Ez az egyik legsikeresebb makettem. Több versenyen és kiállításon vett részt, mint én, mert volt oly eset, amikor kettőnk közül csak ő ért rá, és utazhatott barátaim segítségével. Számos aranyérmet, serleget is elhozott, némelyiket még most is keresik.
Nem emlékszem, a donort kitől kaptam, de becsszóra, mikor hozzám került, lelke már az Úr asztalán koptatta a laminált felületet.
Egy miskolci rendezvényen látványmaketteztünk a barátaimmal. (A látványmakettezés lényege: többnyire felnőtt, értelmesnek látszó emberek elkeseredett kísérletet tesznek arra, hogy műanyagdarabokból valami értékelhetőt hozzanak össze. Mindeközben a látogatók szánalommal vegyes döbbenettel nézik a vergődésünket, s abban reménykednek, hogy az ápolók elérhető közelségben vannak.) Ezen a rendezvényen született az ötlet, hogy az egérből "tank" lesz. A bolha-elefánt affér után ez már nem tűnt lehetetlennek.
Valószínűleg ekkor alakulhatott ki egészségtelen vonzódásom az öngyújtók, illetve azok szétszedése iránt... több öngyújtót láttam belülről, mint belgyógyász nikotintól elszíneződött tüdőlebenyt. Gyakorlatilag nincs olyan makettem, amihez ne használtam volna legalább egy gyújtónak a darabjait.
A másik "fétisem" a nyomtatópatron. Számos szakdolgozat, DVD borító és pogácsarecept kinyomtatása közben hősi halált halt toner végezte makettalkatrészként. A kis egértank törzse is így született. Na meg persze rákerült még a szokásos sok kis izé.
A sors fura fintora, hogy ezen művem kezdete és elkészülte is egy látványmakettezésen történt meg. Mikor befejeztem, elégedetten felkiáltottam: "Teljesen kész vagyok!" - én a makettre gondoltam, a látogatók az állapotomra.
