Rogožarski IK-3 (Рогожарски ИК-3)

Rogožarski IK-3

1:72, Azur No.azuFR012 (2017)

Pár hónapja írtam a jugoszláv légierő hazai gyártású gépeiről. Most kicsit korábbra megyek vissza az időben, a királyi Jugoszláviáig. A zimonyi repülőgépgyár egyik terméke volt 1940-re az IK-3. Ezt a korábbi, IK-2 leváltására tervezték. A kor színvonalán álló alsószárnyas, fém szerkezetű vadászgép volt, eléggé erős fegyverzettel és más, a többi ország vadászgépeihez mérhető paraméterekkel. A gond a mennyiség volt, hiszen alig féltucatnyi készült addig, amíg éles bevetésre nem került 1941 április első hetében az országra támadó Luftwaffe ellen. Tették, amit tehettek, de valójában az események menetébe beleszólni nem tudtak. Az 51. független vadászcsoport kötelékében harcot a féltucatnyi gép. Jellemző, hogy a gép fejlesztését magánúton két lelkes mérnök, Ljubomir Ilić, Kosta Sivčev kezdte, majd beszállt a munkába Slobodan Zrnić is. Hajtóműként egy Hispano-Suiza 12Y motort alkalmaztak az ebbe beépíthető, csavartengelyen kereszül tüzelő 20mm-es gépágyúval. A szárnyakon két kisebb kaliberű géppuska volt. A gép története elég rosszul kezdődött. A prototípus berepülése az IK-3 pusztulásával és Milan Pokorni pilóta halálával végződött. A későbbi példányokba már Oerlikon gépágyú és új továbbfejlesztett motor került. A gép alakja némileg a francia MS. 406 és a brit Hurricane formai jegyeit viseli magán. Éles bevetésre a 6. légiezred kötelékébe kerültek és itt vettek rész harcokban a németek ellen. A bevetett 5 IK-3-ból 3 maradt a következő napra. Április 11-én a szükségrepülőtéren összevont gépeket felgyújtották. Két máshol állomásozó IK-3 a németek zsákmánya lett, amiket a horvát usztasa állam légierejének adtak. De a helyi kommunisták, köztük volt VVKJ-szerelők, eltávolították a kerítést, ami elválasztotta a használható gépeket a selejttől. Ennek eredményeként az összes működőképes repülőgépet selejtezték, beleértve a két IK-3-ast is. Az IK-3 típus összesen 11 légigyőzelmet ért el rövid szolgálata során. A makettváltozatot az Azur és az AZ is elkészítette több változatban. Ez utóbbi a matricák között német felségjelzést is ad, valószínű a német zsákmányául esett példány jelzéssorát. Sőt létezik egy „what if” változat olasz, csehszlovák, horvát és román jelzésekkel. A horvát kivételével ilyen jelzésű gép nem repült. A makett az Azur készlete. Ránézésre semmi extra, amúgy 2010-es kiadású. Érdekes, hogy az öntött kabintető mellé kaptam egy vákuumhúzott darabot, amiből két újabb kabintetőt lehet kialakítani. Az építés persze a pilótafülke berendezésével kezdődik. Egyszerű, fölös sallangok nélkül. Az illeszkedések jók. Ugyanez a helyzet a szárnyaknál és a törzs-szárnyak találkozásánál. A futóművek leginkább a Jak-oknál ismerthez hasonló. A háromágú légcsavar tollait külön kapjuk. A festésben négy variáció lehetséges. Sima egyszínű szürke, két jugó terep és annak egy „németesített” változata sárgára festett farokrésszel. De ez utóbbihoz nincs ebben a készletben jelzéssor. A matricák a jelenlegi szerbhez hasonló, csak jóval nagyobb méretekben. Én az egyik, Belgrád védelmében bevetett gépet szeretném elkészíteni. Nos, a munka: Az alkatrészek rendesen illeszkednek. Az első menet a kabin berendezése. Van! Igaz nem csilli-villi, de van. Botkormány, műszerfal, gyanús kinézete „tv-néző” karosszék – szóval, az alap. Utána egyesíthető a két törzsfél. A kabintető maszkolása sajáterős. Engem a Hawker Hurricane-éra emlékeztetett a sok kis üvegfelülettel. Össze kell állítani a légcsavart. Szárnynál apró illeszkedési probléma volt, de ez leküzdhető. Aztán a helyére került a nagyméretű olajhűtó teknője is. Ez megtöri az MS-520-ra hasonlító sziluettet. A végére – a festés utánra hagytam a könnyen sérülő alkatrészeket, úgy mint légcsavar, antenna, pitotcső, futók. A festés háromszínű felső és égkék alsó lett. A matricák természetesen a királyi Jugoszlávia jelzései: jugoszláv kokárda, közepén a kokárda szélén túlnyúló talpas kereszttel. A festésnél gondot okozott, hogy kipróbáltam a kis kézi kompresszoros pisztolyt. Nem kellett volna. Ha azt mondom gyenge, akkor nagyon finoman és visszafogottan fogalmaztam. Szóval, akinek eszébe jutott, hogy vegyen – most szólok: ne tegye! A következő ugyaninnen származó az előd, az IK-2 lesz majd egyszer.