1:72
Pintér György - Múzeumi krimik
Lángok, füst, ordítás az utcákon. Kitépett közlekedési táblák, kiborított kukák, kövek, betört ablakok. Lövések. Lovasroham. Vízágyú. Sebesültek, civilek, rendőrök. Zászlók, táblák, jelszavak, füstköd.
Hihetetlen volt számomra, amit egy szeptemberi éjszakán a tévében láttam. Olyan élmény volt, amire nem emlékszem, a 2001-es toronydöntögetés óta. Valószínűtlen, hihetetlen… és elborzasztó. Ez a program folytatódott a következő napokon is.
A figuráim közt találtam olyanokat, amelyikekből rohamrendőröket lehetett kialakítani. Az Airfix szerelőit felfegyvereztem húzott szálból készült gumibottal és nyomtató patronját tartalmazó doboz anyagából vágott pajzsokkal. A sötétkékre festett ruhák hátára apró, fehér jelek kerültek. A Rendőrség felirat ebben a méretben nem kiolvasható. Került egy mentős is, aki ápolja a megsebesült rendőrt a fal mellett. A többiek elindulnak a nemzetiszínű zászlót lobogtató alak felé. A járdán elszórt kövek és gomolygó füstpamacsot idéző vattadarab. A háttérben kitört kirakatú üzlethelyiség.
Éreztem, hogy lehet ezt jobban is.
Szeptember második felétől gyakran volt tévéműsorok szereplője, mondhatni sztárja volt a Rendőrség behemótja, a vízágyú. Jobb lett volna, ha egy belügyi nyílt napon lehetett volna látni! De nem így alakult. Előbb a Magyar Televízió székháza előtt saját sarában elakadt többé-kevésbé felgyújtott 066-os volt a szereplő. Egy erős hónappal később több hasonló jármű kékre színezett vízzel próbált rendet tenni fővárosunk utcáin.
Úgy döntöttem, elkészítem a sajátos tömegoszlató eszközt. Már az elején elakadtam. Nem tudtam megállapítani, miféle jármű az, ami rója az utcákat, októberben már komoly gyalogsági fedezettel. Több helyen is érdeklődtem, de nem akadtam értékelhető nyomokra. Végül egy makettező társam irányított a megfelelő, netes oldalra. Ott sikerült megtudnom, hogy a jármű alapját a lengyel Jelcz cég gyártotta. Nem mai gyerek már. Szülőhazájában, az 1981-es, egyenruhás Luca-naptól elég sok tapasztalatot gyűjthettek a ZOMO (a lengyel, készenléti rendőrség) szakemberei.
A nyomozás
A jármű a Hydromil II név alatt található. Kiderült az is, hogy létezik 1:25-ben, szintén lengyel papírmakett-gyártótól makettváltozata is. No, de nekem ez nem felelt meg. Én a magyar változatot szerettem volna. A típus meghatározásánál sokkal komolyabb problémát jelentett az alapvető méretadatok beszerzése. Végül a legegyszerűbb megoldást választotta. Megkerestem a Rendészeti Biztonsági Szolgálatot egy méllel. Mit ád az ég, következő napon itt voltak az alapvető paraméterek. Így a munka megkezdése elé nem gördült több akadály. Egy pár nappal később Mekettet beengedték és szétfotózta a járművet.
Hydromil II megépítése
Felhasználva, egy korábbi munkában szerzett tapasztalatokat, nekifogtam, jobbára vékony műanyag lapok segítségével megalkotni a végleges makettet. A legnagyobb odafigyelést a fa alvázkeret és a vezetőfülke/vízágyús munkahelyek elkészítése igényelte. Ez utóbbinál, még másnap is érzettem az ujjaimban a görcsöt. De elkészült. Lényegesen több adat állt rendelkezésemre, no meg, lévén téli szünet, idővel is jobban álltam. A sztirol lapok jobban alakíthatóan visszaadták a jármű orr-részének kiképzését. A motorház ajtaján a 7 nyílást védő lemezredőnyt is ki tudtam alakítani. A kabin padlólemezén kialakítottam a négy ajtóból a fellépők helyét, majd az húzott fülpiszkáló-szárból a kormányoszlopot, egy nagyobb szívószál vékony szeletéből pedig a kormánykereket. Szintén műanyag lapból került kialakításra a két ülés. Felfestettem, majd alkoholos tűfilccel pontosítottam a műszerfal kinézetét. Az előző próbálkozásból visszamaradt kék lapokkal borítottam a fülke belső tereinek egy részét. A többi szürke lett. Átlátszó öntőkeret darabokból készítettem el a két index-helyeztjelző burát, majd más hulladék műanyagból az oldalsó indexet. Mindezek előtt persze lefestettem a kabin külső felületeit.
A következő feladat a víztartály elkészítése volt. Habszivacsból kifaragtam egy afféle mesterdarabot. Ezt nem szándékoztam felhasználni a maketthez, viszont a felülete alkalmas volt „szabásminták” elkészítéséhez. egy, az előbbieknél lágyabb, vékonyabb műanyag lapot (ex-írattartófedél!) használtam e célra. Karton darabbal vettem le a mintát a hungarocell alapról, majd ennek formáját rajzoltam a lapra. Mivel a kivágott alakzatot hajlítani kellett, de a hajtás nem éles, hanem íves, ecsetnyelet és ceruzát használtam a formáláshoz. Hogy minden úgy maradjon, ahogy az, nekem is tetszik, merevítő bordákat készítettem dobozkartonból és azokat ragasztottam a víztartály viszonylag nagy felületének kordában tartására. A tölcsérszerűen szűkülő tartályrészt sikerült csatlakoztatnom az első részhez. Kis tömítés Neofex-el és készen is volt! Hiába, a gyakorlat. Ha jól számolom, összesen 6 víztartályt építettem, ha az előző próbálkozást is számolom. Ami érdekes, hogy kevés kivétellel Technokol Rapid ragasztót és itt-ott pillanatragasztót használtam és itt bevált. Ilyen, nagyon vegyes építésű makettek esetében ez nem utolsó szempont!
Időközben kiderült, hogy a hátra tervezett kerék pár túlzottan széles. Így a másik, addig tartalékban tartott négyest kellett előszednem. Következett az alváz rögzítése a felépítményhez. Egy leharcolt lego kocka lett a motortömb, vékony műanyag lapocskák egymásra illesztésével kialakítottam a két laprugó köteget, majd vékony drótdarabból meghajlítottam az alsó két vízágyú szórófejét. A szórófej összeszűkülő részét húzott fültisztító szárából vágtam ki. Ezek után az alvázat és az alsó felületeket matt feketével lefestettem. Így járt a lökhárítót alakító gyufaszál is. Gondot okozott, hogy a pótlólag felhegesztett acéltüskéket hogyan fogom megjeleníteni a lökhárító felső lemezén. Később, lecseréltem a gyufaszálat egy játékrögzítő műanyaglapra. Ebbe bele tudtam mélyíteni a két lámpa üregét.
A jármű alján megtalálható különféle tartályokat, palackokat is felragasztottam a helyükre. Az egész alvázat matt feketére festettem.
Egy jobb nyomtatón kinyomtattam rendszámot és feliratokat a vízágyúhoz. A számokat repülőmakettek megmaradt számsoraiból válogattam ki.
A kabin belsejében elhelyeztem a két kezelő felcsapható ülését és a két gáztartály is. Mivel, terveim szerint, a makettet diorámában helyezem el, szükség volt valamennyi legénységre is. Furán nézne ki a rohamozó vízágyú, láthatatlan legénységgel. Így egy ülő és egy a kezét magasba emelő figurát, festettem le, majd ragasztottam be. A felemelt kar, most nem a megadás jele, hanem felső vízágyú irányító karjait így érheti el a figura.
Eljött az ideje a nyílások „beüvegezésének”. Erre a nemes célra egy nagyméretű tejfölös doboz átlátszó tetejét használtam.
Ez után került sorra a fő fegyverzet, a két forgatható, vízágyú-torony elkészítése. Két UB blokkot vágtam méretre és alakítottam ki a tornyok lapított formájára. A sugárcsöveket itt is húzott fültisztító-szárból alakítottam ki. Öntőkeret-szeletből készültek a fényszórók, melyek mozgása a vízágyúkkal szinkron. A forgó torony, menetirány szerinti külső oldalán egy-egy kék villogó ékeskedik. A két torony mögött egy hangszóró található. Ezt szintén fültisztító darabokból készítettem el. Végül az egész tetőzetet felragasztottam a helyére. Elkészítettem félmilliméteres átmérőjű drótból az ágyukat, tápláló vízcsöveket. Ezeket egy felesleges rakétatubusból vágtam, majd reszeltem ki. A két, kék villogó kéken átlátszó lego-darab roncsaiból lett megkülönböztető jelzéssé.
Ezek után elkészítettem a víztartály hátsó frontját. Egy sztrirol lapra ragasztottam egy kettőbe hajtott, majd kisimított géppapír darabkát. Ezt felragasztva egy nyitható, ámde becsukott ajtó képzetét keltette. Majd lefestettem ezt is a járműre használt galambszürke színnel. Felragasztottam a tanksapkát fedő, lemezt is.
A következő feladat az ablakokat védő rácsok elkészítése. Ehhez fém szúnyoghálódarabot választottam. Gyakorlatilag minden ablakra jó, kivéve a szélvédőt. Itt ferdén kellett vágnom. Ez pedig a háló széteséséhez vezetett. Felhasználás előtt lecsiszoltam, majd matt feketére festettem a méretre vágott darabokat. Ehelyett segítséget kértem a többiektől. Kaptam is két, a szúnyoghálónál lényegesen apróbb nyílású fémhálót. Ezek, sokkal jobban bírták a formálást. Időközben megérkeztek Tóth Péter zseniális matricái. Ezek, magyar és angol nyelvű, Rendőrség – feliratok voltak, valamint számozás két vízágyúra. Így a vízágyúkra nem öntapadós csíkkal felrakott, hanem eredetiben sablonnal fújt jelzések is élethűbbek lettek.
Az utcarészlet
Miután késznek nyilvánítottam makettemet, mint Bush elnök megnyertnek az iraki háborút, nekifogtam a környezet kialakításának. Egy utcarészlelet képzeltem el. Két házat, előttünk járda, buszöböl, úttest. A házaknak csak a homlokzatát készítettem el. Emeletes épületekre volt szükségem. Az ablakokat függönnyel takartam el, sőt az egyik óvatos lakó a redőnyt is leengedte. Ez a változat szép is - Szombathelyen. Nem eléggé pesti a kinézete. Így - néhány makettező társam véleménye és segítsége figyelembe vételével - építettem egy másik házat. Affélét, mint ami az Astoria környékén is áll. Ennek rusztikus kőlábazatát egy dombornyomott papírszalvétából állítottam elő. Az erkély oldalát fa lapokból vágtam ki, majd rögzítettem. Az úttestre, az útburkolati jeleket hibajavítóval „festettem” fel. A KRESZ-táblákat nyomtattam, majd a cégtáblákat utcanév és emléktáblákat is.
Figurák
Szétbontottam korábbi „rohamos” diorámámat és az ottani rendőr és tüntető-figurákat áttelepítettem. Mivel ez a dioráma kb. négyszer akkora, meg is kellett szaporítanom a tömeget. Ilyen esetben vigyázni kell arra, hogy ne legye sok egyforma mozdulatú figura. Ezt a gondomat segített megoldani egy másik makettező társam. Küldött jópár keretet figurákkal. Az sem mindegy, milyen a tüntetők ruhája. Az erre a célra felhasznált figurákról le kell faragni a katonai felszerelésekre utaló dolgokat. A rendőrök sisakjára, négercsók-dobozából vagdostam ki átlátszó, plexi lemezeket. Konyhai alufóliából készítettem pár zászlót. Árpád-sávosat is, nemzetit is. Ezeket pillantragasztóval rögzítettem a húzott szálakból készített rudakra, majd egy-másik figura kezéhez ragasztottam.
Végül, el kellett rendeznem a figurákat. A földön fekvő, sebesült rendőr és a mentős figuráit elrejtettem a sarok mögé. A vízágyú mellé, egyik oldalra, afféle, sorfalat kialakító, a másik oldalon puskából gumilövedékeket lövő egyenruhások kerültek.
A kilőtt, könnygáz felhőit vattapamacsokból alakítottam ki.
Így elkészült a szégyenletes, 2006-os ősz egyik jelenetét bemutatni szándékozó diorámám, a „Roham a Körúton 2006”.
A dioráma utóélete:
Pécsen, akarom mondani Pécsett, volt egy nagy kiállítás. Itt megjelent pár srác, Kárpátiás pólóban és vigyorogva közölték, hogy "tök jó! Ezek mi is lehetünk ott!" pár perccel később két rendőr érkezett akik szintén egész élethűnek nyilvánították, mert ott voltak.
Hihetetlen volt számomra, amit egy szeptemberi éjszakán a tévében láttam. Olyan élmény volt, amire nem emlékszem, a 2001-es toronydöntögetés óta. Valószínűtlen, hihetetlen… és elborzasztó. Ez a program folytatódott a következő napokon is.
A figuráim közt találtam olyanokat, amelyikekből rohamrendőröket lehetett kialakítani. Az Airfix szerelőit felfegyvereztem húzott szálból készült gumibottal és nyomtató patronját tartalmazó doboz anyagából vágott pajzsokkal. A sötétkékre festett ruhák hátára apró, fehér jelek kerültek. A Rendőrség felirat ebben a méretben nem kiolvasható. Került egy mentős is, aki ápolja a megsebesült rendőrt a fal mellett. A többiek elindulnak a nemzetiszínű zászlót lobogtató alak felé. A járdán elszórt kövek és gomolygó füstpamacsot idéző vattadarab. A háttérben kitört kirakatú üzlethelyiség.
Éreztem, hogy lehet ezt jobban is.
Szeptember második felétől gyakran volt tévéműsorok szereplője, mondhatni sztárja volt a Rendőrség behemótja, a vízágyú. Jobb lett volna, ha egy belügyi nyílt napon lehetett volna látni! De nem így alakult. Előbb a Magyar Televízió székháza előtt saját sarában elakadt többé-kevésbé felgyújtott 066-os volt a szereplő. Egy erős hónappal később több hasonló jármű kékre színezett vízzel próbált rendet tenni fővárosunk utcáin.
Úgy döntöttem, elkészítem a sajátos tömegoszlató eszközt. Már az elején elakadtam. Nem tudtam megállapítani, miféle jármű az, ami rója az utcákat, októberben már komoly gyalogsági fedezettel. Több helyen is érdeklődtem, de nem akadtam értékelhető nyomokra. Végül egy makettező társam irányított a megfelelő, netes oldalra. Ott sikerült megtudnom, hogy a jármű alapját a lengyel Jelcz cég gyártotta. Nem mai gyerek már. Szülőhazájában, az 1981-es, egyenruhás Luca-naptól elég sok tapasztalatot gyűjthettek a ZOMO (a lengyel, készenléti rendőrség) szakemberei.
A nyomozás
A jármű a Hydromil II név alatt található. Kiderült az is, hogy létezik 1:25-ben, szintén lengyel papírmakett-gyártótól makettváltozata is. No, de nekem ez nem felelt meg. Én a magyar változatot szerettem volna. A típus meghatározásánál sokkal komolyabb problémát jelentett az alapvető méretadatok beszerzése. Végül a legegyszerűbb megoldást választotta. Megkerestem a Rendészeti Biztonsági Szolgálatot egy méllel. Mit ád az ég, következő napon itt voltak az alapvető paraméterek. Így a munka megkezdése elé nem gördült több akadály. Egy pár nappal később Mekettet beengedték és szétfotózta a járművet.
Hydromil II megépítése
Felhasználva, egy korábbi munkában szerzett tapasztalatokat, nekifogtam, jobbára vékony műanyag lapok segítségével megalkotni a végleges makettet. A legnagyobb odafigyelést a fa alvázkeret és a vezetőfülke/vízágyús munkahelyek elkészítése igényelte. Ez utóbbinál, még másnap is érzettem az ujjaimban a görcsöt. De elkészült. Lényegesen több adat állt rendelkezésemre, no meg, lévén téli szünet, idővel is jobban álltam. A sztirol lapok jobban alakíthatóan visszaadták a jármű orr-részének kiképzését. A motorház ajtaján a 7 nyílást védő lemezredőnyt is ki tudtam alakítani. A kabin padlólemezén kialakítottam a négy ajtóból a fellépők helyét, majd az húzott fülpiszkáló-szárból a kormányoszlopot, egy nagyobb szívószál vékony szeletéből pedig a kormánykereket. Szintén műanyag lapból került kialakításra a két ülés. Felfestettem, majd alkoholos tűfilccel pontosítottam a műszerfal kinézetét. Az előző próbálkozásból visszamaradt kék lapokkal borítottam a fülke belső tereinek egy részét. A többi szürke lett. Átlátszó öntőkeret darabokból készítettem el a két index-helyeztjelző burát, majd más hulladék műanyagból az oldalsó indexet. Mindezek előtt persze lefestettem a kabin külső felületeit.
A következő feladat a víztartály elkészítése volt. Habszivacsból kifaragtam egy afféle mesterdarabot. Ezt nem szándékoztam felhasználni a maketthez, viszont a felülete alkalmas volt „szabásminták” elkészítéséhez. egy, az előbbieknél lágyabb, vékonyabb műanyag lapot (ex-írattartófedél!) használtam e célra. Karton darabbal vettem le a mintát a hungarocell alapról, majd ennek formáját rajzoltam a lapra. Mivel a kivágott alakzatot hajlítani kellett, de a hajtás nem éles, hanem íves, ecsetnyelet és ceruzát használtam a formáláshoz. Hogy minden úgy maradjon, ahogy az, nekem is tetszik, merevítő bordákat készítettem dobozkartonból és azokat ragasztottam a víztartály viszonylag nagy felületének kordában tartására. A tölcsérszerűen szűkülő tartályrészt sikerült csatlakoztatnom az első részhez. Kis tömítés Neofex-el és készen is volt! Hiába, a gyakorlat. Ha jól számolom, összesen 6 víztartályt építettem, ha az előző próbálkozást is számolom. Ami érdekes, hogy kevés kivétellel Technokol Rapid ragasztót és itt-ott pillanatragasztót használtam és itt bevált. Ilyen, nagyon vegyes építésű makettek esetében ez nem utolsó szempont!
Időközben kiderült, hogy a hátra tervezett kerék pár túlzottan széles. Így a másik, addig tartalékban tartott négyest kellett előszednem. Következett az alváz rögzítése a felépítményhez. Egy leharcolt lego kocka lett a motortömb, vékony műanyag lapocskák egymásra illesztésével kialakítottam a két laprugó köteget, majd vékony drótdarabból meghajlítottam az alsó két vízágyú szórófejét. A szórófej összeszűkülő részét húzott fültisztító szárából vágtam ki. Ezek után az alvázat és az alsó felületeket matt feketével lefestettem. Így járt a lökhárítót alakító gyufaszál is. Gondot okozott, hogy a pótlólag felhegesztett acéltüskéket hogyan fogom megjeleníteni a lökhárító felső lemezén. Később, lecseréltem a gyufaszálat egy játékrögzítő műanyaglapra. Ebbe bele tudtam mélyíteni a két lámpa üregét.
A jármű alján megtalálható különféle tartályokat, palackokat is felragasztottam a helyükre. Az egész alvázat matt feketére festettem.
Egy jobb nyomtatón kinyomtattam rendszámot és feliratokat a vízágyúhoz. A számokat repülőmakettek megmaradt számsoraiból válogattam ki.
A kabin belsejében elhelyeztem a két kezelő felcsapható ülését és a két gáztartály is. Mivel, terveim szerint, a makettet diorámában helyezem el, szükség volt valamennyi legénységre is. Furán nézne ki a rohamozó vízágyú, láthatatlan legénységgel. Így egy ülő és egy a kezét magasba emelő figurát, festettem le, majd ragasztottam be. A felemelt kar, most nem a megadás jele, hanem felső vízágyú irányító karjait így érheti el a figura.
Eljött az ideje a nyílások „beüvegezésének”. Erre a nemes célra egy nagyméretű tejfölös doboz átlátszó tetejét használtam.
Ez után került sorra a fő fegyverzet, a két forgatható, vízágyú-torony elkészítése. Két UB blokkot vágtam méretre és alakítottam ki a tornyok lapított formájára. A sugárcsöveket itt is húzott fültisztító-szárból alakítottam ki. Öntőkeret-szeletből készültek a fényszórók, melyek mozgása a vízágyúkkal szinkron. A forgó torony, menetirány szerinti külső oldalán egy-egy kék villogó ékeskedik. A két torony mögött egy hangszóró található. Ezt szintén fültisztító darabokból készítettem el. Végül az egész tetőzetet felragasztottam a helyére. Elkészítettem félmilliméteres átmérőjű drótból az ágyukat, tápláló vízcsöveket. Ezeket egy felesleges rakétatubusból vágtam, majd reszeltem ki. A két, kék villogó kéken átlátszó lego-darab roncsaiból lett megkülönböztető jelzéssé.
Ezek után elkészítettem a víztartály hátsó frontját. Egy sztrirol lapra ragasztottam egy kettőbe hajtott, majd kisimított géppapír darabkát. Ezt felragasztva egy nyitható, ámde becsukott ajtó képzetét keltette. Majd lefestettem ezt is a járműre használt galambszürke színnel. Felragasztottam a tanksapkát fedő, lemezt is.
A következő feladat az ablakokat védő rácsok elkészítése. Ehhez fém szúnyoghálódarabot választottam. Gyakorlatilag minden ablakra jó, kivéve a szélvédőt. Itt ferdén kellett vágnom. Ez pedig a háló széteséséhez vezetett. Felhasználás előtt lecsiszoltam, majd matt feketére festettem a méretre vágott darabokat. Ehelyett segítséget kértem a többiektől. Kaptam is két, a szúnyoghálónál lényegesen apróbb nyílású fémhálót. Ezek, sokkal jobban bírták a formálást. Időközben megérkeztek Tóth Péter zseniális matricái. Ezek, magyar és angol nyelvű, Rendőrség – feliratok voltak, valamint számozás két vízágyúra. Így a vízágyúkra nem öntapadós csíkkal felrakott, hanem eredetiben sablonnal fújt jelzések is élethűbbek lettek.
Az utcarészlet
Miután késznek nyilvánítottam makettemet, mint Bush elnök megnyertnek az iraki háborút, nekifogtam a környezet kialakításának. Egy utcarészlelet képzeltem el. Két házat, előttünk járda, buszöböl, úttest. A házaknak csak a homlokzatát készítettem el. Emeletes épületekre volt szükségem. Az ablakokat függönnyel takartam el, sőt az egyik óvatos lakó a redőnyt is leengedte. Ez a változat szép is - Szombathelyen. Nem eléggé pesti a kinézete. Így - néhány makettező társam véleménye és segítsége figyelembe vételével - építettem egy másik házat. Affélét, mint ami az Astoria környékén is áll. Ennek rusztikus kőlábazatát egy dombornyomott papírszalvétából állítottam elő. Az erkély oldalát fa lapokból vágtam ki, majd rögzítettem. Az úttestre, az útburkolati jeleket hibajavítóval „festettem” fel. A KRESZ-táblákat nyomtattam, majd a cégtáblákat utcanév és emléktáblákat is.
Figurák
Szétbontottam korábbi „rohamos” diorámámat és az ottani rendőr és tüntető-figurákat áttelepítettem. Mivel ez a dioráma kb. négyszer akkora, meg is kellett szaporítanom a tömeget. Ilyen esetben vigyázni kell arra, hogy ne legye sok egyforma mozdulatú figura. Ezt a gondomat segített megoldani egy másik makettező társam. Küldött jópár keretet figurákkal. Az sem mindegy, milyen a tüntetők ruhája. Az erre a célra felhasznált figurákról le kell faragni a katonai felszerelésekre utaló dolgokat. A rendőrök sisakjára, négercsók-dobozából vagdostam ki átlátszó, plexi lemezeket. Konyhai alufóliából készítettem pár zászlót. Árpád-sávosat is, nemzetit is. Ezeket pillantragasztóval rögzítettem a húzott szálakból készített rudakra, majd egy-másik figura kezéhez ragasztottam.
Végül, el kellett rendeznem a figurákat. A földön fekvő, sebesült rendőr és a mentős figuráit elrejtettem a sarok mögé. A vízágyú mellé, egyik oldalra, afféle, sorfalat kialakító, a másik oldalon puskából gumilövedékeket lövő egyenruhások kerültek.
A kilőtt, könnygáz felhőit vattapamacsokból alakítottam ki.
Így elkészült a szégyenletes, 2006-os ősz egyik jelenetét bemutatni szándékozó diorámám, a „Roham a Körúton 2006”.
A dioráma utóélete:
Pécsen, akarom mondani Pécsett, volt egy nagy kiállítás. Itt megjelent pár srác, Kárpátiás pólóban és vigyorogva közölték, hogy "tök jó! Ezek mi is lehetünk ott!" pár perccel később két rendőr érkezett akik szintén egész élethűnek nyilvánították, mert ott voltak.
|
|
A "szombathelyi" háttér
|
|
|
a tömeg először
|
|
|
rendőri szemszögből
|
|
|
roham előtt
|
|
|
Készül a "pestibb" háttér
|
|
|
Árkádok
|
|
|
Roham
|
|
|
Munkában a mentős
|
|
|
Vízágyú indul
|
2007.12.07.
Utolsó módosítás: 2014.11.01.
Utolsó módosítás: 2014.11.01.