Rolls Royce Phantom II Continental 1934

1:16, Revell No.Nr.07459

Pintér György - Múzeumi krimik Két éve karácsonyra kaptam ezt készletet. Az alkatrészek nagyrészt sorjamentesekés a Revelltől megszokott minőséget kapjuk. A krómozott és „üveg” elemek mellett a gyártó mellékel még egy vékony drótot is, amivel a motort bekábelezhetjük. Első ránézésre egy részletes, szépen kidolgozott makett benyomását kelti.
Ahogy azonban összevetettem az alkatrészeket az internetről gyűjtött referenciaképekkel, rá kellett jönnöm, hogy a viszonylag nagyszámú alkatrész ellenére a makett nagyon sok helyen pontatlan, kidolgozatlan. Csak néhányat kiemelve: az ajtók és a motorháztető nem nyithatók, az alváz csak egy sima keret, ráadásul az eredeti alváztól eltérően nem egy „A”-alakot formál, hanem ívesen szélesedik hátrafelé. A fékrendszer teljesen hiányzik, még imitálva sincs, hiányzik az üzemanyagtartály is. A motorháztető szellőzőnyílásai nincsenek áttörve, ami egy ekkora méretarányú makett esetén szerintem már elvárható lenne.
Sok tekintetben az Italeri-féle 1:24-es méretű változat sokkal jobban kidolgozott.
A felfedett hiányosságok nem szegték a kedvemet,és elhatároztam, hogy amennyire csak tudásom engedi,elvégzem a makett feljavítását.

Elsőként az alváz összeszerelését kezdtem meg. Itt az Italeri Rolls-Royce alvázát és a neten fellelt képeket felhasználva készítettem el a részleteket. Fém gombostűkből lett a „szegecselés” és rézdrótból forrasztottam a váz alsó részére merevítőt. Ahogy már írtam, a vázkeret ívesen szélesedik hátrafelé, míg az eredetin teljesen egyenesen halad. Ezt nem korrigáltam, mert akkor a felépítményen is sokat kellett volna korrigálnom, amit már nem mertem bevállalni.
A laprugók a valóságban bőr borítással voltak ellátva, így ezt a maketten is megcsináltam: valódi bőrdarabból, amit előzőleg pengével kellőképpen elvékonyítottam. A hátsó laprugók felfogatási pontjait át kellett helyeznem.Egyrészt azért, mert rossz helyen voltak, másrészt azért, hogy a kerék lejjebb kerüljön (ugyanis a kerék és a kerékív teteje között zavaróan nagy rés volt az eredeti felfogatásnál). Sajnos túl sokat így sem sikerült „ültetnem” az autón, de azért nyertem vele pár millimétert.

A következő lépés a fékrendszer elkészítése volt. Sajnos az eredetiről nem nagyon találtam fotókat, így a Pocher 1:8-as, nagyon részletes makettjének az összeszerelési útmutatóját hívtam segítségül (és még sok más részlet kidolgozásánál is). Vékony sztirollapból vágtam ki a fék alkatrészeit és rézdrótból a mozgatórudazatot.Mindezt úgy, hogy a jól bevált fém gombostűket használtam az illesztések csapolásához, így valamennyire még mozgatni is lehet a fékberendezést.
Az első kerék eredetileg nem kormányozható, de ezt a kormányrudazat „csapolásával” orvosoltam. Az első fékek elég fura megoldással vannak megoldva az eredeti autón, azt ekkora méretarányban sajnos már nem lehetett kivitelezni, de végül meg tudtam úgy csinálni, hogy a kerék kormányozható is legyen és a fék is a helyén legyen.

Furcsa, hogy egy ekkora makettnél lehagynak egy olyan fontos elemet, mint az üzemanyagtartály. Sok utánaolvasás után kiderült, hogy ennél a modellnél a hátsó csomagtartó alsó részébe rejtve volt beépítve.Ettől függetlenül valamennyi részének látszania kell, így nem úszhattam meg az elkészítését. Balsafa tömbből faragtam ki az alakját,és erre ragasztottam fel egy vékony sztirollapot, mint egy héjat. Kitömítettem, szegecseltem, majd beragasztottam a rögzítőelemeit és a beömlőcsövet.

A motorblokk került sorra: tömítettem a karburátor + légszűrő elemek hátsó részét, ami nem volt kiöntve. A levegőszűrőt elkészítettem vékony fémlemezből, kialakítva rajta a szellőzőréseket.
A hűtőventillátor lapátjai ormótlanul vastagok voltak, így azokat is kicseréltem szintén fémlemezből kivágott darabokra. Az ékszíjat befőttes gumiból vágtam méretre. Felkerültek a fék- és a gázrudazatokat mozgató elemek, pedálok, valamint a kardántengelyből is készítettem egy életszerűbb változatot. Ezeken kívül felkerült még sok apróság, amiket most nem sorolnék fel. A képeken úgyis látszik.

A tűzfalon lévő alkatrészeket is feljavítottam, illetve kiegészítettem az eredeti fotók alapján. A motor műszaki adatlapját és a gyártó táblácskáját kiszerkesztettem és matricalapra nyomtattam. Ezek is felkerültek a tűzfalra.

Aztán elérkezett az a pillanat, amitől eléggé tartottam. A motorháztetőn mindenképpen szerettem volna áttört szellőzőnyílásokat, csak azt nem tudtam még, hogy hogyan is kezdjek neki. Nem kevés utánajárás és tervezés után egy külföldi makettező fórumon talált megoldást választottam: 0,75 mm-es sztirolból kivágtam az oldalsó elemeket,és kivagdostam szikével a nyílások helyét. Majd ugyanebből a sztirollapból kb. 1 mm-es csíkokat vágtam és ezeket daraboltam fel a nyílás méretének megfelelő nagyságúra. Végül formára csiszoltam és beragasztottam mindet, úgy, hogy a nyílásokat nagyrészt takarják, de azért látszódjon a rés.
Az utolsó fázis az volt, hogy a már beragasztott csíkokat éles, hegyes szikével megfaragtam a nyílás felőli részükön. Az építésnek ezen szakasza volt talán a legidegőrlőbb és unalmasabb: összesen kb. 88 db nyílást és csíkot kellett elkészítenem egyesével úgy, hogy a lehetőleg egyformák legyenek. Első körben nem is sikerült szépen a végeredmény – emiatt kb. 1 évig aztán nem is volt kedvem hozzányúlni a maketthez.
Végül nekikezdtem elölről,és csodák csodájára egész gyorsan meg is voltam vele. Ezután már „csak” csiszolni és tömíteni kellett. A mélyebb karcokhoz, résekhez Revell tömítőpasztát használtam, majd alapozáshoz DuPont szórógittet, ami nagyon jól tömítette a kisebb hibákat is.

A motorháztető felső elemeit vékonyabbra csiszoltam, hogy a vastagsága illeszkedjen az oldalelem vastagságához, majd felragasztottam az egyedileg készített zsanérokat. Ezeket vékony fémlemezből hajlítottam és tengelyként a fém gombostűt használtam. Ugyanígy készült az ajtók és a csomagtartó tetejének zsanérozása is.

A műszerfalat – az eredetihez hasonlóan – fából faragtam ki és ebbe illesztettem be a gyári mérőórákat, gombokat. Majd pácoltam és lakkoztam. Az ajtók is kaptak fa betéteket, valamint „kárpitozásukat” is elvégeztem vékonyított bőrdarab felhasználásával. Az üléseket szintén ugyanezzel a bőrrel vontam be.
A „kárpit” kiszabása és felragasztása nem volt túl bonyolult. A bőr vékonyítása viszont nagyon nehézkesen ment, mert vigyázni kellett, hogy el ne szakadjon az anyag, ráadásul a pengék is nagyon gyorsan koptak (Tulajdonképpen egy régi típusú, zsilettpengés borotvával borotváltam vékonyra a bőrt.).
Az utastér padlózatára textilhatású papírt használtam, amit matt feketése fújtam, így imitálva a padlószőnyeget.

A tető is megkapta a vászonborítást kívül-belül, amihez egy egéralátét szövet részét használtam fel.

Sajnos a fényszórók „krómozása” a ragasztás során csúnya lett, így kénytelen voltam lecsiszolni és lefesteni, majd „újrakrómozni”. Itt nagy segítség volt a frissen beszerzett „Kosutte Ginsun” nevű termék. Ez egy finom por, amit fültisztító pálcikával lehet felvinni vékony rétegben a fényesre festett alapfelületre és pelpolírozni, így nagyon élethű krómhatást lehet elérni.

Az első pótfényszórókból a készletben 2 db volt, de az eredeti példányokon csak egy darab van, így itt is szükség volt egy kis farigcsálásra. A felfogatásához készítettem egy kis tartókonzolt, ami „gömbcsuklós” megoldású, így mozgatható is, csakúgy, mint az igazin.

A hátsó lámpák „üveg” részét piros és átlátszó öntőkeretből csiszoltam méretre, majd felpolíroztam.

A karosszéria színénél a Revell által javasolt kéttónusú (bordó-fekete) fényezést választottam.
Alapozás után a Humbrol "20" fényes bordó és a Revell „7” fényes feketét használtam, végül Modell Master fényes lakkal fújtam le. Pár nap száradás után a kisebb felületi hibákat 2500-as, vizes polírpapírral kicsiszoltam,és az egészet felpolíroztam polírpasztával.

A gumiabroncsok szivacstömést kaptak, hogy kellő tartásuk legyen. A pótkereket a gyártó valamiért küllősre csinálta, pedig a többi felnin teli dísztárcsa van. Ez számomra zavaró volt, ezért elkészítettem a dísztárcsát a pótkerékre is.

Az építés kezdetén még nem sejtettem, hogy ennyi mindent kell egyedileg elkészítenem, de ahogy menet közben sorra derültek ki a hiányosságok, úgy jött meg a kedvem is. Persze biztosan lehetne még fokozni, de úgy gondolom, hogy a méretarány adta korlátokat figyelembe véve nagyrészt kihasználtam a lehetőségeket.