Junkers Ju-88 D-1
1:48, Revell
Pintér György - Múzeumi krimik
Történet:
Jelzése 4N+EH. Kirkenesről indult az A.Marti hajó elleni bombázó bevetésre 1943 február 17-én. A gép légvédelmi ágyú találatot kapott és Kinnarodennél hasraszállt. Később a németek az általuk használhatónak vélt alkatrészeket kiszerelték. 1998-ban a Norwegian Aviation Museum tulajdonába került a gép, 1999-ben expedíciót indítottak a múzeumba szálítására. Ekkor rendkívül részletesen dokumentálták a gép állapotát, a fotók legnagyobb része is ezt mutatja be. Az elkészült makett is ezt az állapotot tükrözi. A múzeum honlapja további érdekes részletekkel is szolgált, miszerint a gépet darabokban a múzeumba szállították (az nem derült ki, hogy pontosan mikor, de itt is készült jópár fotó), majd egy másik Ju-88 darabjaival együtt 2004 február 10-én elszállították Bircsák Károly Restoration Shop üzemébe Héregre, Magyarországra.
Építés:
Az már az építés elején kiderült, hogy csak a fő alkatrészeket (törzs, szárnyak) fogom felhasználni, és azt is változtatásokkal. Ezért addig vártam az építéssel, amíg nem sikerült elég fotót találnom. Körülbelül 50 képet sikerült összeszednem az internetről a gép megépítéséhez, ez elégnek bizonyult. Beszereztem az Aires motorfeljavítóját is.
Az építést a kabinnal kezdtem, a két kabinfelet belülről simára csiszoltam, és elvékonyítottam. Ebbe építettem fel sztirollapokból, húzott szálakból, mustáros tubusból, réz és alumínium vezetékekből a belteret. A kabintető keretét az eredeti átlátszó darabból martam ki.
A törzs belseje teljes hosszában látszik. A két törzsfelet simára csiszoltam, majd a kabinnál is használt anyagokkal újraépítettem a törzs belsejét. A középső teherviselő fal több, mint 60 alkatrészből áll.
A szárnyaknál kivágtam a hiányzó üzemanyagtartályok helyét, majd sztirollapokat és profilszálakat használtam itt is. A motorok tűzfalaihoz felhasználtam az Aires által adott tűzfalakat, feljavítva. A futóműgondolákat mustáros tubusból építettem újra, hogy a gyűrődéseket imitálhassam. Persze a maketten nem sok látszik belőle, a szárnyak eltakarják.
A motorok az Aires szetjéből valók, komoly átalakításokkal. A légcsavarkúpokat az eredetiből alakitottam ki, a falvastagág csökkentésével, majd gyertaláng fölött deformáltam. A légcsavar csonkjai sötétbarnára pácolt nyárfából vannak.
Festés:
Az eredeti gépen a panelek színe más-más, ezt hatféle alumíniumszínből a panelek egyenkénti maszkolásával fújtam és ecseteltem, hogy megfelelő eredményt kapjak. A belső felületeket RLM 02 színre fújtam, de valószínű, hogy az azóta több eredeti alkatrészen látott eloxált, zöldes alumíniumszín volt a felület belül.
A makett Best of Show díjat kapott a IX. Mosonmagyaróvári Makettversenyen, 2005-ben.
Az építés minden pillanatát nagyon élveztem! Azóta már rengeteg roncs gép ötletadó fotóit őrzöm...
Fotók az eredeti gépről:
http://www.luftfart.museum.no/Engelsk/Restoration/ju88.htm
http://www.geocities.com/hjunkers/ju_musd.htm
Jelzése 4N+EH. Kirkenesről indult az A.Marti hajó elleni bombázó bevetésre 1943 február 17-én. A gép légvédelmi ágyú találatot kapott és Kinnarodennél hasraszállt. Később a németek az általuk használhatónak vélt alkatrészeket kiszerelték. 1998-ban a Norwegian Aviation Museum tulajdonába került a gép, 1999-ben expedíciót indítottak a múzeumba szálítására. Ekkor rendkívül részletesen dokumentálták a gép állapotát, a fotók legnagyobb része is ezt mutatja be. Az elkészült makett is ezt az állapotot tükrözi. A múzeum honlapja további érdekes részletekkel is szolgált, miszerint a gépet darabokban a múzeumba szállították (az nem derült ki, hogy pontosan mikor, de itt is készült jópár fotó), majd egy másik Ju-88 darabjaival együtt 2004 február 10-én elszállították Bircsák Károly Restoration Shop üzemébe Héregre, Magyarországra.
Építés:
Az már az építés elején kiderült, hogy csak a fő alkatrészeket (törzs, szárnyak) fogom felhasználni, és azt is változtatásokkal. Ezért addig vártam az építéssel, amíg nem sikerült elég fotót találnom. Körülbelül 50 képet sikerült összeszednem az internetről a gép megépítéséhez, ez elégnek bizonyult. Beszereztem az Aires motorfeljavítóját is.
Az építést a kabinnal kezdtem, a két kabinfelet belülről simára csiszoltam, és elvékonyítottam. Ebbe építettem fel sztirollapokból, húzott szálakból, mustáros tubusból, réz és alumínium vezetékekből a belteret. A kabintető keretét az eredeti átlátszó darabból martam ki.
A törzs belseje teljes hosszában látszik. A két törzsfelet simára csiszoltam, majd a kabinnál is használt anyagokkal újraépítettem a törzs belsejét. A középső teherviselő fal több, mint 60 alkatrészből áll.
A szárnyaknál kivágtam a hiányzó üzemanyagtartályok helyét, majd sztirollapokat és profilszálakat használtam itt is. A motorok tűzfalaihoz felhasználtam az Aires által adott tűzfalakat, feljavítva. A futóműgondolákat mustáros tubusból építettem újra, hogy a gyűrődéseket imitálhassam. Persze a maketten nem sok látszik belőle, a szárnyak eltakarják.
A motorok az Aires szetjéből valók, komoly átalakításokkal. A légcsavarkúpokat az eredetiből alakitottam ki, a falvastagág csökkentésével, majd gyertaláng fölött deformáltam. A légcsavar csonkjai sötétbarnára pácolt nyárfából vannak.
Festés:
Az eredeti gépen a panelek színe más-más, ezt hatféle alumíniumszínből a panelek egyenkénti maszkolásával fújtam és ecseteltem, hogy megfelelő eredményt kapjak. A belső felületeket RLM 02 színre fújtam, de valószínű, hogy az azóta több eredeti alkatrészen látott eloxált, zöldes alumíniumszín volt a felület belül.
A makett Best of Show díjat kapott a IX. Mosonmagyaróvári Makettversenyen, 2005-ben.
Az építés minden pillanatát nagyon élveztem! Azóta már rengeteg roncs gép ötletadó fotóit őrzöm...
Fotók az eredeti gépről:
http://www.luftfart.museum.no/Engelsk/Restoration/ju88.htm
http://www.geocities.com/hjunkers/ju_musd.htm
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A félkész szárny
|
2007.12.01.