Pintér György - Múzeumi krimik
Sajnos Magyarországon rengeteg, több évtizede rozsdásodó gép és kamionroncsot láttam, kézenfekvő volt, hogy a repülőgéproncsok után kamion témában is készítsek egy ilyen diorámát.
Makettalapnak a Revell Büssing 8000, Krupp Titan, Opel Blitz hármasát néztem ki. Ausztriában, mikor az őszi makettverseny börzéjén megláttam féláron a Büssinget, meg is vettem. A makett elsőre nagyon szép, gyönyörűen kidolgozott motorral, hajtáslánccal, részletekkel. Ha kicsit bele akarnék kötni, akkor a kábelek, csövek elhelyezkedéséről adhattak volna egy rajzot. A makett dobozában található festés egy eredeti formájában és festéssel helyreállított, ma is működőképes Büssing alapján készült, világoszöld kabinnal és piros alvázzal. Azt már előre láttam, hogy a rozsdásítás ezzel a színkombinációval nem fog működni, ezért kerestem fotót, amin szürke és fekete festéssel látható. Meg is találtam, a Fehrenkötter transport által használt Büssingek ilyen festéssel közlekedtek, ebből is van helyreállított példány.
Először az alvázat állítottam össze, minden pontosan illeszkedett, de sorjáznivaló azért akadt. A kerekekkel együtt az együtt a kormányrudazat is mozog, kis ráfordítással azt is meg lehetett volna oldani, hogy a kormány is forduljon. Persze erre nekem nem volt szükség. A motor szintén szép, a váltóházon rajt van a Büssing embléma. Az alvázat matt sötétszürkére festettem, majd különféle árnyalatú rozsdapigmenteket vittem fel rá fültisztító pálcával először szárazon, majd egy matt fixáló lakkréteg után vízzel elkeverve a szegecsek, csavarok, csatlakozások környékére. Ezt a vízzel felvitt pigmentet száradás után száraz fültisztító pálcával kicsit el lehet kenni, de nem annyira, mint a szárazon felvittet. A vízszintes felületekre utolsó lépésben porszínű pigmentet vittem fel szárazon. Az ülések közepét kivágtam, hátulról elvékonyítottam a műanyagot, és vékony drótból elkészítettem az ülés rugóit, ezzel imitálva a kiszakadt, elöregedett üléseket. Porpigmentet bőséggel használtam az egész kabinban.
A kabin összeállítása volt a legnehezebb az egész építés során, sehogy sem akartak illeszkedni egymáshoz az alkatrészek. Mikor végre sikerült mindent egymáshoz ragasztani, milliméteres rések tátongtak mindenütt. Előkerült a műgyantapor, ezt pillanatragasztóba szórva tömítettem minden illesztést. A száradást követő csiszolás közben a maszkolás ellenére is jutott a kabinba por, de ez a máskor idegesítő jelenség most nem izgatott, csak a nagyját takarítottam ki a nyitva hagyott jobb oldalablakon. A kabint világosszürkére festettem, erre száraz rozsdapigmenttel jelöltem ki a rozsdásítani kívánt felület határait. A rozsda végső színét itt is vízzel felvitt pigment különböző árnyalatainak felecsetelésével és visszatörlésével alakítottam ki. Szándékosan nem törekedtem a rozsda és a festékréteg között szintbeli eltérés létrehozására, szerintem méretarányosan nem látszana, túl hangsúlyossá válna. De lehet, hogy egyszer készítek egy ilyen makettet is. Az első lökhárítóból kivágtam a vonószem takaró gömböt, mögé elkészítettem a vonószemet. A lánc ezüstlánc, méterben vettem. A plató segédalvázát a makettben található alkatrészekből állítottam össze, szintén rozsdásítva. Magát a plató fa alkatrészeit 1 mm-es balsafa lemezből szabtam ki, a padlónál dupla vastagságot használva. A fém részeket mustáros tubusból hajlítottam, fémvonalzó mellett, és szikével daraboltam le. A platóajtók merevítését az eredeti alkatrészekről másoltam: sziloplasztot nyomtam az eredeti alkatrészekre, majd 4 nap száradás kész volt a minta. Ebbe a mintába kétkomponensű autógittet tömtem, fél óra múlva kész volt a tökéletes másolat. Összeállítás után a lyukakat, mélyedéseket tépkedtem a balsafába, imitálva a korhadást, a használtságot. Ez volt a fő ok, ami miatt nem az eredeti műanyag alkatrészeket használtam fel.
A dioráma alapját vékony falapból és L profilú lécből ragasztottam össze. Ezt kibéleltem folpackkal, majd nagyszilárdságú glettelőgipszet öntöttem bele. A már kész alvázra felragasztott kerekeket folyékony maszkolóval kentem be, majd a még folyékony gipszbe süllyesztettem. A kerekek közel felniig süllyedtek a gipszbe. Habár a makett kerekei tömörek voltak, és nem tudtam a leeresztett kerék illúzióját megteremteni, így ugyanazt a hatást értem el. A gipsz száradása után kivettem a makettet a gipszből, a gipszet is kivettem az alapból, beleragasztottam a helyére, majd okker és szürke színű csempefugázóból és átszitált földből kikevert port szórtam a fényes lakkal átkent gipszre. Száradás után kis földszín barnával átködölve és világos színekkel átecsetelve kaptam a dioráma alapját. A víz is a Noch kétkomponensű műgyanta vize, barna enamel festéket kevertem hozzá. A fák törzse a kertemben egy bokorról származik, az ágak végére a Heki készen kapható fáinak kis darabjait ragasztottam. A fára, a talajra és a platóra is bőven került a nyárfa terméséből, ezek a levelek. Az egyéb növényeket szintén a kertemből gyűjtöttem, majd megszárítottam és vastagon lakkoztam. A platót tele akartam rakni mindenféle kacattal, ezért apám műhelyébe is tettem egy kis kirándulást. Az eredmény: találtam hordókhoz való megfelelő átmérőjű műanyagcsövet, fémcsövet, fém szúnyoghálót, mágneskapcsolóba való rugókat és ezek alumínium dobozait. A fém szúnyoghálóból készölt a kerítés és pár összetekert rozsdás kerítésdarab. A hordókat a csődarabból, sztirollapokkal lezárva, sztirollapból vágott csíkokból készítettem el. A gumi, az erővágó, és a fogó az Italeri kamionos kiegészítő szetjéből való.
A dioráma kevesebb mint egy hónap alatt készült el, sokszor éjszakába nyúló munkával.