Ronin
90 mm, Pegaso
Pintér György - Múzeumi krimik
Bizonyára sokan vannak rajtam kívül is, akik csodálattal, és nagy-nagy tisztelettel gondolnak a középkori Japán harcosaira, a szamurájokra. Legfőbb feladatuk a földesúr, a shógun védelme volt, akár az életük árán is. Cserébe földet, vagyont, és címeket kaptak. Elkötelezettségük, fegyelmük, vívótudásuk méltán vívott ki tiszteletet vagy félelmet ellenségeikben. Ezt csak fokozta mívesen kidolgozott páncéljuk, melynek értéke vetekedett egy akkori faluéval. Azt viszont kevesebben tudják, kik voltak a roninok. Ez a cím nem számított nagy tisztességnek, ők ugyanis azokból a szamurájokból lettek, akiknek földesurát megölték. Ezen harcosok ha nem végeztek magukkal azonnal, vagy bosszút álltak az öngyilkosság előtt, vagy fosztogatásból tengették életüket a továbbiakban.
Az, hogy ez a gyönyörű figura a polcomat díszítheti, szerencsés véletlenek sora: az utóbbi években kedvet kaptam a figurák festéséhez, ezért az idei szolnoki versenyen is beszereztem egy nekem tetsző darabot, de a csomagolásról nem derült ki sem a gyártó, sem a figura neve. Ekkor nekiláttam a netes keresgélésnek, amikor ráakadtam a Pegaso gyönyörű öntvényére. Elhatároztam, így vagy úgy, de megszerzem magamnak, és láss csodát, a móvári börzén ő volt az első, akit megláttam…
Az én készletem ugyan csak másolat (az eredeti fehérfém), de szépen sikerült. Figurához képest meglehetősen sok darabból áll köszönhetően a páncélzatnak, de az illesztésekkel nem volt sok gond, alig kellett tömíteni. Következett a festés. Előre leszögezném, hogy még csak kóstolgatom a figurázást, ezért nem biztos hogy az én megoldásaim követendő példát jelentenek, inkább csak alternatív megoldás. Az alapozásként akril matt fehér festéket fújtam. Ez nem csak a további rétegek felvitelénél segít, de az esetleges tömítési hibákat is kiemeli.
Természetesen most is a bőr festésével kezdtem, az alapréteg a Gunze bőr színe, amiből a végén szinte semmi sem fog látszani. A végleges árnyalat festése előtt azonban érdemes szétnézni a pesti utcákon, ugyanis rengetek távolkeleti (elsősorban kínai) ember él már itt, és ez sokat segített. Most már művészolaj festékekkel dolgoztam tovább: először az arcot teljesen befestettem égetett sziennával, majd kis száradás után elkezdtem visszamosni (majdnem száraz ecsettel). Ezt addig csináltam, amíg már csak a mélyedésekben maradt. Az élfényekhez fehérből, sziennából és égetett sziennából kevertem egy világos sárgás árnyalatot (ettől lett keleties árnyalatú a bőre) majd vékonyan felvittem az élekre, és kis száradás után az árnyékosabb részek felé húztam enyhén nedves ecsettel. Most az árnyékos részek (arcredők, a pofacsont alatti terület) következtek. Ehhez égetett szienna és aszfalt keveréket használtam. Száradás után a csaták során szerzett hegeket is ezzel a színnel húztam meg.
A szemeket csak most festettem: az egész szemgolyót feketére kentem, majd a leghegyesebb ecsetemmel csináltam meg a fehérjét úgy, hogy egy nagyon vékony fekete vonal legyen körülötte. A szemöldök, a szakáll, a haj mind fekete, de a hajba húztam néhány ősz szálat is, hogy még megviseltebbnek tűnjön a harcos.
A felszerelés festése sokkal egyszerűbb volt, az alapszíneket mindenhol gunze akrillal vittem fel, majd művészolajjal módosítottam a szám íze szerint. Most először próbáltam ki a gunze új fém színeit, amik legnagyobb meglepetésemre nem vízbázisúak, ennek ellenére rettentően gyorsan száradnak, tökéletesen fednek, nagyon finom a pigmentjük, és a színük is többnyire jó. A láncingnél az acélt használtam, amit befuttattam feketével, majd több nap száradás után egy polírkoronggal kifényeztem. A kard pengéje sok gondot okozott: eddig sosem tudtam igazán jó fémszínt festeni, önmagában sem a gunze, sem a valejo nem felelt meg. Többszöri próbálkozás után az előbb említettekből kevertem ki egy jónak tűnő árnyalatot, majd nagyon vékonyan, több rétegben, ecsettel vittem fel. Száradás után ismét a polírkorongé volt a főszerep, de ezúttal nagyon finoman kellett dolgozni, mert könnyen tönkre tehette volna az egészet (hogy fogalmunk legyen a finomságról, közel egy órát vett igénybe a polírozás).
Sokat törtem azon a fejem, milyen alapot kerítsek a harcosom köré. Végül egy igazi Japán jelképet, egy virágzó cseresznyefát választottam, ami némi kontrasztot is ad a figura harcias tartásának. A törzs egy elszáradt meggyfa gally, a koronát viszont építeni kellett. Alumínium drótból hajtogattam a vastagabb ágakat, a vékonyabbakat rézdrótból. Erre 3D efekt anyagot vittem, majd körbetekertem teflonszalaggal, végül egy régi ecsettel még egy vékony réteg efekt anyagot kentem rá. Száradás után lefújtam az egészet egy sötét fa színnel. A virágokat apró szárazvirágból (sóvirág) ragasztgattam fel, majd a tövét zöldre (a cseresznye levele), a szirmokat fehérre festettem. A talapzat ezúttal is a hobby boltban kapható egyszerű fenyőfa lap, amit vastaglazúrral kezeltem. A talaj samot porral kevert efekt anyag, amit egy kis akril festékkel színeztem. A fű a már kipróbált ”racka raszta”, megtűzdelve pár sárgára festett sóvirággal. A fűbe tettem még egy kis fadarabot, amit az udvaron találtam, és elkészült az eddig legkedvesebb figurám.
A téma annyira tetszik, hogy remélhetőleg tudok még több hasonló figurát is festeni, és talán másnak is kedvet tudok hozzá adni, de már azzal is megelégszem, ha tudtam valami újat mutatni az olvasónak!
Az, hogy ez a gyönyörű figura a polcomat díszítheti, szerencsés véletlenek sora: az utóbbi években kedvet kaptam a figurák festéséhez, ezért az idei szolnoki versenyen is beszereztem egy nekem tetsző darabot, de a csomagolásról nem derült ki sem a gyártó, sem a figura neve. Ekkor nekiláttam a netes keresgélésnek, amikor ráakadtam a Pegaso gyönyörű öntvényére. Elhatároztam, így vagy úgy, de megszerzem magamnak, és láss csodát, a móvári börzén ő volt az első, akit megláttam…
Az én készletem ugyan csak másolat (az eredeti fehérfém), de szépen sikerült. Figurához képest meglehetősen sok darabból áll köszönhetően a páncélzatnak, de az illesztésekkel nem volt sok gond, alig kellett tömíteni. Következett a festés. Előre leszögezném, hogy még csak kóstolgatom a figurázást, ezért nem biztos hogy az én megoldásaim követendő példát jelentenek, inkább csak alternatív megoldás. Az alapozásként akril matt fehér festéket fújtam. Ez nem csak a további rétegek felvitelénél segít, de az esetleges tömítési hibákat is kiemeli.
Természetesen most is a bőr festésével kezdtem, az alapréteg a Gunze bőr színe, amiből a végén szinte semmi sem fog látszani. A végleges árnyalat festése előtt azonban érdemes szétnézni a pesti utcákon, ugyanis rengetek távolkeleti (elsősorban kínai) ember él már itt, és ez sokat segített. Most már művészolaj festékekkel dolgoztam tovább: először az arcot teljesen befestettem égetett sziennával, majd kis száradás után elkezdtem visszamosni (majdnem száraz ecsettel). Ezt addig csináltam, amíg már csak a mélyedésekben maradt. Az élfényekhez fehérből, sziennából és égetett sziennából kevertem egy világos sárgás árnyalatot (ettől lett keleties árnyalatú a bőre) majd vékonyan felvittem az élekre, és kis száradás után az árnyékosabb részek felé húztam enyhén nedves ecsettel. Most az árnyékos részek (arcredők, a pofacsont alatti terület) következtek. Ehhez égetett szienna és aszfalt keveréket használtam. Száradás után a csaták során szerzett hegeket is ezzel a színnel húztam meg.
A szemeket csak most festettem: az egész szemgolyót feketére kentem, majd a leghegyesebb ecsetemmel csináltam meg a fehérjét úgy, hogy egy nagyon vékony fekete vonal legyen körülötte. A szemöldök, a szakáll, a haj mind fekete, de a hajba húztam néhány ősz szálat is, hogy még megviseltebbnek tűnjön a harcos.
A felszerelés festése sokkal egyszerűbb volt, az alapszíneket mindenhol gunze akrillal vittem fel, majd művészolajjal módosítottam a szám íze szerint. Most először próbáltam ki a gunze új fém színeit, amik legnagyobb meglepetésemre nem vízbázisúak, ennek ellenére rettentően gyorsan száradnak, tökéletesen fednek, nagyon finom a pigmentjük, és a színük is többnyire jó. A láncingnél az acélt használtam, amit befuttattam feketével, majd több nap száradás után egy polírkoronggal kifényeztem. A kard pengéje sok gondot okozott: eddig sosem tudtam igazán jó fémszínt festeni, önmagában sem a gunze, sem a valejo nem felelt meg. Többszöri próbálkozás után az előbb említettekből kevertem ki egy jónak tűnő árnyalatot, majd nagyon vékonyan, több rétegben, ecsettel vittem fel. Száradás után ismét a polírkorongé volt a főszerep, de ezúttal nagyon finoman kellett dolgozni, mert könnyen tönkre tehette volna az egészet (hogy fogalmunk legyen a finomságról, közel egy órát vett igénybe a polírozás).
Sokat törtem azon a fejem, milyen alapot kerítsek a harcosom köré. Végül egy igazi Japán jelképet, egy virágzó cseresznyefát választottam, ami némi kontrasztot is ad a figura harcias tartásának. A törzs egy elszáradt meggyfa gally, a koronát viszont építeni kellett. Alumínium drótból hajtogattam a vastagabb ágakat, a vékonyabbakat rézdrótból. Erre 3D efekt anyagot vittem, majd körbetekertem teflonszalaggal, végül egy régi ecsettel még egy vékony réteg efekt anyagot kentem rá. Száradás után lefújtam az egészet egy sötét fa színnel. A virágokat apró szárazvirágból (sóvirág) ragasztgattam fel, majd a tövét zöldre (a cseresznye levele), a szirmokat fehérre festettem. A talapzat ezúttal is a hobby boltban kapható egyszerű fenyőfa lap, amit vastaglazúrral kezeltem. A talaj samot porral kevert efekt anyag, amit egy kis akril festékkel színeztem. A fű a már kipróbált ”racka raszta”, megtűzdelve pár sárgára festett sóvirággal. A fűbe tettem még egy kis fadarabot, amit az udvaron találtam, és elkészült az eddig legkedvesebb figurám.
A téma annyira tetszik, hogy remélhetőleg tudok még több hasonló figurát is festeni, és talán másnak is kedvet tudok hozzá adni, de már azzal is megelégszem, ha tudtam valami újat mutatni az olvasónak!
|
|
Img3391
|
|
|
Img3391
|
|
|
Img3393
|
|
|
Img3385
|
|
|
Img3394
|
|
|
Img3395
|
|
|
Img3396
|
|
|
Img3397
|
2008.08.24.