T-62A
1:35, Tamiya
No.35108 (1979)
Pintér György - Múzeumi krimik
Bízom benne, hogy a típust nem nagyon kell bemutatni, így erre most nem különösebben térnék ki.
A Tamiya ezt a készletet 1979-ben adta ki, azóta semmi változás nem történt, csak a dobozon változtattak. Ehhez képest, kiemelkedőnek nem mondanám, de a mai napig simán megállja a helyét a hasonló méretarányú tankok között, az ára pedig nevetségesen alacsony. Sorja minimális, beszívódás nincs, kilökőtüske nyom csak egyetlen látható helyen van.
Építés:
A makett viszonylag kevés alkatrészből áll, közöttük némi gumi lánctalppal és gumihüvelyekkel a kerekek gurulókepessé tételéhez, valamint egy darab fémháló a motor szellőzéséhez.
Az építés egy-két apróságtól eltekintve rutinnak mondható. Az egyik ilyen a hátfal beragasztása után kb. 2 miliméterre kilógó oldalfal. Ha azt akarjuk, hogy kinézzen valahogy, kénytelenek leszünk farigcsálni és csiszolni, de megúszhatjuk tömítés nélkül. Nem úgy a torony két felének összeillesztésénél. Én próbálkoztam faragni, csiszolni, de tömítés lett a vége a löveg két oldalán és a torony hátulján is. Hasonló a helyzet a faron lévő két üzemanyagtankkal is. Valahogy nem sikerült hibátlanra az illesztés, így itt sem úsztam meg a putty használatát. A hibalistára írnám még a tank orrán lévő fa deszka kivitelezését. Nem elég, hogy béna az erezet kidolgozása, még két kilökőtüske nyom is díszíti. Jobbnak láttam simára csiszolni az egészet, majd a faerezetet újrakarcolni.
Azt gondolom, hogy ezeken felül minden rendben zajlott, gyakorlatilag bárki megépítheti a kitet egy délelőtt alatt.
A festés
Alapozásként Vallejo Black Primert fújtam fel, 3 rétegben. Szuperül fed és minimálisan fénylik, nagyszerűen adja vissza a fémes hatást. Száradást követően jött a Vallejo Chiping Medium, egy rétegben. Nem fújtam túl vastagon és elsősorban az élekre, nyílások széleire, valamint a sárvédőkre koncentráltam. Rövid, kb. fél óra száradás után jött az alapszín. A zöld szín a Vallejo Medium Olive és a Khaki színek 2:1 arányú keveréke. A kerekek festését, a maszkolás elkerülése végett körsablon vonalzó segítségével készítettem. Kb. egy óra száradás után kezdődhetett a visszakoptatás. Kisebb területekre felosztva egy nagy fejű ecsettel vizet vittem a felületekre, majd egy kemény sörtéjű kefével (villanyborotva-seprű) elkezdtem visszakoptatni a katonák által jobban használatba vett részeket. Ezután érdemes legalább 24 órát száradni hagyni, hogy ne tudjuk újraaktiválni a chiping-folyadékot, hacsak nem akarjuk tovább koptatni. Mielőtt belecsapunk az effektezésbe, érdemes felragasztani a matricákat. A megfelelő simaság érdekében Humbrol Decalfixet használok. Előkezelem a felületet, ahová a matricát ragasztani fogom, odaillesztem a matricát, majd egy lapos ecsettel a helyére igazítom. Néhány perc elteltével még egyszer átkenem a matricafeszítővel, majd a felesleget leitatom papírtörlővel. A matricák teljes száradása után szikével karcoltam a kopásnyomokat, igazodva festék leverődéséhez.
Weathering
A bemosáshoz Mig olajfestékeket használtam. A vízszintes felületekre és oda, ahová a rozsda összegyűlik, Mig Oilbrushert használtam, három féle színben. A toronyhoz Ammo Yellow és Rust, a hátsó részhez pluszban kevertem egy kis Ochre színt. A vízszintes és rozsdafogó felületeken az olajokat egy nagyobb fejű, felemás sörtés ecsettel dolgoztam el, AK White Spirit segítségével. A tornyon lévő függőleges rozsdás megfolyások szintén az Oilbrusher széria Rust színe, de az elhúzást az AK Odorless Thinner anyagával készítettem, mert ezzel finomabb textúrát lehet elérni. A kerekek és a teknő alsó része hasonló kezelést kaptak.
Hamarosan folytatás és további képek...
A Tamiya ezt a készletet 1979-ben adta ki, azóta semmi változás nem történt, csak a dobozon változtattak. Ehhez képest, kiemelkedőnek nem mondanám, de a mai napig simán megállja a helyét a hasonló méretarányú tankok között, az ára pedig nevetségesen alacsony. Sorja minimális, beszívódás nincs, kilökőtüske nyom csak egyetlen látható helyen van.
Építés:
A makett viszonylag kevés alkatrészből áll, közöttük némi gumi lánctalppal és gumihüvelyekkel a kerekek gurulókepessé tételéhez, valamint egy darab fémháló a motor szellőzéséhez.
Az építés egy-két apróságtól eltekintve rutinnak mondható. Az egyik ilyen a hátfal beragasztása után kb. 2 miliméterre kilógó oldalfal. Ha azt akarjuk, hogy kinézzen valahogy, kénytelenek leszünk farigcsálni és csiszolni, de megúszhatjuk tömítés nélkül. Nem úgy a torony két felének összeillesztésénél. Én próbálkoztam faragni, csiszolni, de tömítés lett a vége a löveg két oldalán és a torony hátulján is. Hasonló a helyzet a faron lévő két üzemanyagtankkal is. Valahogy nem sikerült hibátlanra az illesztés, így itt sem úsztam meg a putty használatát. A hibalistára írnám még a tank orrán lévő fa deszka kivitelezését. Nem elég, hogy béna az erezet kidolgozása, még két kilökőtüske nyom is díszíti. Jobbnak láttam simára csiszolni az egészet, majd a faerezetet újrakarcolni.
Azt gondolom, hogy ezeken felül minden rendben zajlott, gyakorlatilag bárki megépítheti a kitet egy délelőtt alatt.
A festés
Alapozásként Vallejo Black Primert fújtam fel, 3 rétegben. Szuperül fed és minimálisan fénylik, nagyszerűen adja vissza a fémes hatást. Száradást követően jött a Vallejo Chiping Medium, egy rétegben. Nem fújtam túl vastagon és elsősorban az élekre, nyílások széleire, valamint a sárvédőkre koncentráltam. Rövid, kb. fél óra száradás után jött az alapszín. A zöld szín a Vallejo Medium Olive és a Khaki színek 2:1 arányú keveréke. A kerekek festését, a maszkolás elkerülése végett körsablon vonalzó segítségével készítettem. Kb. egy óra száradás után kezdődhetett a visszakoptatás. Kisebb területekre felosztva egy nagy fejű ecsettel vizet vittem a felületekre, majd egy kemény sörtéjű kefével (villanyborotva-seprű) elkezdtem visszakoptatni a katonák által jobban használatba vett részeket. Ezután érdemes legalább 24 órát száradni hagyni, hogy ne tudjuk újraaktiválni a chiping-folyadékot, hacsak nem akarjuk tovább koptatni. Mielőtt belecsapunk az effektezésbe, érdemes felragasztani a matricákat. A megfelelő simaság érdekében Humbrol Decalfixet használok. Előkezelem a felületet, ahová a matricát ragasztani fogom, odaillesztem a matricát, majd egy lapos ecsettel a helyére igazítom. Néhány perc elteltével még egyszer átkenem a matricafeszítővel, majd a felesleget leitatom papírtörlővel. A matricák teljes száradása után szikével karcoltam a kopásnyomokat, igazodva festék leverődéséhez.
Weathering
A bemosáshoz Mig olajfestékeket használtam. A vízszintes felületekre és oda, ahová a rozsda összegyűlik, Mig Oilbrushert használtam, három féle színben. A toronyhoz Ammo Yellow és Rust, a hátsó részhez pluszban kevertem egy kis Ochre színt. A vízszintes és rozsdafogó felületeken az olajokat egy nagyobb fejű, felemás sörtés ecsettel dolgoztam el, AK White Spirit segítségével. A tornyon lévő függőleges rozsdás megfolyások szintén az Oilbrusher széria Rust színe, de az elhúzást az AK Odorless Thinner anyagával készítettem, mert ezzel finomabb textúrát lehet elérni. A kerekek és a teknő alsó része hasonló kezelést kaptak.
Hamarosan folytatás és további képek...
|
|
A kész makett
|
|
|
Alapozás után
|
|
|
Kerekek
|
|
|
Alapszín, koptatás után
|
|
|
Torony, effektezés közben
|
|
|
Lánctalpak
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
|
|
A kész makett
|
2017.05.25.
Utolsó módosítás: 2017.06.04.
Utolsó módosítás: 2017.06.04.