Pintér György - Múzeumi krimik
„Ébredő mezőkre terült hosszú éj… karakteres férfihang éneke. A képernyőn a kép fekete-fehér. A harckocsi búvónyílásán egy német juhász nézeget. A síkságon T-34-es oszlop vonul. A szőke főhős kikacsint a nézőkre, majd távcsövével a távolt szemléli. Janek, Grigorij, Olgrield, Gusztlik és a többiek” - Négy páncélos és a kutya. Gyermekkorom egyik meghatározó filmsorozata.
Úgy gondoltam, elkészítem a lengyel sasos 34-est. Keresgéltem. Kiderült, hogy a főszereplő páncélos ma is Poznanban, egy telephelyen tölti nyugdíjas éveit. Bár tornyát kissé átláthatóbbá tették, és gyerekcsoportok próbálhatják ki, úgy hogy apu nem veszti szem elől csemetéjét. Lehet, hogy csak nálunk nem lehet vki próféta a saját hazájában?
A Revell készletét használtam fel. Könnyen, szépen megépíthető. Németes precízség. Egyetlen bökkenő volt csak. A lengyel sast más makettek matricalapján megtaláltam, a számozás sem jelentett gondot – de hogyan készítsem el a híres 102-es egyéni jellegzetességét, a RUDY feliratot és a tenyér- meg kutyapracli nyomokat?
Több ötletem is volt. Ami gondot okozott, az a méret. 1:24-ben a lengyelek papírmakettjére egyszerűen rányomtatták, de mit tegyek én 1:72-ben? Előszedtem egy ősrégi Szu-25-höz kapott csehszlovák matricaívet. Ezt ugyanis anno teljesen belakkozták, azaz van rajt' olyan lakkréteg, ami nem fed festett részt, vagyis átlátszó. No, erre próbáltam 00-ás és 000-ás ecsetekkel felrajzolni a betűket és az alakzatokat. Jó sűrű fehér festéket használtam. A harmadik nekifutásra sikerült így, ahogy a képen látszik. Némi koszolás és egyéb felületkezelés után befejezettnek nyilvánítottam „művemet”.