Lockheed S-3A Viking
1:72, Hasegawa
No.E7 (1989)
Pintér György - Múzeumi krimik
A Hasegawa meglehetősen koros E7 jelű S-3A Viking készlete régi vágyam volt. Valamikor az elmúlt 10 év során sikerült egy készletet beszereznem. Nem boltból, vagy webshopból érkezett a doboz, és ennek amiatt van jelentősége, hogy bár a dobozon egy 2000 körüli évszám volt olvasható, addig a matricaíven 1989. Ez így utólag kicsit fura. Ennek megfelelően az ív nagyobb része használhatatlanra sárgult és csak kevés matrica volt elfogadható állapotú. Ezért aztán az építést nem kezdtem el addig, amíg nem találtam hozzá egy olyan ívet, ami tartalmazta a szárnyakra felkerülő csíkos sávokat, no meg az egyéb feliratokat is. A választásom a Printscale 72-289 ívére esett.
Maga a készlet a Hasegawához méltó módon pontosan illeszkedő alkatrészeket tartalmazott, de sajnos számos helyen pozitív panelvonalakkal, így a csiszolásokat nagyon óvatosan kellett végezni. A készlet 1978 óta van gyártásban. Sajnos a szárnyakat felhajtott pozícióban nem lehet elkészíteni a készletből és a kormányfelületek közül is csak egyet lehet kitéríteni, aminek nem is tudtam ellenállni. Erre a célra kaphatók gyanta kiegészítők, amikor éppen gyártásban vannak. Pár éve sajnos nem elérhetők, a házilagos legyártáshoz meg nem éreztem magamban a tehetséget, így ezekről lemondtam.
Kb. 2022 karácsonyán álltam neki az építésnek. Volt hozzá egy Eduard maratás készletem is, amit részben fel is használtam, elsősorban a pilótafülke átalakítására. Ennek során elkészültek a feljavított műszerfalak és katapultülések is. Volt a készletben a hátfalra való anyag is, amelyiken az ajtónyílás-imitációt végül ki is vágtam. Elkészítettem a hátsó kabint is valamennyire, de ezek az erőfeszítések végül nem jártak nagy eredménnyel, mert a kabinokból nem sok minden látszik a kész gépen kívülről. Nyitott állapotban készült el a lépcső is, amelynek oldalaihoz szintén a maratásból használtam elemeket. A kabintető belsejét a Tamiya X-19-es füstszínű festékével fújtam le. Tökéletes nem lett az eredmény, talán az eredeti alkatrész is torzít. Sajnos a képek csalókák, ennyire a valóság nem pixeles. Az összhatás szerintem elfogadható lett.
Az összeépített törzs, szárnyak és vezérsíkok felragasztása után maszkoltam a kabintetőt és a hátsó kabin ablakait, szivacsot tettem a létra nyílásába is, majd zsírtalanítottam a felületeket alkohollal. Ezt követően Surfacer-rel fújtam át a gépet, majd következtek a színek a korszakra jellemző és szerintem nagyon szép high visibility színséma szerint, alul a fehér (FS 17875: H316), felül a szürke színnel (FS 16440: H315). A festéshez Revell maszkolószalagot használtam, amivel sajnos meggyűlt a bajom, ugyanis a szárnyak tövénél az eltávolítás során letépte a festéket az alapozóval együtt. Ekkor azt hiszem, hogy ordítoztam is egy kicsit. Az említett szárnyszakaszt alkohollal visszamostam és újrafestettem sok rétegben, mert a fehér nehezen fed ugye.
Vettem a géphez maszkolókészletet is, hogy a kormányfelületek festése egyszerűbb legyen. Ez az anyag könnyebben lejött a festett felületről, de az egyik szárnyon ez is okozott gondot. Azt hiszem, a Surfacer volt túl sűrű és nem tapadt fel rendesen. Talán ez okozhatta a problémát. Azóta szereztem hozzá higítót. Legközelebb azzal használom. A század által használt sárga csíkokat a vezérsíkokra és a póttartályok kúpjára kikevertem, mert pont olyan szín nem volt készleten.
A festést követően fényes lakkal fújtam át a gépet, majd következett a matricázás. A Printscale matricák nagyon szépek és vékonyak is, ennek megfelelően nehezen felragaszthatók. A karcsú, de hosszú darabokkal - mint például a szárnyon található csíkok - gyűlt meg a bajom. Fel kellett használnom sajnos az eredeti matricából is stencileket, mert a Printscale változat a Hivis verzióhoz nem adott teljes készletet. A Hasegawa matricák meg kicsit sárgák ugye, de talán még nagyobb baj, hogy nem is mérethelyesek. Némely stencil akkora, mintha 1/48-as készlethez készült volna.
Az újabb fényes lakkréteget követően jöhetett az antikolás, amelyhez az AK Paneliner AK2074-est, valamint Revell pigmentport használtam. A végső fényt a Mr. Hobby H102 félfényes lakkal állítottam be. A kész gépre felkerültek a külön festett és matricázott futóakna ajtók, póttartályok és a hajtóművek is.
Egy év nyűglődést követően késznek nyilvánítottam a makettet. Ha nincs a festés mizéria, meg egy kicsit több időm lett volna, akkor talán jobban élveztem volna az építést, de azért nem volt rossz. Azt gondolom, ha valamelyik gyártó kiadja majd negatív panelvonalakkal is ezt a gépet, akkor újra bele fogok vágni, talán a Lowvis festéssel.
Maga a készlet a Hasegawához méltó módon pontosan illeszkedő alkatrészeket tartalmazott, de sajnos számos helyen pozitív panelvonalakkal, így a csiszolásokat nagyon óvatosan kellett végezni. A készlet 1978 óta van gyártásban. Sajnos a szárnyakat felhajtott pozícióban nem lehet elkészíteni a készletből és a kormányfelületek közül is csak egyet lehet kitéríteni, aminek nem is tudtam ellenállni. Erre a célra kaphatók gyanta kiegészítők, amikor éppen gyártásban vannak. Pár éve sajnos nem elérhetők, a házilagos legyártáshoz meg nem éreztem magamban a tehetséget, így ezekről lemondtam.
Kb. 2022 karácsonyán álltam neki az építésnek. Volt hozzá egy Eduard maratás készletem is, amit részben fel is használtam, elsősorban a pilótafülke átalakítására. Ennek során elkészültek a feljavított műszerfalak és katapultülések is. Volt a készletben a hátfalra való anyag is, amelyiken az ajtónyílás-imitációt végül ki is vágtam. Elkészítettem a hátsó kabint is valamennyire, de ezek az erőfeszítések végül nem jártak nagy eredménnyel, mert a kabinokból nem sok minden látszik a kész gépen kívülről. Nyitott állapotban készült el a lépcső is, amelynek oldalaihoz szintén a maratásból használtam elemeket. A kabintető belsejét a Tamiya X-19-es füstszínű festékével fújtam le. Tökéletes nem lett az eredmény, talán az eredeti alkatrész is torzít. Sajnos a képek csalókák, ennyire a valóság nem pixeles. Az összhatás szerintem elfogadható lett.
Az összeépített törzs, szárnyak és vezérsíkok felragasztása után maszkoltam a kabintetőt és a hátsó kabin ablakait, szivacsot tettem a létra nyílásába is, majd zsírtalanítottam a felületeket alkohollal. Ezt követően Surfacer-rel fújtam át a gépet, majd következtek a színek a korszakra jellemző és szerintem nagyon szép high visibility színséma szerint, alul a fehér (FS 17875: H316), felül a szürke színnel (FS 16440: H315). A festéshez Revell maszkolószalagot használtam, amivel sajnos meggyűlt a bajom, ugyanis a szárnyak tövénél az eltávolítás során letépte a festéket az alapozóval együtt. Ekkor azt hiszem, hogy ordítoztam is egy kicsit. Az említett szárnyszakaszt alkohollal visszamostam és újrafestettem sok rétegben, mert a fehér nehezen fed ugye.
Vettem a géphez maszkolókészletet is, hogy a kormányfelületek festése egyszerűbb legyen. Ez az anyag könnyebben lejött a festett felületről, de az egyik szárnyon ez is okozott gondot. Azt hiszem, a Surfacer volt túl sűrű és nem tapadt fel rendesen. Talán ez okozhatta a problémát. Azóta szereztem hozzá higítót. Legközelebb azzal használom. A század által használt sárga csíkokat a vezérsíkokra és a póttartályok kúpjára kikevertem, mert pont olyan szín nem volt készleten.
A festést követően fényes lakkal fújtam át a gépet, majd következett a matricázás. A Printscale matricák nagyon szépek és vékonyak is, ennek megfelelően nehezen felragaszthatók. A karcsú, de hosszú darabokkal - mint például a szárnyon található csíkok - gyűlt meg a bajom. Fel kellett használnom sajnos az eredeti matricából is stencileket, mert a Printscale változat a Hivis verzióhoz nem adott teljes készletet. A Hasegawa matricák meg kicsit sárgák ugye, de talán még nagyobb baj, hogy nem is mérethelyesek. Némely stencil akkora, mintha 1/48-as készlethez készült volna.
Az újabb fényes lakkréteget követően jöhetett az antikolás, amelyhez az AK Paneliner AK2074-est, valamint Revell pigmentport használtam. A végső fényt a Mr. Hobby H102 félfényes lakkal állítottam be. A kész gépre felkerültek a külön festett és matricázott futóakna ajtók, póttartályok és a hajtóművek is.
Egy év nyűglődést követően késznek nyilvánítottam a makettet. Ha nincs a festés mizéria, meg egy kicsit több időm lett volna, akkor talán jobban élveztem volna az építést, de azért nem volt rossz. Azt gondolom, ha valamelyik gyártó kiadja majd negatív panelvonalakkal is ezt a gépet, akkor újra bele fogok vágni, talán a Lowvis festéssel.
|
|
A doboztető
|
|
|
IMG_20231231_160111
|
|
|
IMG_20231231_160205
|
|
|
IMG_20231231_160308
|
|
|
IMG_20231231_160458
|
|
|
IMG_20231231_160523
|
|
|
IMG_20231231_160705
|
|
|
Buno. 160598
|
|
|
Buno.
|
2024.01.01.
Utolsó módosítás: 2024.01.03.
Utolsó módosítás: 2024.01.03.