S. T. A. L. K. E. R.
1:35, sajátfaragás
Pintér György - Múzeumi krimik
A STALKER című, ukrán gyártmányú számítógépes játék 2007 nagy durranása volt, talán az olvasók közül is ismerik páran. Hangulatában Arkagyij és Borisz Sztrugackij hasonló című regényén, illetve a belőle készült filmen alapszik, a háttértörténetet azonban kicsit átírták az ukrán srácok: konkrétan a csernobili atomerőmű környékén kezdenek el furcsa dolgok történni, ahol –a legenda szerint egy égből aláhulló kő, a Monolit hatására- létrejön a Zónának nevezett terület, egy szörnyű világ, ahol az elhagyott épületek közt mutánsok kóborolnak, és a fizika törvényeire fittyet hányó anomáliák veszélyeztetik azokat a bátrakat, akik bemerészkednek. Mert vannak ilyenek (őket hívják stalkereknek egyébként)- az anomáliák ugyanis másodállásban ereklyéknek nevezett, különféle fura tulajdonságokkal bíró tárgyakat hoznak létre, melyeket a Zónán kívüli világban jó pénzért értékesíteni lehet. Talán ennél is nagyobb vonzerővel bírnak a Monolitról szóló pletykák, állítólag ugyanis a különleges kő mindenkinek teljesíti egy kívánságát- szintén állítólag minden egyes teljesített kívánsággal egy kicsit nő a Zóna-, de sokan úgy vannak vele, hogy ha ez az ára annak, hogy a nyomorból és a Szovjetunió bukása utáni kilátástalanságból kitörjön az ember, akkor legyen. A Zónában viszont nem lehet csak úgy besétálni, még akkor sem, ha a táborhelyük relatív biztonságát elhagyni nem merő, viszont onnan minden mozgóra lövöldöző beijedt sorkatonák (a katonaság kordont vont a Zóna köré) állásai közötti titkos ösvényeken viszonylag veszélytelenül megy az ereklyék ki- és az új próbálkozók becsempészése. Odabenn mutánsok, anomáliák, rablók és rivális stalkercsoportok keserítik egymás életét, na és persze az egyéb mindenféle rejtélyek, melyeket a játék során kibogozva végül még akár rá is jöhetünk, hogy mi a Zóna tulajdonképpen, és mit is keres itt.
Mikor először játszottam a játékkal, a nem túl könnyű játékmenete ellenére is lenyűgözött: a kalasnyikovos mutánsirtás mellett megvan benne a paráztatás két lovecrafti alappillére: az ismeretlentől való félelem és az események nézőhöz/olvasóhoz/játékoshoz térben és időben való közelsége: a szebb napokat látott, házgyári elemekből emelt épületek, a nyárfákkal szegélyezett, málladozó betonutak, a leromlott téeszek udvarán rozsdásodó Zil-ek szívbe markolóan ismerősek lehetnek minden kelet-európai polgár számára... A készítők egyébként az igazi csernobili Zónát is bejárták, annak mintájára készítették el a saját változatukat.
Szóval kellett egy stalkeres figura is a gyűjteménybe. 2 vagy 3 fajta egyébként gyárilag is van, orosz manufaktúráktól, de én valami sajátkészítésű dologban gondolkoztam. Sokáig lebegtettem a 100%-os saját faragás ötletét, de végül egy átalakítás mellett döntöttem. Alapként az ICM modern orosz figurás készlete szolgált- az idők során több néven és több cégtől is forgalomba került az a készlet, amelyikben a pisztolyáért nyúló bajuszos barettsapkás forma is van.
A golyószórós figurára esett a választásom, mint az átlakítás céljára, a fejét már amúgy is felhasználtam egy másik figurához. Egy fegyverét készenlétben tartó, golyóálló mellényes, katonai bakancsos alakra volt szükségem: a stalkerek felszerelése elég változatos, a kezdők még civil ruhákban nyomulnak, később megjelennek a futurisztikusabb exoskeleton-páncélok, de úgy általában a napjaink ex-szovjet hadseregeiben használt(akhoz hasonló) ruhadarabok viszonylag általánosnak tekinthetők. A figura mozdulatain és ruházatán így nem változtattam, csak pár kisebb módosításra volt szükség. A fejet teljesen újrafaragtam, a felhúzott kapucnis-gázálarcos felállás talán a legjellegzetesebb stalker-motívum. A poén kedvéért a gázálarc a magyar hadseregben is rendszeresített típus lett. A játékban látható figurák mintájára kapott egy hátizsákot és egy oldaltáskát is, ezeket is GS-ből formáztam meg.
A fegyverrel egy kicsit vacilláltam. A játékban elég sokféle, döntően szovjet-orosz eszköz kerül az ember kezébe, ezek közül a játék elején az AK-74-es különféle változatait használjuk, a közepe felé áttérünk a csökkentett hátrarúgású, de bonyolultabb szerkezetű Abakanra (az orosz hadseregben már egy ideje rendszeresítés alatt áll, a játékban is az utunkat időnként keresztező szpecnazosoktól ,,örököljük”), míg a játék végén az orosz fejlesztésű különleges ,,lassú” lőszerrel lövő Vintar lesz a kedvencünk. Persze vannak még érdekes dolgok, akár a készletben a figurához eredetileg járó PKM-et is meghagyhattam volna, vagy egy Dragunovot is adhattam volna neki, de ezeket a szerszámokat súlyuk és a lőszerellátás nehézségei miatt ritkán használjuk. Mivel a fent felsorolt három lehetőségből egyedül az AK-74 érhető el viszonylag könnyen makettként, ezért az ICM-készlet másik figuráját fegyvereztem inkább le, és AK-t kapott a figura. Kicsit dolgozni kellett a műanyag fegyveren egyébként, pótolni kellett a célgömböt (mivel kétszer van meg a készlet, és a másikban jó volt a fegyver, ez egyedi hiba lehet), de végül jó lett, és passzol is a figura kezébe.
Az összerakott modellt nézegetve a bal oldala kicsit túlsúlyosnak tűnt, hogy az egyensúlyt helyreállítsam, a jobb oldalára is kapott egy sor zsebet a Zvezda kommandósaitól.
Mikor ezzel mind megvoltam, lefújtam a GW alapozójával, és kezdődhetett a festés. Az alapszíneken megint gondolkoztam kicsit, ne legyen- e esetleg a Szolgálat fekete egyenruhája vagy a Tiszta Égbolt jellegzetes terepszíne, de ismét az átlaghoz húztam, és fakó zöldre alapoztam. A gázmaszk fehér lett, a karok bőrszínűek. A golyóálló mellényt egy kicsit más árnyalatú zöldre festettem.
Alapozás után kezdődhetett az érdemi munka, művészolajjal. Először a gázálarcot festettem ki egy kis halványszürkével, a résekbe sötétszürkét húzva, a felfelé néző éleket kifehérítve. A szemlencsékbe egy-egy fekete pötty került, az álarc alsó része sötétebb szürke lett.
A csuklyához kikevertem egy megfelelő világos szürkészöldet, és azzal estem neki. Először lekentem az egészet ezzel a színnel, majd a gyűrődések lefelé néző felét és a csuklya belsejét egy sötétebb változattal festettem be. A két színt egy száraz, puha ecsettel egymásba húztam. A gyűrődések felfelé néző részeit és a csuklya tetejét fehérrel világosítottam ki, ugyanezzel a technikával. A zubbony felgyűrt ujjait és a nadrágot ugyanígy, ugyanezzel a technikával készítettem. A varrásokat külön, az alapszín sötétített változatával húztam ki, egy nagyon vékony ecsettel. A golyóálló mellény úgyszintén, de ennek zöldjébe egy kis barnát is kevertem, és ahol a kar eltakarja, ott is erősebben sötétítettem. A tölténytáskák a golyóálló mellény színét kapták.
A karoknál újítottam egy kicsit, meg akartam jeleníteni a szőrt rajta. Nagyon sok figuráról lemarad ez a fontos részlet, pedig kevés dolog néz ki hülyébben, mint egy marcona katona (barbár, stb), aki szőrtelenítve van. Magát a kart úgy festettem ki, ahogy mindigis szoktam, a csuklyánál leírt módon, csak hússzín-fehér-barna kombóval. Ezután viszont az alkar megfelelő részeibe nagyon enyhén (mert azért nem gorilla lesz) feketét dolgoztam bele egy kemény, vastag szálú ecsettel: cél, hogy a szürke vékony és homogén legyen, de a szálassága is jól látsszon.
A táskákhoz egy élénkebb zöldet kevertem, az alap zöldhöz barnát és kéket adva. Kicsit túl élénk is lett talán, de az árnyékolás visszavett belőle. A szíjazatot okkersárgára alapoztam, fehér és sötétbarna árnyékokkal, az oldalsó zsebek is ilyenek lettek. A bakancs barna lett, a fegyver fémszínű, feketével befolyatva. A tárhoz akrilokból kevertem ki az AK-74-es műanyag tárjainak jellegzetes vöröses színét. Az egyenruha ujján a kis ukrán zászlót akrillal festettem.
Utolsó simításként ezüstszínűre festettem a különféle csatokat, majd elkezdtem a talppal foglalkozni.
Ez, a többi figurámhoz hasonlóan, egy kis fa pohár megfordításával állt elő. Boltban is vehetnék egyedileg elkészített talpakat, de ezt a jellegű igényességet inkább a (majdani) versenydarabokra tartogatom. Nem is az ár a bajom igazából, hanem, hogy ezek a talpak általában egyedi, vagy kisebb szériás gyártmányok, míg fapohárból viszonylag folyamatos és bőséges az ellátás, így könnyű egységes kinézetet adni a gyűjteménynek.
Na, szóval megvolt a pohár. Eddigi figuráimhoz képest kicsit nagyobb figyelmet akartam fordítani a figurát körülvevő háttérre is, maga a Zóna önmagában is jellegzetes objektum. Először valamilyen romot akartam csinálni, de aztán gyorsan elvtettem az ötletet: a Zóna igazából nem romos abban az értelemben, mint egy csatamező, vagy egy lebombázott város. Egyszerűen csak elhagyatott, a pusztítást a természet végzi. A végső koncepció így egy félig leomlott csatornapart lett, ahol emberünk a vízen való átkelés előtt megáll, és szemügyre veszi a környéket: nem ólálkodik-e valamelyik bokor alatt valami alattomos mutáns, milyen messzire lehet a kutyafalka, akiknek az ugatását tisztán kivehetően hozza a csatorna fölött száguldó szél, vagy nem látja-e az ösvény fölött a gravitációs anomália által okozott jellegzetes vibrálást a levegőben (majd -továbbindulás előtt- gyorsan elmenti a játékot).
A talaj alapját lépésálló nikecellből lefaragott szilánkocskák alkották, erre dolgoztam rá milliputból a talajt és a kisebb részleteket (a csatornapart téglafalát). Miután megszáradt, homokot ragasztottam rá egy kis PVA-val (különböző szemcseméretű, kisállatokhoz való homokot összekeverve, úgy élethűbb). Miután az is megszáradt, következhetett a festés. Hogy az alapozáshoz használt spray hajtógáza megeszi a nikecellt, az persze már csak a fújás után jutott eszembe, így a nikecellből készült részek kiegyszerűsödtek az egyenletből, a helyüket putty-val töltöttem fel, majd újraalapoztam az egészet a GW feketéjével. A talaj barna+fekete bemosás + fehér szárazecset kombóval készült, a téglafal barna lett, vörössel szárezecsetelve. Kicsit túl piros lett, de mindegy, most már újra nem csinálom.
Ezután jött a legérdekesebb, és számomra legnagyobb újdonsággal bíró rész, a víz elkészítése. Először is a majdani medret sötétzöldre festettem, ezzel a színnel készült a moha is a téglákon. Majd egy ecset szőréből levágott nádcsomót ragasztottam a mederbe. Utána szigeteltem a vizes részeket. Ahogy a képen is látszik, ehhez alapvetően maszkolószalagot használtam, de ez önmagában nem elég (egy másik modellen, saját káron tanultam meg), a víz ,,határait” FBS szilikonpasztával is kikentem. Igy már mehetett bele a művíz. A Vallejo termékét használom, egy kb mézállagú (annál talán kicsit hígabb) folyadék, ami a levegőn szilárdul meg. Sajnos nagyon nagy a térfogatvesztése, ezért a képen látható vízmennyiség is 3-4 rétegből jött össze. A legalsóba kevertem egy kis zöldet, hogy a felkavart iszapot szemléltessem, de nem sok látszik belőle. Mikor elég magasan állt, az utolsó adag száradása után leszedtem a ,,gátat”. Szerencsére könnyen lejött, és a szilikont se volt nehéz lekaparni. Elégedett vagyok az eredménnyel.
A növényzet többi része következett. A Zónában igen dúsan burjánzik a mindenféle növényzet, hiszen 20-25 éve nem nagyon kaszálják, nem legeltetnek állatokat, sőt, nem is nagyon tapossa le senki. A fű sztatikus műfű, a jellegzetes nagyobb gaz/kisebb cserjék pedig izlandi moszatból készültek.
A tábla már a korai terveimben is szerepelt, élénksárga színe ellenpontozza a figura fakóságát, a háborítatlan természetbe behoz egy kis indusztriális fílinget, és a cirill felirattal kétséget sem hagy arról, hogy hol játszódik a történet. A játékból vett minta alapján készült (Garbage-ban, a törmelékhalmok közt vannak ilyen táblák) Paintben, kinyomtatás után a fehér hátulját burnt metal-ra festettem, majd ezzel a festékkel és némi rozsdabarnával koptattam, öregítettem kicsit, hiszen nem manapság rakták ki. A figurát a lábába illesztett drótcsapokkal a talpba fúrt lyukakba rögzítettem, a tábla egy pötty PVA-val került helyére, és készen is voltam.
Alapvetően elégedett vagyok az elkészült művel. A hátizsák és a téglák lehettek volna fakóbbak, és a vádlin maradt egy kis sorja, de ezek talán nem olyan vészes hibák. Jöhet a következő projekt!
Mikor először játszottam a játékkal, a nem túl könnyű játékmenete ellenére is lenyűgözött: a kalasnyikovos mutánsirtás mellett megvan benne a paráztatás két lovecrafti alappillére: az ismeretlentől való félelem és az események nézőhöz/olvasóhoz/játékoshoz térben és időben való közelsége: a szebb napokat látott, házgyári elemekből emelt épületek, a nyárfákkal szegélyezett, málladozó betonutak, a leromlott téeszek udvarán rozsdásodó Zil-ek szívbe markolóan ismerősek lehetnek minden kelet-európai polgár számára... A készítők egyébként az igazi csernobili Zónát is bejárták, annak mintájára készítették el a saját változatukat.
Szóval kellett egy stalkeres figura is a gyűjteménybe. 2 vagy 3 fajta egyébként gyárilag is van, orosz manufaktúráktól, de én valami sajátkészítésű dologban gondolkoztam. Sokáig lebegtettem a 100%-os saját faragás ötletét, de végül egy átalakítás mellett döntöttem. Alapként az ICM modern orosz figurás készlete szolgált- az idők során több néven és több cégtől is forgalomba került az a készlet, amelyikben a pisztolyáért nyúló bajuszos barettsapkás forma is van.
A golyószórós figurára esett a választásom, mint az átlakítás céljára, a fejét már amúgy is felhasználtam egy másik figurához. Egy fegyverét készenlétben tartó, golyóálló mellényes, katonai bakancsos alakra volt szükségem: a stalkerek felszerelése elég változatos, a kezdők még civil ruhákban nyomulnak, később megjelennek a futurisztikusabb exoskeleton-páncélok, de úgy általában a napjaink ex-szovjet hadseregeiben használt(akhoz hasonló) ruhadarabok viszonylag általánosnak tekinthetők. A figura mozdulatain és ruházatán így nem változtattam, csak pár kisebb módosításra volt szükség. A fejet teljesen újrafaragtam, a felhúzott kapucnis-gázálarcos felállás talán a legjellegzetesebb stalker-motívum. A poén kedvéért a gázálarc a magyar hadseregben is rendszeresített típus lett. A játékban látható figurák mintájára kapott egy hátizsákot és egy oldaltáskát is, ezeket is GS-ből formáztam meg.
A fegyverrel egy kicsit vacilláltam. A játékban elég sokféle, döntően szovjet-orosz eszköz kerül az ember kezébe, ezek közül a játék elején az AK-74-es különféle változatait használjuk, a közepe felé áttérünk a csökkentett hátrarúgású, de bonyolultabb szerkezetű Abakanra (az orosz hadseregben már egy ideje rendszeresítés alatt áll, a játékban is az utunkat időnként keresztező szpecnazosoktól ,,örököljük”), míg a játék végén az orosz fejlesztésű különleges ,,lassú” lőszerrel lövő Vintar lesz a kedvencünk. Persze vannak még érdekes dolgok, akár a készletben a figurához eredetileg járó PKM-et is meghagyhattam volna, vagy egy Dragunovot is adhattam volna neki, de ezeket a szerszámokat súlyuk és a lőszerellátás nehézségei miatt ritkán használjuk. Mivel a fent felsorolt három lehetőségből egyedül az AK-74 érhető el viszonylag könnyen makettként, ezért az ICM-készlet másik figuráját fegyvereztem inkább le, és AK-t kapott a figura. Kicsit dolgozni kellett a műanyag fegyveren egyébként, pótolni kellett a célgömböt (mivel kétszer van meg a készlet, és a másikban jó volt a fegyver, ez egyedi hiba lehet), de végül jó lett, és passzol is a figura kezébe.
Az összerakott modellt nézegetve a bal oldala kicsit túlsúlyosnak tűnt, hogy az egyensúlyt helyreállítsam, a jobb oldalára is kapott egy sor zsebet a Zvezda kommandósaitól.
Mikor ezzel mind megvoltam, lefújtam a GW alapozójával, és kezdődhetett a festés. Az alapszíneken megint gondolkoztam kicsit, ne legyen- e esetleg a Szolgálat fekete egyenruhája vagy a Tiszta Égbolt jellegzetes terepszíne, de ismét az átlaghoz húztam, és fakó zöldre alapoztam. A gázmaszk fehér lett, a karok bőrszínűek. A golyóálló mellényt egy kicsit más árnyalatú zöldre festettem.
Alapozás után kezdődhetett az érdemi munka, művészolajjal. Először a gázálarcot festettem ki egy kis halványszürkével, a résekbe sötétszürkét húzva, a felfelé néző éleket kifehérítve. A szemlencsékbe egy-egy fekete pötty került, az álarc alsó része sötétebb szürke lett.
A csuklyához kikevertem egy megfelelő világos szürkészöldet, és azzal estem neki. Először lekentem az egészet ezzel a színnel, majd a gyűrődések lefelé néző felét és a csuklya belsejét egy sötétebb változattal festettem be. A két színt egy száraz, puha ecsettel egymásba húztam. A gyűrődések felfelé néző részeit és a csuklya tetejét fehérrel világosítottam ki, ugyanezzel a technikával. A zubbony felgyűrt ujjait és a nadrágot ugyanígy, ugyanezzel a technikával készítettem. A varrásokat külön, az alapszín sötétített változatával húztam ki, egy nagyon vékony ecsettel. A golyóálló mellény úgyszintén, de ennek zöldjébe egy kis barnát is kevertem, és ahol a kar eltakarja, ott is erősebben sötétítettem. A tölténytáskák a golyóálló mellény színét kapták.
A karoknál újítottam egy kicsit, meg akartam jeleníteni a szőrt rajta. Nagyon sok figuráról lemarad ez a fontos részlet, pedig kevés dolog néz ki hülyébben, mint egy marcona katona (barbár, stb), aki szőrtelenítve van. Magát a kart úgy festettem ki, ahogy mindigis szoktam, a csuklyánál leírt módon, csak hússzín-fehér-barna kombóval. Ezután viszont az alkar megfelelő részeibe nagyon enyhén (mert azért nem gorilla lesz) feketét dolgoztam bele egy kemény, vastag szálú ecsettel: cél, hogy a szürke vékony és homogén legyen, de a szálassága is jól látsszon.
A táskákhoz egy élénkebb zöldet kevertem, az alap zöldhöz barnát és kéket adva. Kicsit túl élénk is lett talán, de az árnyékolás visszavett belőle. A szíjazatot okkersárgára alapoztam, fehér és sötétbarna árnyékokkal, az oldalsó zsebek is ilyenek lettek. A bakancs barna lett, a fegyver fémszínű, feketével befolyatva. A tárhoz akrilokból kevertem ki az AK-74-es műanyag tárjainak jellegzetes vöröses színét. Az egyenruha ujján a kis ukrán zászlót akrillal festettem.
Utolsó simításként ezüstszínűre festettem a különféle csatokat, majd elkezdtem a talppal foglalkozni.
Ez, a többi figurámhoz hasonlóan, egy kis fa pohár megfordításával állt elő. Boltban is vehetnék egyedileg elkészített talpakat, de ezt a jellegű igényességet inkább a (majdani) versenydarabokra tartogatom. Nem is az ár a bajom igazából, hanem, hogy ezek a talpak általában egyedi, vagy kisebb szériás gyártmányok, míg fapohárból viszonylag folyamatos és bőséges az ellátás, így könnyű egységes kinézetet adni a gyűjteménynek.
Na, szóval megvolt a pohár. Eddigi figuráimhoz képest kicsit nagyobb figyelmet akartam fordítani a figurát körülvevő háttérre is, maga a Zóna önmagában is jellegzetes objektum. Először valamilyen romot akartam csinálni, de aztán gyorsan elvtettem az ötletet: a Zóna igazából nem romos abban az értelemben, mint egy csatamező, vagy egy lebombázott város. Egyszerűen csak elhagyatott, a pusztítást a természet végzi. A végső koncepció így egy félig leomlott csatornapart lett, ahol emberünk a vízen való átkelés előtt megáll, és szemügyre veszi a környéket: nem ólálkodik-e valamelyik bokor alatt valami alattomos mutáns, milyen messzire lehet a kutyafalka, akiknek az ugatását tisztán kivehetően hozza a csatorna fölött száguldó szél, vagy nem látja-e az ösvény fölött a gravitációs anomália által okozott jellegzetes vibrálást a levegőben (majd -továbbindulás előtt- gyorsan elmenti a játékot).
A talaj alapját lépésálló nikecellből lefaragott szilánkocskák alkották, erre dolgoztam rá milliputból a talajt és a kisebb részleteket (a csatornapart téglafalát). Miután megszáradt, homokot ragasztottam rá egy kis PVA-val (különböző szemcseméretű, kisállatokhoz való homokot összekeverve, úgy élethűbb). Miután az is megszáradt, következhetett a festés. Hogy az alapozáshoz használt spray hajtógáza megeszi a nikecellt, az persze már csak a fújás után jutott eszembe, így a nikecellből készült részek kiegyszerűsödtek az egyenletből, a helyüket putty-val töltöttem fel, majd újraalapoztam az egészet a GW feketéjével. A talaj barna+fekete bemosás + fehér szárazecset kombóval készült, a téglafal barna lett, vörössel szárezecsetelve. Kicsit túl piros lett, de mindegy, most már újra nem csinálom.
Ezután jött a legérdekesebb, és számomra legnagyobb újdonsággal bíró rész, a víz elkészítése. Először is a majdani medret sötétzöldre festettem, ezzel a színnel készült a moha is a téglákon. Majd egy ecset szőréből levágott nádcsomót ragasztottam a mederbe. Utána szigeteltem a vizes részeket. Ahogy a képen is látszik, ehhez alapvetően maszkolószalagot használtam, de ez önmagában nem elég (egy másik modellen, saját káron tanultam meg), a víz ,,határait” FBS szilikonpasztával is kikentem. Igy már mehetett bele a művíz. A Vallejo termékét használom, egy kb mézállagú (annál talán kicsit hígabb) folyadék, ami a levegőn szilárdul meg. Sajnos nagyon nagy a térfogatvesztése, ezért a képen látható vízmennyiség is 3-4 rétegből jött össze. A legalsóba kevertem egy kis zöldet, hogy a felkavart iszapot szemléltessem, de nem sok látszik belőle. Mikor elég magasan állt, az utolsó adag száradása után leszedtem a ,,gátat”. Szerencsére könnyen lejött, és a szilikont se volt nehéz lekaparni. Elégedett vagyok az eredménnyel.
A növényzet többi része következett. A Zónában igen dúsan burjánzik a mindenféle növényzet, hiszen 20-25 éve nem nagyon kaszálják, nem legeltetnek állatokat, sőt, nem is nagyon tapossa le senki. A fű sztatikus műfű, a jellegzetes nagyobb gaz/kisebb cserjék pedig izlandi moszatból készültek.
A tábla már a korai terveimben is szerepelt, élénksárga színe ellenpontozza a figura fakóságát, a háborítatlan természetbe behoz egy kis indusztriális fílinget, és a cirill felirattal kétséget sem hagy arról, hogy hol játszódik a történet. A játékból vett minta alapján készült (Garbage-ban, a törmelékhalmok közt vannak ilyen táblák) Paintben, kinyomtatás után a fehér hátulját burnt metal-ra festettem, majd ezzel a festékkel és némi rozsdabarnával koptattam, öregítettem kicsit, hiszen nem manapság rakták ki. A figurát a lábába illesztett drótcsapokkal a talpba fúrt lyukakba rögzítettem, a tábla egy pötty PVA-val került helyére, és készen is voltam.
Alapvetően elégedett vagyok az elkészült művel. A hátizsák és a téglák lehettek volna fakóbbak, és a vádlin maradt egy kis sorja, de ezek talán nem olyan vészes hibák. Jöhet a következő projekt!
|
| Stalker_ossz |
|
| Stalker1 |
|
| Stalker2 |
|
| Stalker3 |
|
| Stalker4 |
|
| Stalker5 |
|
| Stalker6 |
|
| Stalker7 |
|
| Stalker_ossz2 |
|
| StalkerWIP |
|
| Stalker_TalpWIP |
2010.08.10.