Pintér György - Múzeumi krimik
Egy évembe került, mire sikerült hozzájutnom, a magyar légvédelem egyetlen még hiányzó rakétája makettjéhez. Végül február közepén meghozta a posta. Aggódtam, hogy mennyire bírja a sokszori átpakolásokat és a posta közismerten nem túl elővigyázatos csomagkezelését. Nos, a cirill betűs nejlonzacsiból egy bombabiztos doboz került elő. Szerintem, ha ráállnék sem törném össze. Persze azonnal ki kellett bontanom. Négy A/4-es lapon eléggé részletes összeállítási rajzokat kaptam. Nyelvi problémák nem voltak, mert csak számokat lehet látni. Gyönyörű, szürke alkatrészeket kaptam két zacskóban, mellettük a lánctalp diribdarabjait. Szomorúságomra, ezek a darabok puha, majdnem gumi lánctalp puhaságú polietilénből készültek. Ami pillanatnyilag érthetetlen számomra, hogy a két félből összeálló rakétatesten, amit négy segédrakéta indít útjára, csak egyetelen segédrakéta helye van kidolgozva. A másik hármat szemmértékkel kell vajon a helyére rakni? A két fél rakétatest illeszkedése régi, szovjet emlékeket ébresztett. Szóval reszelő, csiszolópapír, szentségelés… Na, persze megoldom majd, ha odáig jutok az építéssel. Kellemesen monoton munkára lehet számítani a futóművek összepárosításával. Ajánlatos az összeállítási útmutató sorrendjét tartani. A jármű „karosszéria” alsó és felső darabját, csak a felkerekezés után érdemes összeilleszteni.
Összességében izgalmas kihívás lesz a műgyanta alkarészhalomból önjáró légvédelmi rakétaindítót + két Krug-ot létrehozni. Az építésről időközönént beszámolok.
Folytatom, egy héttel később:A rakéták összerakása annyiban volt bonyolult, hogy két sor kormánylapot kellett felpakolni a négy segédrakéta közé, elé. Lényeges, hogy a kormánylapok nem egyformák! Alaposan tessék megnézni, mit, hová! A törzsfelek illeszkedése messze volt a tökéletestől. Lesz pótolni, tömíteni való bőven. Közben segítséget kaptam Juge-től így matricáim is lesznek illetve a sokfajat zöldből azt tudom használni, ami leginkább a kis Hazánkban szolgálatban állókra jellemző. A hét végére eljutottam a lánctalp építéséig. A lágy, már-már gumilánctalp-jellegű csíkokból kilencet kapunk. Ezekből kell összelegózni. Az említett gumiszörnyekhez képest vékonyabb anyag miatt jobban fel tudja venni a meghajtó kerék formáját így talán kevésbé fog látszani, hogy "mű". Persze, ahhoz, hogy élethű legyen még sok munka van hátra. A szakmai kérdésre, hogy milyen színű legyen a hordozó jármű, azt a választ kaptam, hogy ZŐD! :) Végül is igaz, mert aki már látott kifakult festésű, szovjet járműveket, az tudja, hogy szinte a türkíztől a már-már sárgáig minden lehetséges. Aztán a Mig-0083 mellett döntöttem.
Jól tettem! Könnyen kezelhető ez a "golyós" változat.
Nos, nagy vetemedés sehol nem volt, a felületek szépen kidolgozottak. Egy helyen okozott gondot a felület, a rakéták oldalán húzódó hosszúkás kiemelkedések csorbultak, sérültek voltak. A futógörgőket nem lehet rosszul összerakni viszont a lyukak, amiken keresztül a csapokhoz csatlakoznak keskenyek, a tágításuknál figyelni kell, hogy ne lötyögjenek. Érdemes figyelni az összeállítási utasítás sorrendjét. Az indítóállvány összeállítása eléggé kívánja a gondoskodást! A fémmaratás alkatrészek szépek, jól illeszkednek. Juge75 segítségével sikerült magyar matricát készítenem. Köszönet érte! Először arra gondoltam, hogy díszszemlés darab lesz, aztán meggondoltam magamat. Majd a Trumpi műanyagja fog díszelegni macskaköveken. Ezt egy kicsit beporoztam, összesároztam. Aztán egy ilyen alapra pakoltam fel.
