Pintér György - Múzeumi krimik
Első találkozásom ezzel a csotrogánnyal Angiában történt, amikor Farnborough-ban jártam, egy légi parádén. Itt több képet készítettem erről a gépről, majd egyszer kezembe akadt a Roden makettje. Mindig is szerettem a Roden I. világháborús makettjeit, mert bár több munka van velük, mint például az Eduard termékeivel, de sokkal kecsesebbek, sokszor pontosabbak is nála. Az első benyomásom riasztó volt, mert látszólag túlzott alkatrészbontás, sok hibalehetőség jellemezte a kinyitott doboz tartalmát. De később mindezt vissza kellet vonnom, és meglepően pontos illeszkedésekkel örvendeztetett meg a Roden.
Építés
A pontosabb végeredményhez a Part maratását is használtam. Az nagyon jól passzolt a helyére, pedig ettől nagyon tartottam. Illeszkedési hiba elvétve akadt csak, néhol a műanyagot faragni kellett, hogy tökéletesen passzoljon a maratás. A belső részek festésekor a fa-, és vászonszínek domináltak. A néhány fém alkartész vagy fémszínt, vagy Gunze RLM 75 színt kapott. A vászon Gunze H318 Radome-mal lett festve.
A fa részek festése
Ehhez H318-as Radome alapot fújok. Ezután ritkábban Gunze, gyakrabban Pannocolor olajfestékkel folytatom. Most a Pannocolor sienna színeiből kevertem ki több árnyalatot. Ezután egy kis darabka szivacsot beleérintek a festékbe, és ezzel, tapogató, húzogató mozdulatokkal festem meg a mintát. Ha túl erős a szálkás felület, akkor ecsettel finomítok rajta, mert azzal egybe lehet simítani szépen a színeket. Néhány helyen finom "narancsbőr" volt a felületen, de ezt polírpapírral könnyedén el lehet tüntetni. Ezután sok-sok szárazpróba következett. Főleg a szárnydúcoknál kell alaposan elvégezni ezeket, hogy a végén, amikor minden le van festve, ne érjen minket meglepetés. Az SE.5.a jellegzetessége, hogy a törzs oldalán a vászon a képeken szinte mindenhol ráncos, meg van gyűrődve. Ennek a bemutatása miatt egy darab hártyavékony ólomfóliát ragasztottam fel a törzs oldalsó részére. Ezt kissé hanyagul tettem, így pont a kellő mértékben meg is gyűrődött. A túllógó részeket levágtam, majd egybe csiszoltam a műanyaggal. Az egyetlen fontosabb illeszkedési hiba a középső szárnymerevítő dúcok alsó végén van, ugyanis itt gyakorlatilag nincs is kialakítva csatlakozási pont. Ezért itt a szokásos drótcsapos megoldást alkalmaztam.
Festés
Ez a gép eléggé "szürke" festéssel volt ellátva, mégpedig egy PC 10 nevű színnel. Ezt az olasz Mistekit cég gyártja akril festék formájában. Ezt Gunze Hobby higítóval fújtam fel, erős higítással. Mivel ez eléggé homogén, "sablonos" felületet adott, megpróbáltam "élőbbé" varázsolni. Ez a folyamat végül is egyfaja filterezés volt. A filterezés szűrők használatát jelenti. Vagyis nagyjából azt, hogy végletekig felhigított festéket visznek fel a makett egymástól elhatárolt szerkezeti egységeire. Ezáltal azok elkülönülnek egymástól. Én is pont ezt csináltam, úgy, a megerősítő bordázathoz 0,4, és 0,7-es maszkolócsíkokat ragasztottam fel, és az így elhatárolt területeket filtereztem, különféle színekkel.
A matricák könnyedén felmennek, pedig féltem tőlük. A Micro Set-Sol folyadékaival raktam fel őket.
Huzalozás
A teljes festést az összeszerelés, és a huzalozás követte. A szerelés igazából attól függ, hogy előtte a szárazpróbák mennyire voltak alaposak. Ha ezt jól elvégezzük, nem lesz probléma. A műanyagba előre kifúrt lyukakba beragasztom a bekötő-szemeket. Ezeket gyártja a Part is 72, és 48 méretben is. Most házilagosat használtam, mert itt speciálisra volt szükség. Egy 0,3 mm-es fúrószáron vékony drótot hajlítottam, mely a végén úgy néz ki mint egy nagy omega-betű (Ω), talpak nélkül. Ezen a típuson voltak dupla huzalok is. Itt a bekötő-szemeket úgy készítetem el, hogy a fent említett drót-hurkokat egy fogóba fogtam, és a tetejüket ellapítottam, így már befért oda két zsinór is. Maga a zsinórok rögzítése úgy történik, hogy egy fültisztító pálcikából húzott szálat készítek, mely üreges marad. Ebből egy picike darabot levágok, és kapok egy mini csövecskét. Zsinórnak manapság már csak Z63-féle huzalokat alkalmazok. A folyamat:
1.) Átfűzöm a zsinórt a csövön.
2.) Átfűzöm a zsinórt a bekötő-szemen.
3.) Ismér átfűzöm a zsinórt a csövön, de most visszafelé, egy hurkot képezve.
4.) A csövet rátolom a bekötő-szemre, és pillanatragasztóval rögzítem.
A merevítő-drótok második oldalának a készítésekor a zsinórt óvatosan húzom, és ragasztom egyszerre, így feszes lesz.
A legvégén több, vékony réteg Lifecolor Satin lakkot fújtam fel a makettre.