SOMUA 35
1:72, Heller
No.79875
Pintér György - Múzeumi krimik
Vannak makettjeim, amiket nem a szépségük, hanem a – számomra – érdekességük okán szeretnék megmutatni. Ez itt egy műszaki szünetben készült, amikor a pisztolyom rendetlenkedett, így vissza kellett térnem az ecsetes festéshez. Hát, van különbség! (Persze azzal is lehet csodát tenni!)
Egy ujjamon meg tudom számolni, hány francia harckocsi van a gyűjteményemben. Azaz egy ujjamon sem, hiszen még nem készült el. Valahogy nem került a látókörömbe Napóleon, a Camembert sajt és az Eiffel-torony hazája.
Most sem foglalkoznék vele, de réges-régen hozzám került egy kezdett készlet a Hellertől. Megpróbáltam rájönni, mit is jelenthet a név. Be is írtam a francia-magyar keresőbe, de visszadobta és jelezte, hogy van ilyen szó, ami "indonéz". Aztán utána olvasva kiderült, hogy az akkor éppen regnáló népfront-kormány által a franciáknál létrehozott ipari komplexumok egyikének neve öt szó Société d'Outillage Mécanique et d'Usinage d'Artillerie rövidítése.
Nos, a harckocsi a 30-as évek terméke. Páncélzata, fegyverzete ennek az időszaknak a kihívásainak felelt meg. Méltó ellenfele lehetett volna a kor német páncélosainak, de hibás, stratégiai alkalmazása a németek jobb kommunikációja és a Luftwaffe légifölénye gyorsan megszüntették előnyeit. A Hannut-i páncéloscsatában ugyan megvillantotta erejét, de végülis a maradék része lett a németek zsákmány-anyagának. Ezen a típuson nevelkedett (hogy fért bele, nem tudom) De Gaulle tábornok, későbbi köztársasági elnök, aki szép szál legény volt a maga idejében. Amúgy létezik olyan készlet, ami mellé odacsomagolták a tekintélyes magasságú és orrú tábornok harci egyenruhás figuráját is.
A francia összeomlás után a maradék szerteszéjjel került a világban. A francia gyarmatokon erősítette a Vichy-kormány hatalmát, komplett páncélos egységként, német színekben a szovjetek elleni harcban vett rész. De használták az olaszok, a horvátok és a bolgárok is. Két példány még a magyar megszálló erőkhöz is került a partizánok elleni harcokban.
A Heller negyven számozott alkatrészből álmodta meg a II. világháború e harci eszközét, amit sikeresen elosztottak három karamellszínű öntőkeretre. Logikusan, átlátszó alkatrészek nincsenek. A lánctalpat gumiszalag formájában kapjuk. Lesz vele munka. Az összeállítási útmutató a festési térképet Humbrol színekben adja. A matricalap egyetlen, a 65-ös számú példányhoz ad jelzéseket. Meglátjuk.
Nos, nekivágtam. Mint írtam, egy félig-meddig elkezdett készlet, némileg hiányos is, hiszen a négy visszafutó görgőből egy van meg. Ez pótolható. Az előző gazda nagyon lelkesen lefestette a teknőt és test felső részeit. Hogy mivel, az rejtély, mert a sima olajos festék sem szerette. A kevés alkatrészen viszonylag kis számú hiba van. Igaz, azok legalább jól látható helyeken. A toronygéppuska blendéjén beszívódás volt az egyik. A készlet leggyengébb része a gumi lánctalpcsík. Nem szoktam (még) élő politikusokat idézni, de a közlekedésért felelős mondta, hogy miből kellene várat építeni. Nos, ez is hasonló kategória. De tekintettel a készlet korára nem csoda.
A festése egy háromszínű variáció. Homoksárga és sötétzöld, amiket vékony fekete vonal választ el. De létezik egy vízszintes tagolású festés, ami a lengyel harckocsiknál ismerős lehet. Persze van páncélszürke, német jelzéses is, de annak az esetek többségében nyitható a páncélkupolája. Van olasz sivatagi festésű és telezöld is. Szóval tessék választani! Még gondolkodom, hogy a kapott számsorhoz kapcsolódó példány lesz-e, vagy mondjuk a "Szabad Franciaország" egyik harckocsija a kettőskeresztes jellel. Meglátjuk.
Az építéssel nem volt különösebb gond. Az átlagos sorja- és félreöntés-mennyiség leküzdhető. A rajz szépen értelmezhető, a matricák kezesek voltak. A gumiszalag lánctalptól nem kell csodákat várni, olyan, amilyen. Ez van!
Végül maradtam a szalamandrafoltos variációnál. (A doboztetőről nincs kép, mert egy zacskóban kaptam sok éve az eredeti gazdájától.)
Egy ujjamon meg tudom számolni, hány francia harckocsi van a gyűjteményemben. Azaz egy ujjamon sem, hiszen még nem készült el. Valahogy nem került a látókörömbe Napóleon, a Camembert sajt és az Eiffel-torony hazája.
Most sem foglalkoznék vele, de réges-régen hozzám került egy kezdett készlet a Hellertől. Megpróbáltam rájönni, mit is jelenthet a név. Be is írtam a francia-magyar keresőbe, de visszadobta és jelezte, hogy van ilyen szó, ami "indonéz". Aztán utána olvasva kiderült, hogy az akkor éppen regnáló népfront-kormány által a franciáknál létrehozott ipari komplexumok egyikének neve öt szó Société d'Outillage Mécanique et d'Usinage d'Artillerie rövidítése.
Nos, a harckocsi a 30-as évek terméke. Páncélzata, fegyverzete ennek az időszaknak a kihívásainak felelt meg. Méltó ellenfele lehetett volna a kor német páncélosainak, de hibás, stratégiai alkalmazása a németek jobb kommunikációja és a Luftwaffe légifölénye gyorsan megszüntették előnyeit. A Hannut-i páncéloscsatában ugyan megvillantotta erejét, de végülis a maradék része lett a németek zsákmány-anyagának. Ezen a típuson nevelkedett (hogy fért bele, nem tudom) De Gaulle tábornok, későbbi köztársasági elnök, aki szép szál legény volt a maga idejében. Amúgy létezik olyan készlet, ami mellé odacsomagolták a tekintélyes magasságú és orrú tábornok harci egyenruhás figuráját is.
A francia összeomlás után a maradék szerteszéjjel került a világban. A francia gyarmatokon erősítette a Vichy-kormány hatalmát, komplett páncélos egységként, német színekben a szovjetek elleni harcban vett rész. De használták az olaszok, a horvátok és a bolgárok is. Két példány még a magyar megszálló erőkhöz is került a partizánok elleni harcokban.
A Heller negyven számozott alkatrészből álmodta meg a II. világháború e harci eszközét, amit sikeresen elosztottak három karamellszínű öntőkeretre. Logikusan, átlátszó alkatrészek nincsenek. A lánctalpat gumiszalag formájában kapjuk. Lesz vele munka. Az összeállítási útmutató a festési térképet Humbrol színekben adja. A matricalap egyetlen, a 65-ös számú példányhoz ad jelzéseket. Meglátjuk.
Nos, nekivágtam. Mint írtam, egy félig-meddig elkezdett készlet, némileg hiányos is, hiszen a négy visszafutó görgőből egy van meg. Ez pótolható. Az előző gazda nagyon lelkesen lefestette a teknőt és test felső részeit. Hogy mivel, az rejtély, mert a sima olajos festék sem szerette. A kevés alkatrészen viszonylag kis számú hiba van. Igaz, azok legalább jól látható helyeken. A toronygéppuska blendéjén beszívódás volt az egyik. A készlet leggyengébb része a gumi lánctalpcsík. Nem szoktam (még) élő politikusokat idézni, de a közlekedésért felelős mondta, hogy miből kellene várat építeni. Nos, ez is hasonló kategória. De tekintettel a készlet korára nem csoda.
A festése egy háromszínű variáció. Homoksárga és sötétzöld, amiket vékony fekete vonal választ el. De létezik egy vízszintes tagolású festés, ami a lengyel harckocsiknál ismerős lehet. Persze van páncélszürke, német jelzéses is, de annak az esetek többségében nyitható a páncélkupolája. Van olasz sivatagi festésű és telezöld is. Szóval tessék választani! Még gondolkodom, hogy a kapott számsorhoz kapcsolódó példány lesz-e, vagy mondjuk a "Szabad Franciaország" egyik harckocsija a kettőskeresztes jellel. Meglátjuk.
Az építéssel nem volt különösebb gond. Az átlagos sorja- és félreöntés-mennyiség leküzdhető. A rajz szépen értelmezhető, a matricák kezesek voltak. A gumiszalag lánctalptól nem kell csodákat várni, olyan, amilyen. Ez van!
Végül maradtam a szalamandrafoltos variációnál. (A doboztetőről nincs kép, mert egy zacskóban kaptam sok éve az eredeti gazdájától.)
|
|
A foltos francia
|
|
|
Diribek és darabok
|
|
|
Még smink (koszolás, koptatások) nélkül
|
|
|
Jól látszik az alapozás a matrica alá
|
|
|
Majdnem készen
|
2024.12.20.