Mikojan-Gurjevics MiG-23PD Faithless

1:72, ART model No.AM7208

Pintér György - Múzeumi krimik Avagy végy egy MiG-21-est, adj hozzá két beömlőnyi Mirage-t, majd keverd össze egy Harrier-rel. Ez akár egy korabeli szovjet avionikai receptkönyvben is szerepelhetett volna. A prototípus fázisban korán elhalt fejlesztés volt a Jak-38-as mellett a másik STOL elképzelés az oroszok részéről. Az ötletből azonban nem lett végül semmi, de arra jó volt, hogy a NATO-t kicsit megzavarja.

A tavasztól késő nyárig tartó "üzemszünet" után újra bizsergett az ujjam egy kis makettezésre. Ugyan van néhány befejezetlen projekt a szekrény mélyén, de az újdonság varázsa rabul ejtett egy frissen szerzett készlet képében, amit az ART model öntött műanyagba viszonylag kis darabszámú készlet formájában.

A készlet 4 szürke, 1 átlátszó öntőkerete és 3 db gyanta alkatrésze elég jól sikerült. A kabintetőt ugyan készíthették volna két darabban is, de ez igazából csak akkor lényeges, ha az ember beszerzi az Eduard AMP 7208-as számú maratását, ami a pilótafülkét segít feljavítani. Ennek beszerzésére csak egyetlen helyről láttam lehetőséget (www.GDKits.com). A szállítás viszont majd' ugyanannyi volt, mint a maratás, így erről lemondtam.

A műanyag elég puhának tűnik, a törzsfelek ezért némileg vetemedettek is, amire a ragasztásnál figyelni kell majd. Részletességet tekintve nem kapunk sokat, különös tekintettel a pilótafülke berendezésére. Ehhez jönne jól a maratás, ami tartalmazza a műszerfalat és az oldalsó kezelőszerveket is. Érdekes módon teljesen feketére van színezve, de hogy ez valós-e vagy sem, azt dokumentáció híján nem tudom megmondani.

A panelvonalak vésettek, de néhol a "ködbe vesznek", tehát kicsit dolgozni kell velük. A kabintető homályos kicsit, ezt pedig polírozni kell. Egyébként arra gondoltam, hogy szétvágom és a nyíló részét kicserélem maradék MiG-21-es tetőre, nagyon hasonlít hozzá. A kerekek – különösen a főfutók – nagyon szépre sikerültek, ezek is a 21-esről ismert mintájú keréktárcsával rendelkeznek. Az orrfutó viszont már a kajlára hajaz az osztott kerekekkel és a kerékburkolattal. Az emelőhajtóműveket takaró nyílás nyitott és zárt állapotban is elkészíthető, bár a rajta lévő kopoltyúk csak zárt helyzetben vannak ábrázolva, pár karcolt téglalap formájában. Ezt is érdemes lett volna gyantából leönteni a kinyitott lamellákkal.

Illeszkedést tekintve a szárazpróbák mutattak pár hézagot, úgyhogy tömítésre is készülni kell, bár nem tűnik túl nagy munkának. Festést, illetve matricákat tekintve sincs túl sok lehetőségünk, mindössze egy festési variációban építhetjük meg a gépet (nem is volt több). A felségjelzések mellett lajstromszámot, illetve kisebb szervizfeliratokat kapunk még. Érdekes a két beömlőhöz adott matrica, mert a mintának csak a felét (beömlők belépőéle és a kék szín fehér kontúrja) készítették el. A kék szín felfestése a mi feladatunk.

A készlet összességében véve "egyszerű, de nagyszerű", dobozból építve is látványos makett készíthető el. Egy-két apró feljavítással – például: beömlők mögötti nyílások áttörése, emelőhajtóművek felső takarólemezén lévő kopoltyúk kinyitása, kabinbelső feljavítása – pedig még látványosabbá tehető.

Az építéshez előbb összeszedtem pár maradék alkatrészt a dobozomból, hogy a kabint kicsit fel tudjam javítani. A nyitott tetőt elengedtem, mert a szárazpróbák során a MiG-21-es tető nagyobbnak bizonyult, mint az eredeti alkatrész, így nyitva is szembetűnő lett volna. Ezután átnéztem a fő alkatrészeket és kicsit javítottam, hangsúlyosabbá tettem a panelvonalakat. A beömlők mögött lévő két nyílást megnyitottam, illetve a törzs hátsó részén lévő hűtőlevegő beömlőket is felfúrtam. Beragasztottam a főfutó aknákat is, amelyek mintázata szintén a MiG-21-re hajaz.

Ezek után nekiláttam a kabinnak: az oldalfalakra öntött dobozokat lecsiszoltam, majd beragasztottam a padlólemezt, ami egyben az orrfutóakna is. Az oldalfalakra Eduard készletből MiG-21-es műanyag alkatrészek kerültek, amik elég jól passzoltak a helyükre. Alájuk ragasztottam még egy-egy vízszintes elemet is maradék KP teknő szétvágásából, majd jött a műszerfal. Hála istennek ezt is meg tudtam oldani maradékból, csak a szélvédő alatt lévő részt kellett kivágnom és egy részletesebb elemre cserélni. Ehhez aztán hozzá tudtam ragasztani a műszerfalat, ami szintén egész jól illett a helyére. Igaz, hogy a gyanta katapultülést még a törzsfelek egyesítése előtt be kell majd tennem a helyére, de az összkép sokkal jobb, mint amire számítottam. Le is fújtam fekete alapozóval az összeollózott fülkét, majd szürkéskék színt választottam neki. A műszereket feketével, a kisebb kapcsolókat pedig fehér szárazecseteléssel emeltem ki. Végül kis átmosással adtam meg a "mélységet" a dolgoknak. A katapultülést némi rézmaratott övvel egészítettem ki, majd lefestettem és a helyére építettem. Pótoltam még pár mütyürt (gázkar, kormánypedálok, HUD üvege), így lett teljes a kabin. Beépítettem a törzs tetején lévő két emelőhajtóművet tartalmazó alkatrészt, valamint az alsó részen lévő zsalus kiömlőt is. Az emelőhajtómű esetében a kompresszorlapátokat lyukasztó, olló és teamécses segítségével házilag készítettem. Az orrkúpot teleraktam horgászólommal, hogy később ne üljön fenékre a makett, végül összeállítottam a két törzsfelet néhány szorító segítségével.

A szárnyak és a vezérsíkok felhelyezése nem okozott különösebb gondot, kisebb illesztési hézagokat kellett csak eltüntetni. A kabintetőt a helyére próbálva egy kis bosszúság ért: nem figyeltem ugyanis és túl magasra került a fejtámla, így a tető nem fért a helyére. Mivel azonban lett egy csinos kabinom, így Pilka fűrésszel óvatosan szétvágtam a szélvédőt és a tetőt, így végül mégiscsak nyitott állapotban kerül fel a gépre. A törzs tetején lévő nyílás fedelét is módosítottam: kivágtam a két sorban elhelyezkedő 4-4 négyszögletes nyílást. Először rézlemezből vágtam ide zsalukat, de nem győzött meg a végeredmény, így más megoldás után néztem. Végül a nyílások közepére a hossztengellyel párhuzamos húzott szálakat ragasztottam, ezek alá pedig belülről finom szitaszövetet tettem, amit teafilterből nyertem ki. Elkészítettem injekciós tűkből a teleszkópot is, ami felnyitja és az egészet a helyére ragasztottam.

Maszkolás után el is értem a festési fázishoz, amely az alapozással vette kezdetét, amit Surfacer 1000-rel tettem meg. A kisebb felületi hibák kijavítása után elkezdtem az előárnyékolást a panelvonalak mentén. Már majdnem a végére értem, de az AK fekete alapozója jelentősen megnehezítette a dolgomat. Az elejével még jól működött, aztán egy idő után elkezdett rászáradni a tűre, meg betapadni a dűznibe. Hiába pucolgattam, egy idő után már csak köpködött a pisztoly, vagy éppen nem is fújt. Próbáltam kis retarderrel megsegíteni, de akkor meg nem akart megszáradni. Szóval festék kiönt, stukker atomjaira szedve kipucol, aztán más módszert alkalmaz. Telibefújtam feketével a gépet és a paneleket pöttyöztem meg fehérrel meg más színekkel inkább. Fedőszínnek világosszürkét választottam, amely alul-felül egyöntetűen fedte a gépet, beleértve a futóműaknákat is. A két légbeömlő oldalát a matrica alapján kék színre fújtam, az orrkúp, a mach-kúpok és a dielektromos panelek fehér színűek lettek. A szélvédő előtt van egy csillogásgátló fekete rész is. Sajnos az egyszínűség megtörésére tett erőfeszítéseim nem sok sikerrel jártak, így utómunkában néhány panelt át kellett színeznem más árnyalatúra, illetve a panelosztásokat is átfújtam halványan némileg sötétebb árnyalattal. Ezután zöld Gauzy Agent-tel adtam meg az alapot a matricáknak.

Murphy ekkor ismét közbeszólt. Amikor a főhajtóművet tettem volna a helyére, akkor derült ki, hogy a két vízszintes vezérsík túlságosan belóg, így nem lehet a helyére tenni. Reszelővel óvatosan kiigazítottam az alkatrészeket, hogy ne legyenek útban.
Következtek a futóművek és a "rakomány". Ezeket sorjáztam, festettem, majd beragasztottam a helyükre. A leírás alapján az R-24-es és a K-13-as rakéták is narancssárga színűek (gyakorló makett?), de a gép eredetijéről készül színes archív fotón a K-13-as fehér színű, így én ehhez tartottam magam. A főfutók behúzó munkahengerei kicsit rövidebbek a kelleténél, így nem illeszkednek pontosan a helyükre. Mivel elég nehéz a helyükre imádkozni őket, első körben szépen össze is kentem ragasztóval az aknát. Másodjára már jobban sikerült a dolog, de ehhez le kellett vágnom a fémszínű részeket és kicsit hosszabb injekciós tű darabkora cserélni. A főfutóaknákba pluszban beragasztottam egy-egy sárgára festett ónhuzal darabot üzemanyag cső gyanánt, illetve egy piros gömb alakú (tűzoltó?) tartályt. Tovább viszont nem bonyolítottam az életemet.

Az orrfutó kerekeit lecseréltem maradékokra, mert a gyári nem tetszett. A futók keréktárcsái olajzöldek lettek, a szárak kékesszürkék.
A matricák felhelyezése viszonylag könnyen ment, matricalágyító és -feszítő segítségével szépen felsimultak a helyükre. Nehézséget csak a kékkel festett terület szélére kerülő vékony fehér csík okozott, amit darabokra vágva kellett feltennem. Végül egy matt lakkréteggel fejeztem be az építést.

Mindent összevetve jól szórakoztam az építés során. A készlet "jóindulatúan viselte" a beavatkozásaimat, így sikerült egy pofás kis prototípust összehoznom a készletből.