SU-85

1:72, Zvezda No.5062 (2020)

A Zvezda 1/72-es összepattintós ("snap-kit") készletei közül a SU-85 a sikerültebbek közé tartozik (korábban megépítettem a JSU-122/152 készletet, az is jó volt). Igazság szerint kétszer kellett megvennem a készletet, mert elsőre elrontottam (mondjuk, nem ért nagy veszteség, és így legalább van néhány extra alkatrész, ami később jól jött). A PeKo Publishing által kiadott "SU-85 and SU-100 on the battlefield" című könyv nagy segítség volt a makett építéséhez, csak ajánlani tudom. Csak zöld (vagyis 4BO) járművekhez kapunk jelzéseket, én a 3. Balti Front 1047. önjáró tüzérezredének SU-85-ét választottam. A Baltikum erdős területein harcoló járműveken a sárvédők gyakran megsérültek, meghajlottak, vagy egyszerűen hiányoztak. A hátsó sárvédőket levágtam, a többi lemezt elvékonyítottam, az első sárvédőket (az elvékonyításuk után) pedig meggyűrtem. Később a koptatásnál/koszolásnál is igyekeztem megjeleníteni az árkon-bokron-tökön-paszulyon keresztüli átcsörtetés során keletkezett festés kopásait, sérüléseit.

Bár a készletet összepattintósnak árulják, azért jobb, ha ragasztót is használunk. Mivel a műanyag eléggé puha, azért legyünk óvatosak, nehogy "megegye" a túl sok ragacs (én Tamiya Extra Thin Cementet használtam), továbbá a görgők furatait (ahová a tengelyek mennek) célszerű kicsit kitágítani. A képeken látható feljavításokat külön nem írnám ide, a képaláírásokban minden olvasható. Építés után langyos mosogatószeres vízzel tisztítottam meg a makettet, majd száradás után 1500-as fekete Mr. Surfacerrel alapoztam, majd azokat a részeket, amelyeket éri a fény, 1200-as szürke Surfacerrel fújtam meg (tulajdonképpen "elővilágosított" lett a makett festés előtt). A színeket Tamiya festékekből kevertem ki, és Mr. Color Leveling Thinnerrel jól felhígítva (1 rész festék : 2-3 rész hígító) fújtam fel, több vékony rétegben.

Alapszín

Alapszín (ezekből 1-1 részt tettem bele)
XF-58	olívzöld
XF-49	khaki
XF-2	fehér
XF-3	sárga
X-35	félfényes

Első világosítás

Első világosítás (szintén szórópisztollyal vittem fel)
XF-58	1 rész
XF-49	1 rész
XF-2	2 rész
XF-3	1 rész
XF-57	2 rész
X-35	2 rész

Második világosítás

Második világosítás (ez már ecsettel készült, Vallejo Model Color festékekből kevertem ki egy világoszöld színt; a csavarfejeket, zsanérokat, kisebb alkatrészeket emeltem ki)
70.894 (RLM 80)	1 rész
70.978 (sötétsárga)	3 rész
70.918 (csontszín)	5-6 rész (kisebb részleteket világosabbra)

Ecsettel festettem meg a futógörgők gumiperemét is (70.862 feketésszürke és 70.918 csontszín 2:1 arányú keverékével). A gumiperemek szélét 70.862 és 70.918 3:2 próbáltam kiemelni. A lánctalpat szórópisztollyal festettem, XF-24 és XF-64 2:1 arányú keverékével. A makettet (a lánctalp kivételével) matricázás előtt átfújtam fényes lakkal (Mr. Color GX-100). A matricákat Tamiya Mark Fit Strong segítségével tettem fel. A jelzések szerintem túlméretesek (és vélhetően a pajzsba foglalt K betű is hiányzik), ezzel nem tudtam mit kezdeni. A matricázás után az egész makettet (lánctalpat is) átfújtam Mr. Color C-181 félfényes lakkal. Ekkor vettem észre, hogy a matricák széle látszik. A félfényes lakkot hagytam 2-3 napig száradni, majd 3000-es Tamiya szivaccsal megcsiszoltam. Persze egy kicsit belekaptam a jelzésekbe is, de ecsettel, Vallejo törfehérrel javítottam, majd újabb réteg félfényes lakk után már jó is volt. A félfényes lakk száradása után a makett kapott egy híg olajfestéses befolyatást. Ezt AKABT110 elefántcsontfekete és AKABT006 égetett umbra keverékével csináltam, Abteilung 502 szagtalan hígítóval. 5-6 nap száradás után a makett kapott egy újabb lakkréteget, amit Mr. Color C-181 félfényes és GX-114 matt lakk 1:1 arányú keverékével fújtam fel. A lakkréteg száradása után következtek az olajfestékes szűrők felvitele ("oil dot filtering"). Ehhez AKABT035 buff, Pannon Color 818-1 sötét okker és Pannon Color 810-1 ultramarinkék festékeket használtam. Buff olajfestékkel egy kicsit szárazecseteltem is az éleket/kiemelkedő részeket is. Néhány nap száradás után (olajfestékek esetén nem árt) a makett megkapta a végső lakkréteget (C-181:3 rész, GX-114:4 rész keverékével). Ezt száradás után puha ecsettel egy kicsit "felpolíroztam", hogy legyen egy kis fénye (a krétamatt felület szerintem csak a totál lelakott, használaton kívüli gépekre jellemző).

Olajfestékes szűrők

Kis pöttyöket vittem fel, majd ezeket enyhén hígítós ecsettel eldolgoztam, a "függőleges" felületeken (persze a SU-85 esetében ilyen nincs) fentről-le, a vízszinteseken pedig körkörösen a felületbe "bedolgozva".

A részleteket ecsettel festettem meg, Vallejo festékekkel:

szerszámok fém részei: 70.918 csontszín + 70.862 feketésszürke
fényszóró búrája: előbbi szín sötétebb változatával
szerszámok fa nyele: 70.875 bézs + 70.860 bőrszín
jégkarmok, pótlánctalp: 70.304 lánctalp + 70.913 okkersárga
jégkarmok lekötőszíjai: 70.818 vörösbőr + 70.875 bézs + 70.826 német barna

Ezután ecsettel, illetve kihegyezett fogpiszkálóval megfestettem a kopásokat. Nem fukarkodtam, mivel ahogy korábban említettem, ezek a járművek a Baltikumban erdős területeken harcoltak, és ha szembe jött egy-egy bokor vagy fa, nem mindig kerülték ki... Első lépésben az részletek kiemeléséhez használt világoszöld festékkel ("második világosítás") megfestettem a felületi kopásokat, majd Vallejo 70.304 Track Primer színnel a mélyebb kopásokat, ahol már látszik az oxidálódott fém. A bal oldalra felhelyezett önmentő rönk fából van, borotvafűrésszel jól megdolgoztam, hogy utánozzam a fa durva felületét, majd sötétbarna olajfestékkel átmostam. A kötél cérnából van (ezt a nem látszó részen fúrt lyukakba pillanatragaccsal rögzítettem), amit először 70.880 khakiszürke festékkel festettem meg, majd ehhez az alapszínhez hozzáadott 70.860 bőrszín és 70.913 okkersárga festékkel emeltem ki, majd az egészet próbáltam úgy rögzíteni, mintha a pót üzemanyagtartályok tartójához lenne kötözve.

Leverődések első rétege

A kosz/üzemanyag/rozsda megfolyásokat olajfestékekkel csináltam. Ehhez az alábbi festékekből kevertem színeket:

AKABT 006 égetett umbra
Pannoncolor 829-1 vas-oxid fekete
Pannoncolor 821-1 égetett sziéna

Őszintén szólva a rozsda megfolyásokkal igyekeztem óvatosan bánni, mert az rendben, hogy leverődik a festék, de azért nem voltak ezek a páncélosok addig alkalmazásban, hogy széjjelrohadjanak (meg amúgy is, talán Forintos Kálmán írta valahol, hogy a rozsda nem vörös, hanem barna). A futóműre, lánctalpra és a páncélteknő aljára felrakódott sarat madzagból vágott "száraz fű", teaszűrőn lereszelt Pannoncolor pasztellkréták (fekete, szépiabarna és barnásszürke), Mig Ammo földszínű pigmentek (A.MIG-3004 és A.MIG-3014) és Abteilung 502 szagtalan hígító keverékével vittem fel, majd száradás után enyhén hígítós fültisztító pálcával visszaszedtem; és barnásfekete olajdfestékkel befolyattam, hogy legyen benne egy kis változatosság. Néhány nap száradás utána GX-114 matt lakkal átfújtam a saras/poros részeket, így rögzítve a pigmenteket.

Sár

Ecsettel és fogkeféről fröcskölve vittem fel.

A fémes kopásokat a meghajtó- és feszítőgörgők futófelületein, a lánctalp tarajain és futórészén HB-s grafitceruzával csináltam. A fényszóró belsejét is grafittal "foncsoroztam", nekem 1/72 méretarányban a világosabb ezüst/króm festék túlságosan elüt a makett többi részétől. A fényszóró üvegét bőrlyukasztóval vágtam ki átlátszó műanyagból, és faragasztóval rögzítettem (ez átlátszóra szárad, és nem marja meg a műanyagot). Ezután jött a feketeleves: a belső görgősorra felimádkozni a lánctalpat, pillanatragasztóval rögzíteni, hogy ne "lebegjen", majd a külső görgősort is felragasztani, lehetőleg egyenesen (a mutatványt egy darabig a nejem is nézte, erkölcsi támogatás nyújtva :-), azt hiszem, szerencsés vagyok). Az idegtépő műveletek után már csak a füstnyomokat csináltam meg olajfestékkel (AKABT110 fekete egy kis AKABT006 égetett umbrával megbolondítva, hígító nélkül eldolgozva), és a húzott szálból készült antennát rögzítettem. Ezután még egy kicsit finomítottam a festék leverődéseken (túl nagynak találtam a teljesen leverődött festék foltjait, körbefestegettem világoszölddel), majd el is készült.