Pintér György - Múzeumi krimik
KOLUMBUSZ KORÁBAN ...
Kolumbusz korában a tengerészek, a kereskedők , de még a királyok körében is az Indiák volt a fő téma.Hihetetlenül gazdag vidéknek vélték, mert a töredék, a pár morzsa,ami onnan elszármazott és Európába eljutott, óriási értékeket képviselt! Persze ez mind annak köszönhető, hogy a célig, ezer és ezer tengeri mérföldön, száraszföldön keresztül vezetett útja. A távolságok és veszedelmek megdrágították a keleti árukat, csak kevesen tudták azt megfizetni.
És akkor feltűnt hol Liszabonban, hol Madridban, hol az itáliai városállamokban az a barna arcú, ismeretlen származású, minden nyelvet kissé furcsán beszélő férfi,akit lassan már az unalomig ismertek és már elzavartak többször is: Cristoforo Colombo, latinosan Columbus, és aki spanyol földön leginkább Cristobal Colónnak mondta magát.
Többszöri probálkozás után Liszabonban végül is közölték vele: a portugál hajósok inkább Afrika megkerülésével probálkoznak eljutni az Indiákba.A velenceiek sem értettek egyet elképzelésével,miszerint nyugat felé hajózva is el lehet oda jutni. Mostanra már az is tudott, hogy Kolumbuszt feltehetően azért utasították vissza annyi éven át, mert túl sokat követelt magának. Ugyanis nemcsak hajókat, legénységet és pénzt akart az expedícióra, hanem hatalmat is, mint a felfedezendő területek alkirálya,aki a tetemes haszonból jocskán részesedik.
Nem csoda,hogy próbálkozásait több mint tíz éven keresztül nem koronázta siker.
Ám 1492 januárjában a helyzet megváltozott. A Palos városában élő Pinzon fivérek vállalták, hogy felszerelnek 3 hajót. Igy már a spanyol Izabellának és Ferdinánd királynak is tetszett a terv, ugyanis egy vasukba sem került a dolog, csak áldásukat kellett rá adniuk.Kolumbuszt nagyadmirálissá nevezték ki, a felfedezendő területek királyi helytartójává tették,és aláírásukkal szavatolták a várható jövedelem egytizedének a juttatását. A Pinzon testvérek – az életükön kivül- a fél vagyonukat és hajóikat is kockára tették, ám ha ennek az őrült Colonnak mégis igaza lesz,akkor hatalmas gazdagság szakad a nyakukba.
A hajókat nem Kolumbusz választotta ki. A két kisebbet a Pinzon fivérek adták és maguk voltak a kapitányok, a harmadikat pedig a királyi kegy juttatta az expediciónak.
A két kisebb hajó a La Pinta és a Nina karavella volt. A kisebbik,a Nina,Kolumbusz kedvence lett,és késöbb ezzel tért viszza a diadalmas „nagyadmirális”, majd még ez vitte el őt Kubába és Hispaniola szigetére is.
Sajnos egyik hajóról sem maradt fenn igazán megbízható és valósághű leírás vagy tervrajz.
A harmadik, a legnagyobb, háromárbocos hajó lett Kolumbusz zászlóshajója. A hajó eredetileg a La Gallega nevet viselte, de Kolumbusz az expedició keresztény jellegét kiemelve átkeresztelte Santa Maria-ra, mely név mára már legendássá vált a hajózás történetében. Kolumbusz ahányszor csak naplójában említi a járműveket , a másik két hajót karavellának , sajátját pedig nao-nak hívja. Ez a típus akkoriban a közepes nagyságú tengeri hajókat jelölte: kb. 100 tonnás háromárbocos jármű, amit karakk-nak is neveztek.
A hajó méreteiről és pontos kinézetéről még máig sem sikerült megegyezni: hol azt olvassuk,100 tonnás, hol azt, hogy 180-240 tonnát is kiszorított. A hajó hosszát általában 26 méterre teszik, szélességét 8 méternek hiszik. Az biztos, hogy annak idején a spanyol hajókat a méreteket illetően a középkori aranyhármas alapján építették, mármint 1:2:3. Az alap a hajó szélessége (1) , a tőhossz (alsó gerinc) ennek 2-szerese és a legnagyobb hossz pedig a 3-szorosa. A hajókat kő fenéksúllyal stabilizálták, amolyan "keljfeljancsiként" viselkedtek. A vízvonal alatti részt vastag szurokréteggel fedték, afölött pedig élénk színekre festették – mindenhová festék kellett, különben a farészek azonnal pusztulni kezdtek.
Kolumbusz a hajónaplójában maga sorolta fel, hogy a hajó „motorját” milyen vitorlázat képezte: az orrárbocon egy úgynevezett vakvitorla, az előárbocon egy keresztvitorla, a főárbocon alul egy nagyvitorla, fölötte egy kisebb derékvitorla, a tatárbocon pedig latinvitorla volt.
A hajókra gyakorlatilag nem építettek kényelmi berendezéseket. Még konyhát sem – „sparheltnek „ is nevezhető tűzhelyen ügyködtek,melyet több oldalról is leereszkedő tető védett a széltől. Általában mint élelmiszert alaposan sózott húst, szárított borsot és kétszersültet vittek magukkal. Amíg a készlet tartott, bort ittak,majd a hordókban tárolt, már poshadt vizet. A kapitányi fülkét kivéve nem voltak szálláshelyek a hajón. Mindenki a hajó fedélzetén aludt, ahol éppen talált magának helyet.
A legénységről annyit, hogy szinte lehetetlen volt olyan őrült tengerészt találni,aki a majdnem biztos pusztulásba indult volna el Kolumbusz oldalán – így a hajók legénységét, akkoriban bevett szokás szerint, az elítéltek soraiból toborozták.
Ismert néhány rajz,melyeket egy nao-ról készített Juan de la Cosa, Kolumbusz navigátora – talán ehhez hasonlítható az igazi Santa Maria, azonban igazából egyetlen hiteles ábrázolás sem maradt fenn!
Ami igazán fontos: 1492. augusztus 3-án a Palos kikötőjéből elindult az expedició. A három hajón együttesen 120 ember utazott. A hajókra egyetlen katona vagy pap sem szállt fel. A kézifegyvereken kívűl a három hajón csak néhány kisebb ágyút helyeztek el, azt is csupán, hogy a kalózokat elijesszék.
Volt viszont a Santa Maria-n: egy navigátor, egy tolmács, egy rendőrtiszt!, egy írnok, két királyi tisztviselő, egy királyi udvarmester, egy orvos és 40 matróz. A Pintára egy orvos, egy navigátor, egy kormányos, egy festő ! és 26 matróz került. A Nina fedélzetén a navigátor mellett egy orvos és 26 matróz utazott.
Az expedició úgynevezett balszerencsés napon,pénteken indult. A Pinta még az út elején megsérül a Kanári szigetek környékén – itt megállnak, kijavítják,és egy kissé átszabják a vitorlázatát. 1492. szeptember 6.-án utaznak tovább.
Kolumbusz és legénysége lényegében egész idő alatt szembenállt egymással- ez a babonás, rettegő társaság már-már nyíltan fellázadt a kapitány-admirális ellen, amikor csak nem került eléjük a szárazföld.
Tanulságos olvasmány Kolumbusz hajónaplója az expedició során történtekről.
1492 október 11-én éjszaka – egy Rodrigo de Triona nevű matróz fényt látott,de az olyan halvány volt, hogy azt hitte tévedett- ám amint megvirradt,egy szigetet láttak maguk előtt. A parton az indiánok, vagyis az Indiák emberei majdnem meztelenül járkáltak.
A Santa Maria teljesítette kötelességét! A legénység lázadását is sikerült megelőzni: éppen idejében fedezték fel Amerikát !
A következő hetekben az admirális és emberei a három hajóval fel alá járkáltak a karibi szigetvilágban, benszülöttekkel találkoztak, barátkoztak , térítettek.
A baj karácsony napján történt, ez hozta a Santa Maria utolsó napját. A fehérek kezdtek tulságosan magabiztossá és hanyaggá válni az idilli környezetben. Kötelességeiket elfelejtették, nem teljesítették még a legegyszerűbb parancsokat sem.Így történt , hogy a hajó felügyeletét egy tizenéves kamaszra, egy hajóinasra bízták, míg a legénység jóllakottan és pityokásan aludt a folyamatos mulatságoktól kimerülve.
Az éjszaka leple alatt a hajóinas is álomra szenderült, miközben talán az áramlatoknak köszönhetően a Santa Maria a part felés sodródott, zátonyra futott,majd léket kapott.Amit tudtak mozdítani,mindent kimenekítettek,de a hajó menthetetlen volt,ámbár nem süllyedt el.
Kolumbusz kinyilatkozta: nem véletlen , hogy a hajó éppen karácsonykor járt szerencsétlenül, ezen a helyen várost kell alapítani! Úgy is lett! A mára eltűnt egykori kis település , az első , melyet európai gyarmatosítók az Újvilágban létrehoztak – éppenséggel a Santa Maria tölgygerendáinak és deszkáinak felhasználásával készült, méltó emléket állítva annak !
( A fennti cikket Nemere István - Híres Hajók című könyvéből írtam ki)
A MAKETTRŐL:
Kedves érdeklődők!
Aki történelmi hajómodellek építésével foglalkozik, előbb vagy utóbb megépíti a Santa Maria-t is.
Mivel a hajóról pontos tervrajzok nem maradtak fenn,ezért jelenleg a kitgyártók modelljei között is számottevő különbség létezik. A hajó maga nem volt túl nagy és bonyolult felépítésű ( A történészek ebben sem tudnak közös nevezőre jutni. Kolumbusz úgy említi a hajóját,mint egy nao típusú hajó), ezért egy 5-ös skálán kb. 2. nehézségi szinttel rendelkezik, tehát ajánlott kezdőknek is.
Az Artesania kitje az 1892-ben az akkori világkiállításra szánt, spanyolok által épített és jelenleg Barcelonában kiállított hajó másolata, kisebb-nagyobb eltérésekkel.
Jómagam nem vagyok egy vérbeli profi,habár már rendelkezem némi tapasztalattal.
Szeretném,ha cikkemmel kedvet csinálnék mások számára is e szép hobby iránt. Megpróbálom leírni a makett építését lépésről lépésre, kitérve közben egy pár építési tanácsra is. Az Artesania Latina kitjét fogom használni alapul. Lehetséges , hogy pár helyen el fogok térni az eredeti tervrajzokat és kivitelezési lépéseket tekintve.(A lépések más kiteknél is nagyjából egyformák).
Tehát elkezdem: (minden lépésnél leírást és útmutatást mellékeltem)