Lockheed U-2

1:48, Testors No.209

Pintér György - Múzeumi krimik Története:

Az 1950-es évek legelején a CIA-nak szüksége volt, egy un. kémrepülőgép típusra. Ez adott szabad utat az U-2es projektnek. A gép neve is már érdekes, ugyanis olyan nagy titok övezte a gépet, ezért "munkagép"-ként jelölték (utility)! Eredeti neve a gyáron belül CL-282 Aquatone volt. A Dragon Lady lényegében egy sugárhajtású vitorlázó. A fejlesztés alapját az F-104 Starfighter alkotta (konkrétan a törzsét), amely szintén Kelly Johnson nevéhez köthető (mint sok más típus, pl: Connstellation, Electra, P-38, P-80, Sr-71, etc). A tervezés, gyártás az
1950-es évek legelső felében indult. Gyakorlatilag a mai napig szolgálatban vannak. Ezt persze több jelentős újítás, fejlesztés előzte meg. A hidegháborún kívül minden konfliktusból kivette részét, amihez Amerikának köze volt/van. A NASA is előszerettel használja civil célú kutatásokhoz.

A makett:

A készlet az Italeri "mezét" is viselte. A készlet minősége alulmarad a jelenkor elvárásaihoz, de mégis érdemes különlegessége, és nem utolsó sorban mérete miatt is foglalkozni vele. A kész makett fesztávja több mint 50 cm! A készlet viszonylag kevés, 77 darab alkatrészt tartalmaz (ebből 5 átlátszó). Az illesztések elfogadhatóak. A szárny és vezérsíkok mozgó felületeinek találkozásánál negatívak a panelvonalak (ezek túl határozottak), a többi panelvonal mind pozitív. Viszont jó kiindulási alapot adnak az újra karcoláshoz. A kabinbelső két alkatrészre korlátozódik: műszerfal és pilóta. Előbbit még talán, de utóbbit nem ajánlom felhasználni. Gyakorlatilag az egészet újra kell gyártani. (A különleges formájú kabin miatt viszont kevés fog látszani - csukott helyzetben.) A futómű-aknák is hasonló módon jártak - kongnak az ürességtől. A féklapok valamivel jobban ki vannak dolgozva, de ezeket egy határozott mozdulattal érdemes beragasztani (nem úgy mint a futóaknákat). Nem kevés optimizmusra vall, hogy a kabint két félből adják, hogy nyitott helyzetben is el lehet készíteni azt. A makett extraként tartalmaz egy ülő és egy álló pilótaszabású lényt, a két kitámasztó szerkezetet, a mankó futóműveket, valamint a gép egyszerűbb mozgatásához használt kocsit. Úgy érzem utóbbi eszköz kidolgozására jobban rágyúrtak, mint magára a gépre. Sajnos elég sok helyen találkozhatunk beszívódásokkal, de orvoslásuk nem okozhat gondot senkinek. Az összeállítási útmutató a géphez méltóan puritán, de legalább jól érthető. A készlet talán legerősebb része a matrica: pontos, színkorrekt, amilyennek a matricának lennie kell. A festési útmutató szerint három gép festése közül választhatunk. (Valójában négy, mert a CIA-s gépek teljesen feketék voltak, és nem hordtak semmilyen jelzést.) Ezek az alábbiak: egy Angliában szolgáló szürke-szürke, egy a NASA által használt kutató (teszt) gép, és természetesen a szabvány, fekete USAF egyik gépe. A készlet minősége ellenére mindenkinek ajánlom, különlegessége miatt. A gép mérete már indokolja a saját gyártású kereszttartók elkészítését a szárnyba, így kezdők is jól gyakorolhatják a "nagy" makettek építését.