Sasfiók az asztalon

Caudron C.600 Aiglon

1:72, S.B.S. model No.SB57012

Pintér György - Múzeumi krimik Ezt a készletet sokáig nézegettem a webshopokban, mielőtt rászántam magam a vásárlásra. Kötöttem ugyanis egy kompromisszumot magammal, hogy egy bizonyos árszint fölött nem vásárolok. Ez a készlet pedig jócskán felette volt az "álomhatárnak" legnagyobb bánatomra. Maradt tehát a bakancslistán, hogy majd egyszer, valamikor hátha…
Aztán az az egyszer is eljött és valahogyan olyan szerencsésen álltak a csillagok, hogy boldog birtokosa lehettem egy ilyen doboznak.
A sok nézelődésnek köszönhetően pontosan tudtam, hogy milyen minőségi készlettel lesz dolgom, de a doboznyitás után ennek ellenére kerekre nyílt a szám a csodálkozástól. Teljesen gyanta készletből ennyire profin kivitelezettel még nem hozott össze a jósors. Olyan finom részletek is megláthatók, mint pl. a kabin két oldalán lévő venturi csövek hátuljának mintája, vagy a kormányfelületek apró csuklóinak felületi kivitelezése. Sehol nincs – legalábbis ezen a példányon – öntési sorja, a felület teljesen homogén és sima, az illesztések pontosak. A kabin egyes berendezéseit maratásból kapjuk, ezek közül a legfontosabbak az övek és a műszerfalak. A matrica csodaszép, egy német és egy magyar gép jelzéseit tartalmazza. Szót kell említeni még a csomagolásról is: az aprócska dobozban nem lötyögnek az alkatrészek, hanem pontosan kitöltik a rendelkezésre álló teret. Ez mondjuk fontos is, mert a nagyon apró kis elemek még így is hajlamosak elkalandozni az öntőcsonkról. Szerencsére a símítózáras zacskókból nem tudnak elveszni.
Talán két gyengébb pontja van a készletnek. Az egyik a farokfutó, ami rendkívül sérülékeny, könnyen törik. De ilyen méretben nem is nagyon lehet jobbat gyártani szerintem műanyagból sem. Oda kell rá figyelni a beépítés után. A másik a légcsavar: itt mintha kicsit vékony lenne a lapátok profilja.

Na de ugorjunk is fejest az építésbe. A gyanta készletek némileg több odafigyelést és gyakorlatot igényelnek műanyag társaiktól, mivel itt az öntőcsonkokról csak fűrésszel lehet leválasztani az elemeket. Ennek során ajánlott többször is összegyűjteni a gyanta forgácsot, különben az asztalunk egy idő után csatatérre fog emlékeztetni. A vágások után csiszolásra is szükség lesz, azt ajánlott vizes formában végezni és többször megtisztítani a csiszolóeszközt a betapadt finom gyantaportól. Ha ezzel készen vagyunk, akkor egy mosogatószeres fürdő következik, hogy a formaleválasztó maradékát is lepucoljuk.

Miután ezekkel a műveletekkel végeztem, jöhetett az összeállítás. A kabin nagy része a törzsfelekbe van öntve, de pár maratott kezelőszervet azért el kell helyeznünk az oldalfalakra, illetve a különálló kabinpadlóra is. Ez utóbbi szinte ragasztás nélkül pattintható a helyére, még az oldalsó bordáknak is ki van hagyva rajta a hely. Ugyanígy a kabinok első falainál is, amikre pedig a maratott műszerfalak kerülnek. Itt rögtön fel is hívom a figyelmet, hogy a szoros illesztés miatt a ragasztásnál csak extra híg ragasztót ajánlott használni. Az Eduard néhány készleténél is előfordul ilyen, a szárazon passzoló alkatrészek a ragasztó vastagsága miatt egy idő után eltolják az alkatrészeket és kisebb hézagok alakulnak ki. A kabinpadlóra felragasztottam a kormánypedálokat, botkormányokat, ülés magasságállító karokat, majd AK RC 252-ből némi fehérrel kevert színre festettem az egységet, illetve a törzsfelek belső részét. A bordák közötti részt világosított színnel fakítottam meg. Száradás után zöld Gauzy-val lakkoztam, majd barna befolyatással öregítettem és szárazecseteltem. Az ülések kerete szintén az alapszínt kapta, a párnázat sötétbarna, vászonszínű övekkel és fém csatokkal. A maratott műszerfalon fekete alkoholos filccel húztam ki a műszerek keretét, az oldalfali kezelőszervek gombjai piros, sárga színeket kaptak. Itt vékony rézdrótból pótolni kellett a huzalvezérlést az útmutató alapján.

A kész egységeket csak ezek után építettem egybe és ragasztottam össze a féltörzseket. Sok próbát végeztem közben, mert itt-ott le kellett vakarni a festést az érintkező részekről a fentebb említett pontos illeszkedés miatt. Még így is kellett némi tömítést alkalmazni, különösen a hasi részen. Az itt lévő 3 bordától meg is kellett válnom, de ezt később pótoltam műanyag lemezekből. Felragasztottam a motort – természetesen a magyar verzióhoz valót –, majd a szárnyakat és kormányfelületeket illesztettem "pikkpakk" a helyükre és ellenőriztem a beállításukat. A végére a futók maradtak, a hátsót viszont a 13. másodpercben törtem le valamelyik ujjammal… Nem voltam túl boldog, de gondosan eltároltam és legutolsó lépésben ragasztottam vissza. Hasonlóan jártam az egyik venturi csővel is, de azt egy apró drótcsappal visszatettem, nem akartam a festett felületet furkálni.

A két kabint kitömtem szivaccsal, majd keresztet vetettem és feketével alapoztam a gépet. A végeredménnyel nem voltam teljesen elégedett, így polírozni kezdtem a felületeket, hogy szép simák legyenek. Azt kell mondjam, hogy szerencsémre, mivel több helyen is foltokban jött fel az alapozó. Kezdődhetett a "kármentés" hadművelet, ami azt jelentette, hogy ezeket a részeket alaposan át kellett csiszolni és újra alapozni. Ez azért problémás, mert a fémszín nagyon érzékeny a legkisebb felületi hibára is, tehát a lecsiszolt részeken egy szintbe kell hozni a festékréteget a fennmaradt réteggel. Többnyire ez sikerült is, de volt, ahol a legközelebbi panelvonalig kellett levakarnom az alapozást, hogy ne legyen észrevehető a sérülés. Szerencsére sikerült jól megoldani a felmerült problémát. Ezután a szárny kormányfelületeit és a motorburkolatot világosszürkével fújtam át, a vízszintes és függőleges vezérsíkra pedig felkerült a nemzetiszín sávozás. A végére maradt (volna) a fém felvitele, hogy a lehető legkevesebbet tapogassam a továbbiakban. Elfelejtettem azonban a sárga törzscsíkot (és a hátsó kabin mögötti fejtámasz púpját is…), amit csak a fém felfújása után vettem észre. Mivel tanultam a MiG-21F-13-as építés során elkövetett hibából, így a fémet szinte azonnal lelakkoztam zöld Gauzy lakkal, hogy védje a sérüléstől. Erre már rózsaszín Tesa szalaggal rá tudtam menni (1 nap biztonsági várakozás után), és felkerült a törzscsík is. A púpot külön lefestettem és apró ragasztópöttyökkel tettem fel a helyére. Nem lett tökéletes az illeszkedés, de nem is annyira feltűnő.

A továbbiakban a kerekek, a légcsavar, a kipufogók és a kabin szélvédői készültek el és kerültek a helyükre, már csak a matricázás maradt. Ezek kicsit hosszabb idő alatt váltak el a hordozóról, bár lehet, hogy csak a víz nem volt elég langyos nekik. Lágyítóval és feszítővel kerültek fel a helyükre, így szépen felsimultak. Arra azonban vigyázni kellett, hogy elsőre a lehető legjobban illesszem, mert mozgatni már nem nagyon lehetett a felületen.
A legvégére már csak egy végső lakkozás, illetve a kerekek és a légcsavar beragasztása maradt. A panelvonalakat szürke panelezővel futtattam be végül. Azt kell, hogy mondjam, még a bosszantó festési problémák ellenére is élveztem minden percét az építésnek.

Parádés kis készlet, a magyar szolgálatban állt típusok gyűjtőinek bátor szívvel ajánlom.