Schwerer Wehrmachtschlepper (Gerät 71)
1:35, Italeri
Pintér György - Múzeumi krimik
A német hadsereg 1942-ben rendelte meg a Büssing-NAG gépgyártótól új tipusú, 5-10 tonnás tüzérségi vontatóját. A gyártó a már addig bevált kerekes-lánctalpas konstrukciót használta fel a jármű alapszerkezetében. A 13 és fél tonnás, Maybach HL 42 motorral ellátott járműveket 1943-ban rendszeresítették a német hadseregben és 1945-ig használták ezeket. Összesen 825 járműről tesznek említést a korabeli feljegyzések. Az alvázra több típust is építettek: egyszerű szállító járművet, páncélozott légvédelmi üteget, rakétavetőt és egyéb konstrukciókat.
Ebben a leírásban az Italeri 1/35-ös léptékű, 356-os makettjének építését mutatom be az érdeklődőknek. Kiváncsian várom az építő szándékú kritikát, a makettezésben gyakorlott szemek meglátásait, ötletei, tanácsait. Munkámra ösztönzőleg hatott a Fabulisz Magazin oldalán közölt cikkek sokasága, a kiváló minőségű képek és nem utolsó sorban Tom (Vecsei Tamás) bíztató levelei amelyekben kérdésözöneimre válaszolt.
Először röviden összefoglalnám az írás tárgyát képező munkálatokat. Célom egy olyan dioráma megalkotása volt amely egy erdei, katonai raktár udvarán, rakodás közben „éri tetten” a járművet. Kiválasztottam a legkevésbé harcias SWS típust, megépítettem és közben a diorámán is dolgoztam. A járművet feljavítottam, átépítettem, a dioráma saját anyagokból készült. Következzen most a részletesebb leírás.
Az Italeri alkatrészeket a levagdosás után ragasztás nélkül illesztgettem, próbálgattam egymáshoz. Legtöbb része szépen illeszkedett de egyes elemek kifejezetten nem találtak az összeszerelési rajzban jelzett helyükre. Azonkívül a makett részletessége is kívánnivalókat hagyott maga után. Ez erősen befolyásolt az építés során, igyekeztem több részletet kidolgozni illetve utánépíteni. Ehhez felhasználtam az Eduardnak (internetről letölthető) az SWS-hez kiadott kiegészítőjének felszerelési útmutatóját (magához a rézhez sajnos nem juthattam hozzá).
Első lépésben a motorháztető oldalsó szellőzőnyílásait alakítottam ki vastag alumíniumfóliából. Az eredetileg tömör műanyag alkatrészből kivágtam a megfelelő méretű nyílást, peremesre véstem, majd erre a peremre fektettem, ragasztottam a rácsot. Száradás után kigitteltem az egyenetlenségeket majd a gitt megszilárdulása után csíszolással elsimítottam a felületet. Ezután a motorháztetőn két kisméretü fedőlemezt is kialakítottam.
Következett az első védőrács. Itt szintén alumíniumfóliából dolgoztam, szikével bemetszettem a nyílásokat majd egy kis állványt alakítottam ki alucsíkból, erre jött a rács mögötti műanyagháló-hűtőrács imitáció. Az eredetileg tömör műanyag alkatrészt itt is kivágtam, peremesre véstem.
A bal sárvédőt levágtam és alucsíkból kialakított mását az eredeti anyagból kihagyott vázra ragasztottam. A lökhárítót alucsíkkal burkoltam. Száradás után éles tárgyal ütögettem amíg kellően behorpadt. Az eredmény a mellékelt képeken látható.
Az alváz elemei jól illeszkedtek. Itt a sürítettlevegős tartályokat kötöttem össze vékony, műanyag csövecskékkel (drótszálról lehúzott szigetelő), a benzintartály kettős vezetékét szintén ebből alakítottam ki. A csörlőszerkezet sodronydobjára sodort rézszálból készült sodronyutánzatot tekertem, ennek végét az alváz hátlemezére szerelt görgők között kivezettem majd egy drótból kialakított vontatóhorgot forrasztottam rá. A kerekek tengelyvégeinél a beszívódásokat gitteltem majd száradás után csíszoltam. Mivel a kész maketten a raktér teljes egészében eltakarja a felsorolt elemeket, összerakás előtt készítettem pár képet róluk.
Az eredeti rakfelület fautánzatú műanyag alkatrészei nem voltak elég tetszetősek ezért elhatároztam, hogy teljesen újraépítem a rakfelületet fából, működőképes vasazásokkal, reteszekkel, biztosítóláncokkal. Először a rakfelület falécekből ragasztott padlólemeze készült el, majd ezután az oldallemezek, végül a vezetőkabint a rakfelülettől elválasztó első fal. A megszáradt fa alkatrészeket átcsíszoltam majd a lécek mentén egy szike fokával sáncokat karcoltam ezzel is fokozva a felület élethűségét. A fa alkatrészek méretre vágása után a szegélypántokkal elkezdtem a vasazást. Ide is vastagabb, szikével nagyon jól vágható, alumínium csíkokat használtam. Először kipontoztam a szegecsek helyét majd ragasztás közben hajlítottam formára, u keresztmetszetü profilokká. Ugyanekkor alakítottam ki az oldallemezek sarokpántjait nyomdai offszetlemezből. A szegélypántokba bemetszéseket eszközöltem, ezeken átvezettem a sarokpántok szárait majd az egészet ragasztóval rögzítettem a fa padlólemezhez. Hasonlóan jártam el az oldallemezek és a hátlemez vasazásakor is.
Az oldallemezek reteszeit rézdrótból kovácsoltam, kifúrtam és esztergált gombostű tengelyekkel ellátva szereltem az oldallemezek már kész vasazására. A reteszek biztosítóláncait szigetelőjétől megfosztott, sablonra tekert wrap szálból készült láncszemekből modeleztem. A láncszemeket csipesszel, szemenként fűztem össze. Ezután a sarokpántokat illesztettem, 0,5 mm-es, puha cindróttal helyettesítettem a saroktengelyeket. Összeszerelés után a kész rakfelület egy tömör, masszív és működőképes alkatrésszé állt össze.
A vezetőkabin a meglévő Italeri elemekből készült. Itt csupán a műszerfalat cseréltem le az eredetileg fröccsentett műszertorzókról saját készítésűre. Az alufóliából kialakított műszerfal lemezt az előre, átlátszó fóliára kinyomtatott, megszerkesztett műszerképek fölé ragasztottam. Hátlapnak egy fehér papírdarabot használtam. Így elértem, hogy a műszerfal képe valósághű legyen, a műszerek üveglapján megcsillanjon a fény. Ezt a szendvicset a lecsíszolt, eredeti műszerfal helyére ragasztottam. A vezetőkabinban még egy tűzoltó palack is helyett kapott, rögzítő szerkezettel együtt, valamint egy üres üvegtartó állvány. A lenyitható szélvédő tartókeretének sarkait rögzítő füles csavarokat is pótoltam. A sárvédőre jobb oldalon átépített lapát, drótvágó olló és egy rézfóliából, forrasztással és bádogolással készített veder került. A bal oldali sárvédőt egy feszítővas valamint egy pót olajtartály üres rögzítőszerkezete teszi élethűbbé.
Mit tesz az ember ha az eredeti lánctalp, részben egybeöntött, részben külön láncszemekből összeálló gyűrűjének kerülete kisebb mint a kerekek által meghatározott kerület? Nagyon megkínlódik. Gumigyűrűkkel és csipeszekkel harcol a makacs lánccal de ennek inkább fogai törnek le semmint összeforrna. Miután összeragad nincs esése, feszes mint egy gitárhúr, pengetni lehet. Ha benyomom a kerekekre a gonosz rögtön szétszakad ott ahol a legkevesebb volt a ragasztó. A kerekek ehhez képest kezes báránykák. A szabadonfutókat párba rendeztem és lefestettem. A kormányzott, első kerekek mintázata igen elnagyolt, hiányoztak a futófelületen levő párhuzamos sáncok. Ezeket a már összeragasztott kerekekbe, szintsablon mellett, szikével belevéstem. A gumiabroncs felületét festettem.
A nagyobb alkatrészek összerakása után készítettem el a számtáblákat, egy fémládikót, és a raktérben elhelyezett üzemanyagkanna szekrényt valamint rövidebb, hosszabb láncokat. A részletek kidolgozása után és közben homoksárga alapszínnel festettem le minden alkatrészt majd erre kerültek az újabb rétegek: fém, rozsda, koszolás.
Végére maradt a szakaszonként elkeserítő majd bíztató aztán ismét borzasztó festés és részletes kimunkálás. Itt összefoglalva említeném a következőket: az alváz sárga, rozsdás és koptatott, a kerekek erősen korodáltak, szinte már barnásak, a rakfelületet piros vízfestékkel pácoltam festés előtt, ettől nyers faszíne lett az egésznek, utána sárgára mázoltam majd a lábnyomokat kikoptattam feketésszürkével. A fa részeket sötétszürkével szárazecseteltem, a vasazásokat acélszínnel majd ezüsttel, végül rozsdával dolgoztam meg. A lánctalpat acélszínnel alapoztam majd erre jött az ezüst szárazecsetelés és a rozsda. A gumifelületeket szürkeárnyalattal festettem majd enyhén, porhomokkal koszoltam. Egyéb apró alkatrészeket mint a lapátot, műszerfal lemezét, tűzoltó palackot, vedret, láncokat, zsanérokat szárazecseteléssel festettem a megfelelő színüre. A birodalmi kereszteket sablon segítségével, szárazecseteléssel vittem fel a rakfelület oldallapjaira.
A vezetőkabin teteje a festés után készült enyvvel merevített papírzsepkendőből. A ragasztóval átitatott papírfelület teljes száradás után pergamenhez hasonló, de finomszerkezetében vászonszerű anyagot képez. A vezetőkabin oldalsó nyílásait borító ponyvadarabokat feltekerve és bőrszíjakkal rögzítve készítettem. A ponyvatetőt egy előzetesen elkészített fa keretre ragasztottam majd felhelyeztem a vezetőkabin fölé. Ezután ragasztottam fel a ponyvát tartó bőrszíjakat és azok csattjait.
Utolsó lépésként a fényszórókat készítettem el. Kiegészítésként a korabeli elsötétítős reflektorokat utánoztam le, egyik fényszórón felcsatolt a másikon lefittyedt állapotban levő sötétítőlemezzel. A fényszórótestek belsejét alufóliával béleletem, a reflektorüveg csíkosra karcolt, vékony plexilemezből készült. A számtáblák is a helyükre kerültek, valamint az első vontatóhorog tengelye is biztosítóláncával együtt.
Ezzel az Italeri Schwerer Wehrmachtschlepper építése nagyrészt befejeződött. A következőkben áttérek a dioráma építés leírására.
A jármű építéséről és építőjéről több részletet is megtudhat a tisztelt olvasó ha ellátogat a csgeza.ituner.com webcímre. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. További jó makettezést kívánok.
Ebben a leírásban az Italeri 1/35-ös léptékű, 356-os makettjének építését mutatom be az érdeklődőknek. Kiváncsian várom az építő szándékú kritikát, a makettezésben gyakorlott szemek meglátásait, ötletei, tanácsait. Munkámra ösztönzőleg hatott a Fabulisz Magazin oldalán közölt cikkek sokasága, a kiváló minőségű képek és nem utolsó sorban Tom (Vecsei Tamás) bíztató levelei amelyekben kérdésözöneimre válaszolt.
Először röviden összefoglalnám az írás tárgyát képező munkálatokat. Célom egy olyan dioráma megalkotása volt amely egy erdei, katonai raktár udvarán, rakodás közben „éri tetten” a járművet. Kiválasztottam a legkevésbé harcias SWS típust, megépítettem és közben a diorámán is dolgoztam. A járművet feljavítottam, átépítettem, a dioráma saját anyagokból készült. Következzen most a részletesebb leírás.
Az Italeri alkatrészeket a levagdosás után ragasztás nélkül illesztgettem, próbálgattam egymáshoz. Legtöbb része szépen illeszkedett de egyes elemek kifejezetten nem találtak az összeszerelési rajzban jelzett helyükre. Azonkívül a makett részletessége is kívánnivalókat hagyott maga után. Ez erősen befolyásolt az építés során, igyekeztem több részletet kidolgozni illetve utánépíteni. Ehhez felhasználtam az Eduardnak (internetről letölthető) az SWS-hez kiadott kiegészítőjének felszerelési útmutatóját (magához a rézhez sajnos nem juthattam hozzá).
Első lépésben a motorháztető oldalsó szellőzőnyílásait alakítottam ki vastag alumíniumfóliából. Az eredetileg tömör műanyag alkatrészből kivágtam a megfelelő méretű nyílást, peremesre véstem, majd erre a peremre fektettem, ragasztottam a rácsot. Száradás után kigitteltem az egyenetlenségeket majd a gitt megszilárdulása után csíszolással elsimítottam a felületet. Ezután a motorháztetőn két kisméretü fedőlemezt is kialakítottam.
Következett az első védőrács. Itt szintén alumíniumfóliából dolgoztam, szikével bemetszettem a nyílásokat majd egy kis állványt alakítottam ki alucsíkból, erre jött a rács mögötti műanyagháló-hűtőrács imitáció. Az eredetileg tömör műanyag alkatrészt itt is kivágtam, peremesre véstem.
A bal sárvédőt levágtam és alucsíkból kialakított mását az eredeti anyagból kihagyott vázra ragasztottam. A lökhárítót alucsíkkal burkoltam. Száradás után éles tárgyal ütögettem amíg kellően behorpadt. Az eredmény a mellékelt képeken látható.
Az alváz elemei jól illeszkedtek. Itt a sürítettlevegős tartályokat kötöttem össze vékony, műanyag csövecskékkel (drótszálról lehúzott szigetelő), a benzintartály kettős vezetékét szintén ebből alakítottam ki. A csörlőszerkezet sodronydobjára sodort rézszálból készült sodronyutánzatot tekertem, ennek végét az alváz hátlemezére szerelt görgők között kivezettem majd egy drótból kialakított vontatóhorgot forrasztottam rá. A kerekek tengelyvégeinél a beszívódásokat gitteltem majd száradás után csíszoltam. Mivel a kész maketten a raktér teljes egészében eltakarja a felsorolt elemeket, összerakás előtt készítettem pár képet róluk.
Az eredeti rakfelület fautánzatú műanyag alkatrészei nem voltak elég tetszetősek ezért elhatároztam, hogy teljesen újraépítem a rakfelületet fából, működőképes vasazásokkal, reteszekkel, biztosítóláncokkal. Először a rakfelület falécekből ragasztott padlólemeze készült el, majd ezután az oldallemezek, végül a vezetőkabint a rakfelülettől elválasztó első fal. A megszáradt fa alkatrészeket átcsíszoltam majd a lécek mentén egy szike fokával sáncokat karcoltam ezzel is fokozva a felület élethűségét. A fa alkatrészek méretre vágása után a szegélypántokkal elkezdtem a vasazást. Ide is vastagabb, szikével nagyon jól vágható, alumínium csíkokat használtam. Először kipontoztam a szegecsek helyét majd ragasztás közben hajlítottam formára, u keresztmetszetü profilokká. Ugyanekkor alakítottam ki az oldallemezek sarokpántjait nyomdai offszetlemezből. A szegélypántokba bemetszéseket eszközöltem, ezeken átvezettem a sarokpántok szárait majd az egészet ragasztóval rögzítettem a fa padlólemezhez. Hasonlóan jártam el az oldallemezek és a hátlemez vasazásakor is.
Az oldallemezek reteszeit rézdrótból kovácsoltam, kifúrtam és esztergált gombostű tengelyekkel ellátva szereltem az oldallemezek már kész vasazására. A reteszek biztosítóláncait szigetelőjétől megfosztott, sablonra tekert wrap szálból készült láncszemekből modeleztem. A láncszemeket csipesszel, szemenként fűztem össze. Ezután a sarokpántokat illesztettem, 0,5 mm-es, puha cindróttal helyettesítettem a saroktengelyeket. Összeszerelés után a kész rakfelület egy tömör, masszív és működőképes alkatrésszé állt össze.
A vezetőkabin a meglévő Italeri elemekből készült. Itt csupán a műszerfalat cseréltem le az eredetileg fröccsentett műszertorzókról saját készítésűre. Az alufóliából kialakított műszerfal lemezt az előre, átlátszó fóliára kinyomtatott, megszerkesztett műszerképek fölé ragasztottam. Hátlapnak egy fehér papírdarabot használtam. Így elértem, hogy a műszerfal képe valósághű legyen, a műszerek üveglapján megcsillanjon a fény. Ezt a szendvicset a lecsíszolt, eredeti műszerfal helyére ragasztottam. A vezetőkabinban még egy tűzoltó palack is helyett kapott, rögzítő szerkezettel együtt, valamint egy üres üvegtartó állvány. A lenyitható szélvédő tartókeretének sarkait rögzítő füles csavarokat is pótoltam. A sárvédőre jobb oldalon átépített lapát, drótvágó olló és egy rézfóliából, forrasztással és bádogolással készített veder került. A bal oldali sárvédőt egy feszítővas valamint egy pót olajtartály üres rögzítőszerkezete teszi élethűbbé.
Mit tesz az ember ha az eredeti lánctalp, részben egybeöntött, részben külön láncszemekből összeálló gyűrűjének kerülete kisebb mint a kerekek által meghatározott kerület? Nagyon megkínlódik. Gumigyűrűkkel és csipeszekkel harcol a makacs lánccal de ennek inkább fogai törnek le semmint összeforrna. Miután összeragad nincs esése, feszes mint egy gitárhúr, pengetni lehet. Ha benyomom a kerekekre a gonosz rögtön szétszakad ott ahol a legkevesebb volt a ragasztó. A kerekek ehhez képest kezes báránykák. A szabadonfutókat párba rendeztem és lefestettem. A kormányzott, első kerekek mintázata igen elnagyolt, hiányoztak a futófelületen levő párhuzamos sáncok. Ezeket a már összeragasztott kerekekbe, szintsablon mellett, szikével belevéstem. A gumiabroncs felületét festettem.
A nagyobb alkatrészek összerakása után készítettem el a számtáblákat, egy fémládikót, és a raktérben elhelyezett üzemanyagkanna szekrényt valamint rövidebb, hosszabb láncokat. A részletek kidolgozása után és közben homoksárga alapszínnel festettem le minden alkatrészt majd erre kerültek az újabb rétegek: fém, rozsda, koszolás.
Végére maradt a szakaszonként elkeserítő majd bíztató aztán ismét borzasztó festés és részletes kimunkálás. Itt összefoglalva említeném a következőket: az alváz sárga, rozsdás és koptatott, a kerekek erősen korodáltak, szinte már barnásak, a rakfelületet piros vízfestékkel pácoltam festés előtt, ettől nyers faszíne lett az egésznek, utána sárgára mázoltam majd a lábnyomokat kikoptattam feketésszürkével. A fa részeket sötétszürkével szárazecseteltem, a vasazásokat acélszínnel majd ezüsttel, végül rozsdával dolgoztam meg. A lánctalpat acélszínnel alapoztam majd erre jött az ezüst szárazecsetelés és a rozsda. A gumifelületeket szürkeárnyalattal festettem majd enyhén, porhomokkal koszoltam. Egyéb apró alkatrészeket mint a lapátot, műszerfal lemezét, tűzoltó palackot, vedret, láncokat, zsanérokat szárazecseteléssel festettem a megfelelő színüre. A birodalmi kereszteket sablon segítségével, szárazecseteléssel vittem fel a rakfelület oldallapjaira.
A vezetőkabin teteje a festés után készült enyvvel merevített papírzsepkendőből. A ragasztóval átitatott papírfelület teljes száradás után pergamenhez hasonló, de finomszerkezetében vászonszerű anyagot képez. A vezetőkabin oldalsó nyílásait borító ponyvadarabokat feltekerve és bőrszíjakkal rögzítve készítettem. A ponyvatetőt egy előzetesen elkészített fa keretre ragasztottam majd felhelyeztem a vezetőkabin fölé. Ezután ragasztottam fel a ponyvát tartó bőrszíjakat és azok csattjait.
Utolsó lépésként a fényszórókat készítettem el. Kiegészítésként a korabeli elsötétítős reflektorokat utánoztam le, egyik fényszórón felcsatolt a másikon lefittyedt állapotban levő sötétítőlemezzel. A fényszórótestek belsejét alufóliával béleletem, a reflektorüveg csíkosra karcolt, vékony plexilemezből készült. A számtáblák is a helyükre kerültek, valamint az első vontatóhorog tengelye is biztosítóláncával együtt.
Ezzel az Italeri Schwerer Wehrmachtschlepper építése nagyrészt befejeződött. A következőkben áttérek a dioráma építés leírására.
A jármű építéséről és építőjéről több részletet is megtudhat a tisztelt olvasó ha ellátogat a csgeza.ituner.com webcímre. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. További jó makettezést kívánok.
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (01)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (02)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (03)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (04)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (05)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (06)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (07)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (08)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (09)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (10)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (11)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (12)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (13)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (14)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (15)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (16)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (17)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (18)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (19)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (20)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (21)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (22)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (23)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (24)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (25)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (26)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (27)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (28)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (29)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (30)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (31)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (32)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (33)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (34)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (35)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (36)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (37)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (38)
|
|
|
Schwerer Wermachtschlepper (39)
|
2008.03.10.
Utolsó módosítás: 2009.01.03.
Utolsó módosítás: 2009.01.03.