Sd.Kfz. 10

1:35, Italeri No.375

Pintér György - Múzeumi krimik Sziasztok!

Következő irományom az Italeri cég Sd.Kfz. 10 (Demag D7) makettjéről szól.

Az eredeti:
Az Sd.Kfz. 10 (Sonder Kraftfahrzeug - különleges gépjármű) egy német féllánctalpas gépjármű, melyet széles körben használtak a második világégés alatt. Fő feladatai közé tartozott a kisméretű vontatott lövegek vontatása. Nyolc katona szállítására és egy löveg vagy utánfutó elhúzására volt képes. A lánctalpak, és a kerekek is meghajtottak voltak, illetve mindkettőt használták kanyarodáskor is. A vezetőfülke mögé építettek egy poggyászfülkét, amely így azt elválasztotta a személyzeti fülkétől. Az ülőpadok a jármű két oldalán találhatóak, alattuk tároló rekeszek voltak. A szélvédő lehajtható volt, illetve el is lehetett távolítani, a sofőr oldalán lévőt ki lehetett előre billenteni. A jármű ponyvatetőt kapott, felhúzott állapotban ezt a szélvédőhöz rögzítették.

A makett:
Régi Italeri minőség, van benne sorjázni és tömíteni való is. A dobozban a félhernyót és egy Nebelwerfer 42-t találhatunk (ez majd egy későbbi építés lesz). A féllánctalpas 205 darab sötétszürke és 2 darab átlátszó alkatrészből építhető meg. A matricalapról az egység jelzések hiányoznak, csak egy taktikai jelet találunk és a szerintem nem éppen zseniális összerakós rendszámot. Az utóbbihoz semmilyen mintát nem ad a cég. Az építési útmutató a szokásos könnyen értelmezhető, áttekinthető.

Építés:
Az építésnél követtem az útmutató sorrendjét, így a belső térrel kezdtem a munkát. Pótoltam a pedálokat vékony fémlemezből, a váltóház körül futó csöveket, vezetékeket vékony drótból készítettem. Az oldalsó ajtók emelő füleit lecsiszoltam és fémlemezből újakat készítettem. A sárhányó mögötti szerszámosládáról levágtam a lakatot és a láncot, az utóbbit egy fotómaratott alkatrészre cseréltem. A kipufogócső végét kivágtam a helyéről és helyette egy megfúrt műanyag darabot ragasztottam. Eddig a részig csak sorjázni kellett az alkatrészeket. A tömítő anyagot a szélvédő és a motorháztető találkozásánál kellett elővennem. Az egy nagyon jó megoldás, hogy a lánctalpas részt a görgőkkel és a felfüggesztéssel együtt egy külön egységként lehet összerakni, majd egyben rögzíteni a gép oldalára. A lánctalpat mindig festett állapotban szoktam ragasztani, mert így tovább lehet módosítani, mozgatni az alkatrészeket. Az első kerekek szelepei húzott szálból készültek. A Notek lámpa tartóját levágtam a helyét tömítettem, majd fémlemezből új tartót hajtogattam. Az első rendszámtábla egyik rögzítő furatát eltömítettem, így nem látszik a ferde tábla miatt a lyuk. A szerszámok tartóit lecsiszoltam majd a szokásos májkrémes tubusból újakat csináltam, a csatok is ebből az anyagból vannak. A sárhányók és az oldalfalak merevítőinél elég sokat kellett tömíteni és csiszolgatni, mire a nem kívánatos árkok eltűntek. Itt van egy baki, a 67D és a 68D oldalfal alkatrészek rosszul lettek legyártva. Az útmutató szerinti irányban beragasztottam a helyükre, de amikor összeépítettem a poggyászrekesszel akkor tűnt fel hogy a hátsó falak könyöklői kifelé állnak, ezek pedig befelé. Neten utánanéztem, és mivel szétbontani már nem akartam, így egy műanyag csíkkal megoldottam a problémát. Ez után jött az újabb döbbenet. Az utastér hátsó fala az illesztő lyukakhoz igazítva beljebb kerül, így nem lesz egy síkban az oldalfalak hátsó széleivel. Ha hátrébb vittem, akkor meg a szerszámosláda teteje és oldala nem ért össze. Egy műanyag lap és sok tömítő felkenésével, lecsiszolásával javítottam a hibát. A vászontető elkészítésnél felhasználtam az eredeti műanyag alkatrészt, amiről a rögzítő szíjakat lecsiszoltam, majd ráragasztottam faragasztóval egy réteg papír zsebkendőt. Ha jól emlékszem a 4-ik alkalomra lett ilyen, az előzőek mind elszakadtak valahol. A rögzítő fülek drótból a szíjak papírcsíkból készültek. A két hátsó láda csatjai fémlemezből és drótból vannak. Ha a kannákat is fel akarja használni valaki a készletből akkor arra az oldalra nem kell felragasztani a ládarögzítő kis pöcköt (69D), különben nem férnek be a kannák. A jármű hátulján lévő kör alakú tartóról a ráöntött láncot levágtam, ezt majd pótolnom kell ha találok ilyen kis méretű láncot. Végül a matricákat raktam fel, de a készletben lévő rendszámok helyett kerestem maradékot.

Festés:
A jármű német páncélos szürke színt kapott a gumirészeket matt feketével festettem. A lánctalpra a Mr. Metal Color polírozható festéke került, ez a színe a szerszámoknak is. Az üléseket, ülőpadokat Humbrol félfényes feketével kentem le és világosszürkével szárazecseteltem. A szerszámok nyeleit, az ajtók felső részét és a ponyva feszítő fa részeit világos okkerrel festettem, majd vékony barázdákat húztam bele egy sötét barna színnel. A műszerek matt fekete színt kaptak, a mutatók fehér festékkel és gombostűvel készültek, a piros és a zöld mezőket alkoholos filccel rajzoltam. A macskaszemek, hátsó lámpa piros színt, a konvoj lámpa narancssárgát kapott. Hogy ne legyen túl szürke az egész jármű a ponyvát a Humbrol 63-as számú festékével festettem, az árnyékolás és szárazecsetelés ennek a színnek a sötétített illetve világosított árnyalata. A visszapillantó és a keresőlámpa belseje krómfestéket kapott, majd a műszerekkel együtt egy-egy csepp fényes lakkot. A lánctalpra, a kipufogóra a rozsdát pigment porral csináltam. A szélvédőn az ablaktörlő nyomát kitakartam, majd a piszkot barna festékkel és papír zsebkendővel készítettem. A kész makettet hígított fekete festékkel átmostam, pár kopást grafit ceruzával csináltam. A sár liszt, barna színű tempera és víz keveréke, amit ecsettel és fogkefével vittem fel.

Összegzés:
Tekintettel arra, hogy ez egy régi kiadás, egy kis többlet munkával és a gyártási hibák javításával szép kis makett építhető a készletből. Előnye a vetélytársakkal szemben az árában van.

Üdv.: Elliot