Sd.kfz. 232 ,8 rad
1:35, Tamiya
No.3536 (1974)
Pintér György - Múzeumi krimik
Talán két éve vettem innen ezt a szettet másodkézből karácsonyi ajándék gyanánt a hozzá tartozó Eduard maratással együtt. Amint alkalmam nyílt rá beszereztem hozzá az RB fegyvercsöveket, és a parkolást segítő antennákat. A típus eléggé megragadó a méretei, és főleg a keretantenna miatt.
A jármű története
A típus maga mint nehéz-páncélozott-földerítő-jármű volt nyilvántartva. 1932-től 1935-ig gyártották, közel 1000 darab készült az összes variánssal együtt. Eredetileg egy 6x4 teherautó alvázra készült csak később a terepjáró képesség növelése érdekében alakították nyolckerekűvé. Különleges volt az, hogy a jármű mindkét végén alakítottak ki vezető állást, így fordulás nélkül el tudtak iszkolni a csatatérről, ha úgy adódott. Magából az 232-es típusból, is négy verzió épült az idő előrehaladtával amik főként kisebb páncélkiegészítésekben, és a tornyon levő kitekintőnyílások helyzetében különböznek. A háború előrehaladtával, a nagy sziluettje miatt könnyen kilőhető, elégtelen páncélzattal, és gyenge fegyverrel ellátott jármű alvázára további verziókat fejlesztettek, gyalogsági támogató, illetve páncélvadász szerepkör betöltésére. A megmaradt példányokat előszeretettel használták továbbra is mint híradós állomások, felderítőként illetve partizánvadászatra. a jó terepjáró képessége miatt kedvelték.
Maga a makett
A készletből meg lehet építeni a 231, és a 232 verziót attól függően, hogy megkapja-e a keretantennát vagy sem. Magát a makettet mindenhol földicsérték, hogy a 30 éves kora ellenére még mindig a legpontosabb (és egyetlen) gyártmány a típusból, habár azóta megjelent az AFV Club 231, és a 232 készlete 2012-ben illetve a Tamiya is újradobozolta 2009-ben és föltuningolta egy szükséges fém lövegcsővel és pár figurával. Az összeállítási útmutató igen terjedelmes, mondhatni segítőkész a tulajdonos felé, hasznos tanácsokkal ellátva. Tartalmas bevezetővel a típusról illetve több járműhöz kínál matricákat amiknek a kombinálását ügyesen mutatja be, majd rövid leírás a jelzések jelentéséről.
Építés
A makett megépítése még váratott magára, egyrészt, már akkor futó projektek miatt, másrészt, mert még nem éreztem késznek magamat egy teljes feljavításra. A vele együtt vásárolt maratás nagy előny volt a simára öntött kipufogókat borító rácsok, és a bumszli zsanérok helyére. A fegyverzet följavítása pedig kötelező jellegűnek írnám. Az építés ősszel kezdődött, és viszonylag gyorsan haladt az időhöz képest amit a hobbira tudok szánni. Az útmutató nézegetése, és az interneten való nézelődés után eldöntöttem, hogy egy a keleti fronton bevetett rádiós járművet akarok megépíteni. Az alkatrészeket egyszerű volt összeilleszteni, tömíteni és faragni, is csak pár helyen kellett. Az ajtókról, el kellett távolítanom a zsanérokat, és a kitekintő nyílások fölül a tömör vízelvezető csatornákat, és maratottra cseréltem őket. Ugyanezért kimartam a szellőző rácsok helyét. Egy "második" verziót akartam megépíteni, ezért el kellett távolítanom az elején levő fedél elől, és a torony környékéről a lövedékek, két fémlemez, vagy a test, és a torony közé ékelődését akadályozó pajzsokat. A torony pont jó volt a variánshoz. A lámpákat a letakart verzióra építettem meg, így nem kellett bajlódnom az üveg lámpatest megkreálásával. A jármű elején található golyófogó építmény a kései típusokra jellemző ezért elhagytam. A szerszámok nyelét fára cseréltem. Szerencsére, a sárhányókra többféle eszköz fölrakását is biztosítja a készlet így jó pár alkatrész és kanna maradt ki amit más készletekhez föl lehet használni. A kipufogókat fölfúrtam, illetve mivel maratott rács került rá egy mécses lángja fölött meglágyított öntőkeret darabot nyomtam az illesztés részébe majd a kilógó részt lefaragva simára alakítottam. Ugyanígy tettem az öntött parkolást segítő "pálcák" túl nagy helyével.
Festés
Az egészet testet vallejo, akrillal festettem a kerekeket, humbrol és revell enamellel. Az alapszín egy vallejo páncélos szürke lett amihez a következő rétegek kis hellbalu-t adtam, mer túl sötétek találtam. Ennek a kéknek és piszkos szürke keverékével adtam meg a nagy felületek világosabb színét. Páncélos szürkével, és sötétszürkével fújtam le az éleket, és az árnyékosabb helyeket, mint az alváz, vagy ahol lefelé lejt a páncél. a matricákból, csak az egyik keleti frontos járműhöz való rendszámot, és két keresztet használtam föl, illetve a faron levő rácsra maszkolószalag segítségével kézzel lett fölfestve egy, képek alapján. A koszolást művészolajjal követtem el, és itt kezdődtek a bajok. hiába lakkoztam akril lakkal előtte ahogy mindig is (Sofix padlófényező), a filterezésnél az ecset egyes helyeken fölhozta az alapfestést. Volt rendesen rokonemlegetés de ecsettel újrakentem. Utána rá kellett jönni, hogy ugyan világosításhoz jó a kék, és kiemeli a szürkét, de sárgával zöldet ad, illetve zölddel még zöldebbet. Moshattam vissza az egészet, és mehetett elölről a koszolás. Ezután a kerekeket szürke por pigmenttel kezeltem, amitől elég világosak lettek. Ez úgy a Kápolnásnyéki verseny előtti este fejeződött be. A versenyen konzultálva pár hobbi társsal, az újra festés mellett döntöttem. Beszereztem egy orosz föld pigmentet, és otthon neki is álltam a műveletnek. A koszolást visszamostam, és az alapfestés sérüléseit több vékony rétegben pótoltam míg egybe nem olvadt a test többi részével. Ezután kis világos kékkel világosítottam a nagyobb felületeken és száraz ecseteltem az antenna tetejét. Majd jöhetett a félt filterezés. Ebből most gondosan kihagyva a sárgát, illetve több barnát adva az alvázhoz történt két részletben. Elsőnek csak feketével, és fehérrel hogy az eső hatását mutassa ahogy mossa le a port, és utána csíkos marad a felület. Utána jöhettek a színek amik kis használtságot adtak a felületnek. Utána egy barna, és fekete bemosást kapott a paneleken, és a kerekeken. Utána még egy kis barna filterezést kaptak, hogy a rászáradt sarat imitálják. Végül fölkerültek a szerszámok, az orr részre és késznek nyilvánítottam. Illetve csak a járművel mivel a hozzá járó figurát be akartam rakni a helyére. Csak kiderült, hogy az ipse nem fér be a helyére, mert makacsul terpeszállásban van. Biztos elzsibbadt a lába vagy valami. Ekkor csak két lehetőség marad a makettezőnek. Vagy a helyén rakja össze és úgy festi meg szerencsétlent, hogy a dereka körül van a torony, vagy pedig a karokat festés után ragasztja a helyére, ami meg a tömítés hiányában nem lesz esztétikus. Nincs más hátra derékben el kell vágnom a fickót, és úgy berakni a helyére. Úgyse kellenek neki a lábai.
Ez a harmadik járművem ebben a méretarányban amivel eddig elkészültem, és amellett hogy elégedett vagyok a végeredménnyel elég sokat tanultam belőle.
A jármű története
A típus maga mint nehéz-páncélozott-földerítő-jármű volt nyilvántartva. 1932-től 1935-ig gyártották, közel 1000 darab készült az összes variánssal együtt. Eredetileg egy 6x4 teherautó alvázra készült csak később a terepjáró képesség növelése érdekében alakították nyolckerekűvé. Különleges volt az, hogy a jármű mindkét végén alakítottak ki vezető állást, így fordulás nélkül el tudtak iszkolni a csatatérről, ha úgy adódott. Magából az 232-es típusból, is négy verzió épült az idő előrehaladtával amik főként kisebb páncélkiegészítésekben, és a tornyon levő kitekintőnyílások helyzetében különböznek. A háború előrehaladtával, a nagy sziluettje miatt könnyen kilőhető, elégtelen páncélzattal, és gyenge fegyverrel ellátott jármű alvázára további verziókat fejlesztettek, gyalogsági támogató, illetve páncélvadász szerepkör betöltésére. A megmaradt példányokat előszeretettel használták továbbra is mint híradós állomások, felderítőként illetve partizánvadászatra. a jó terepjáró képessége miatt kedvelték.
Maga a makett
A készletből meg lehet építeni a 231, és a 232 verziót attól függően, hogy megkapja-e a keretantennát vagy sem. Magát a makettet mindenhol földicsérték, hogy a 30 éves kora ellenére még mindig a legpontosabb (és egyetlen) gyártmány a típusból, habár azóta megjelent az AFV Club 231, és a 232 készlete 2012-ben illetve a Tamiya is újradobozolta 2009-ben és föltuningolta egy szükséges fém lövegcsővel és pár figurával. Az összeállítási útmutató igen terjedelmes, mondhatni segítőkész a tulajdonos felé, hasznos tanácsokkal ellátva. Tartalmas bevezetővel a típusról illetve több járműhöz kínál matricákat amiknek a kombinálását ügyesen mutatja be, majd rövid leírás a jelzések jelentéséről.
Építés
A makett megépítése még váratott magára, egyrészt, már akkor futó projektek miatt, másrészt, mert még nem éreztem késznek magamat egy teljes feljavításra. A vele együtt vásárolt maratás nagy előny volt a simára öntött kipufogókat borító rácsok, és a bumszli zsanérok helyére. A fegyverzet följavítása pedig kötelező jellegűnek írnám. Az építés ősszel kezdődött, és viszonylag gyorsan haladt az időhöz képest amit a hobbira tudok szánni. Az útmutató nézegetése, és az interneten való nézelődés után eldöntöttem, hogy egy a keleti fronton bevetett rádiós járművet akarok megépíteni. Az alkatrészeket egyszerű volt összeilleszteni, tömíteni és faragni, is csak pár helyen kellett. Az ajtókról, el kellett távolítanom a zsanérokat, és a kitekintő nyílások fölül a tömör vízelvezető csatornákat, és maratottra cseréltem őket. Ugyanezért kimartam a szellőző rácsok helyét. Egy "második" verziót akartam megépíteni, ezért el kellett távolítanom az elején levő fedél elől, és a torony környékéről a lövedékek, két fémlemez, vagy a test, és a torony közé ékelődését akadályozó pajzsokat. A torony pont jó volt a variánshoz. A lámpákat a letakart verzióra építettem meg, így nem kellett bajlódnom az üveg lámpatest megkreálásával. A jármű elején található golyófogó építmény a kései típusokra jellemző ezért elhagytam. A szerszámok nyelét fára cseréltem. Szerencsére, a sárhányókra többféle eszköz fölrakását is biztosítja a készlet így jó pár alkatrész és kanna maradt ki amit más készletekhez föl lehet használni. A kipufogókat fölfúrtam, illetve mivel maratott rács került rá egy mécses lángja fölött meglágyított öntőkeret darabot nyomtam az illesztés részébe majd a kilógó részt lefaragva simára alakítottam. Ugyanígy tettem az öntött parkolást segítő "pálcák" túl nagy helyével.
Festés
Az egészet testet vallejo, akrillal festettem a kerekeket, humbrol és revell enamellel. Az alapszín egy vallejo páncélos szürke lett amihez a következő rétegek kis hellbalu-t adtam, mer túl sötétek találtam. Ennek a kéknek és piszkos szürke keverékével adtam meg a nagy felületek világosabb színét. Páncélos szürkével, és sötétszürkével fújtam le az éleket, és az árnyékosabb helyeket, mint az alváz, vagy ahol lefelé lejt a páncél. a matricákból, csak az egyik keleti frontos járműhöz való rendszámot, és két keresztet használtam föl, illetve a faron levő rácsra maszkolószalag segítségével kézzel lett fölfestve egy, képek alapján. A koszolást művészolajjal követtem el, és itt kezdődtek a bajok. hiába lakkoztam akril lakkal előtte ahogy mindig is (Sofix padlófényező), a filterezésnél az ecset egyes helyeken fölhozta az alapfestést. Volt rendesen rokonemlegetés de ecsettel újrakentem. Utána rá kellett jönni, hogy ugyan világosításhoz jó a kék, és kiemeli a szürkét, de sárgával zöldet ad, illetve zölddel még zöldebbet. Moshattam vissza az egészet, és mehetett elölről a koszolás. Ezután a kerekeket szürke por pigmenttel kezeltem, amitől elég világosak lettek. Ez úgy a Kápolnásnyéki verseny előtti este fejeződött be. A versenyen konzultálva pár hobbi társsal, az újra festés mellett döntöttem. Beszereztem egy orosz föld pigmentet, és otthon neki is álltam a műveletnek. A koszolást visszamostam, és az alapfestés sérüléseit több vékony rétegben pótoltam míg egybe nem olvadt a test többi részével. Ezután kis világos kékkel világosítottam a nagyobb felületeken és száraz ecseteltem az antenna tetejét. Majd jöhetett a félt filterezés. Ebből most gondosan kihagyva a sárgát, illetve több barnát adva az alvázhoz történt két részletben. Elsőnek csak feketével, és fehérrel hogy az eső hatását mutassa ahogy mossa le a port, és utána csíkos marad a felület. Utána jöhettek a színek amik kis használtságot adtak a felületnek. Utána egy barna, és fekete bemosást kapott a paneleken, és a kerekeken. Utána még egy kis barna filterezést kaptak, hogy a rászáradt sarat imitálják. Végül fölkerültek a szerszámok, az orr részre és késznek nyilvánítottam. Illetve csak a járművel mivel a hozzá járó figurát be akartam rakni a helyére. Csak kiderült, hogy az ipse nem fér be a helyére, mert makacsul terpeszállásban van. Biztos elzsibbadt a lába vagy valami. Ekkor csak két lehetőség marad a makettezőnek. Vagy a helyén rakja össze és úgy festi meg szerencsétlent, hogy a dereka körül van a torony, vagy pedig a karokat festés után ragasztja a helyére, ami meg a tömítés hiányában nem lesz esztétikus. Nincs más hátra derékben el kell vágnom a fickót, és úgy berakni a helyére. Úgyse kellenek neki a lábai.
Ez a harmadik járművem ebben a méretarányban amivel eddig elkészültem, és amellett hogy elégedett vagyok a végeredménnyel elég sokat tanultam belőle.
|
|
Sd.Kfz. 232 Schwerer Panzerspähwagen Tamiya 35036
|
|
|
Az eredeti amiről mintáztam
|
|
|
keleti frontos Sd.kfz. 232
|
|
|
sd.kfz. 232 (1)
|
|
|
sd.kfz. 232 (2)
|
|
|
sd.kfz. 232 (3)
|
|
|
sd.kfz. 232 (4)
|
|
|
sd.kfz. 232 (5)
|
2015.09.03.
Utolsó módosítás: 2015.09.04.
Utolsó módosítás: 2015.09.04.