Sd.kfz.7/2 3.7cm Flak 37
1:35, Trumpeter
No.01526
Pintér György - Múzeumi krimik
Szeretném nektek bemutatni ezt a kínai gyártású jószágot, amit igencsak megviselt az idő.
Rövid történelem
A makett alapjául szolgáló változatot 1934 rendelték a német hadsereg számára mint tüzérségi vontató. A jármű 1938-ban állt szolgálatba mint a 8,8cm-es flak légvédelmi löveg és a 15cm-es sFH-18 tarack vontatója, valamint a maximálisan 12 főt számláló személyzetet is szállította.
A felépítmény módosításával vált lehetővé a különböző űrméretű légelhárító fegyverek szállítása, mint a 4x2cm-es Flakvierling 38 és a 3,7 cm-es Flak 37. A nagy vonóerejének köszönhetően gyártották még műszaki mentőként és lőszerszállítóként is. A makettben bemutatott példány egy késői gyártású féllánctalpas, amin az előredönthető szélvédőt és a ponyvatetőt felváltotta egy páncélozott fülke. Az Sd.Kfz 7 és a különböző alváltozatai egészen a háború végéig jelen voltak a hadszíntereken, bár mint minden német járműnél, ebből a típusból sem tudtak eleget gyártani.
Mi lapul a dobozban?
A dobozt kinyitva húsz különcsomagolt öntőkeretet találunk, valamint külön kis rekeszben a pancélozott fülkét, három gumikereket, a matricaívet és négy lap rézmaratást.
Az építésben egy 28(!) oldalas füzet segít minket, ami pontosan jelöli, melyik alkatrész hova való. Ezt csak azért írtam, mert a Dragonnak voltak olyan makettjei, amihez azt az egekig magasztalt színes útmutatót adták, és órákig lehetett molyolni néhány alkatrész pontos helyén.
A makett részletességét tekintve csak a motort 31 alkatrészből kell összeállítani, de kapunk még az alvázba komplett váltót, üzemanyagtartályt, légtartályokat, vontatócsörlőt, egyszóval mindent. De aminek a legjobban örültem, amikor átnéztem az öntőkereteket, hogy szemenkénti lánctalpat csomagoltak a járműhöz, amit 3 darabból kell összerakni. Ami még meglepett, hogy az igazán sérülékeny alkatrészeket még egy külön bubifólia védte a csomagoláson kívül.
Az építés
Azt nem részletezném, hogy a váltó után a létraalváz, majd a motor került beépítésre stb., hanem csak pár apróságra térnék ki. Először is az én példányomon egyáltalán nem volt sem sorja, sem beszívódás, kilökőtüskenyommal is csak elvétve találkoztam. Számomra igazi örömmakettezést okozott a készlet. Szerintem dobozból építve is tökéletes, én is csak a lövegcsövet cseréltem ki rajta. A felépítmény elkészíthető "fa", illetve hálós oldalfallal is és az ágyú páncélburkolatát is le lehet cserélni rézre, mert a készlet ezeket az alkatrészeket is tartalmazza.
Ami még tetszett építés közben, az a lánctalp. Azzal hogy három darabból
áll, teljesen működőképessé tehető, így nem lesz kockás az íve, mikor felhelyezzük a meghajtó- és a feszítőkerékre. A páncéltesten látható lövésnyomot egy fúró segítségével készítettem. Miután a furat megvolt, Z63-féle etil-acetáttal körbekentem, és egy szikével középtől kifelé vonalakat karcoltam a műanyagba. Ezután ismét átkentem, megint karcolás - igyekezve imitálni a szétfröccsenő fém fizikáját.
Festés
A makettet először lefújtam alapozó szürkére, ezután az éleket megfújtam Vallejo 71041 (tank barna) és 71057 (fekete) keverékével. Miután ez a réteg megszáradt, jöhetett a sárga alapszín. Vallejo 71025 (sötét sárga) és 71001 (fehér) világossárga színt kevertem, amit vékony rétegekben vittem fel a makettre, így tüntetve el fokozatosan az élekről a sötét csíkokat. Mikor ezzel kész lettem, a maketten csak az látszott, hogy ahol a sötét csíkok voltak, a sárga alapszín sötétebb lett, míg ahol nem volt ez a festés, ott a sárga világos maradt. Miután száradt pár napot, jöhetett a koptatás (itt kicsit túlzásba estem), de egy leharcolt jószágot akartam csinálni. A kopást szintén Vallejo 71052 (német szürke) festékkel csináltam meg a járófelületeken és minden élen, ahol a sötétebb sárga volt.
A rozsdafoltok és a folyások Áronék (wargammers.hu) által forgalmazott pigmentekkel készültek. Egy tálkában kevés pigmentet vízben és mattlakkot kevertem össze, majd egy 0,2-es ecsetel csíkokat húztam a felületre, ezt aztán gyorsan egy széles ecsettel föntről lefelé eldolgoztam.
Mikor ezzel megvoltam, jöhetett a lövésnyom, ezt 71052 és 71057 keverékével festettem, aztán kapott egy kis rozsdát és kész is volt. Lakkozás után megkapta a matricáit, majd ismét lakkoztam, de most matt lakkal. Száradás után átmostam, többször ismételve barna és fekete nagyon híg keverékével, ezzel kész volt a jármű.
A lánctalp összerakás után kapott egy fekete alapot, ezt először sötét, majd világos rozsdával festettem, majd felraktam a helyére, és Mig földpigmenttel még egyszer átkentem.
A légvédelmi löveget, úgy döntöttem, háromszínűre fújom. A sárga itt is ugyanaz, de valamivel világosabb. A zöld 71095 és 71017 keverékéből, a barna 71037 és egy kevés 71041 hozzáadásával készült. Az álcázócsíkok felfestése után ez is kapott 1-2 sor barnásfekete átmosást. A lövegkezelők "fapriccse" 71077 faszínt kapott, az erezete pedig ugyanennek a színnek és 71041 keverékéből készült.
A kész járművet még néhány helyen falevelekkel díszítettem, amik egyébként a nyírfa magjából készültek.
Remélem, tetszik a cikkem, bár nem tudtam mindent leírni részletesen, mert akkor egy kisregény lett volna (bár így is az lett).
Minden összevetve, aki ráakadna valamelyik börzén erre a makettre, ne hagyja ott, mert remek készlet, és öröm volt rajta dolgozni.
Rövid történelem
A makett alapjául szolgáló változatot 1934 rendelték a német hadsereg számára mint tüzérségi vontató. A jármű 1938-ban állt szolgálatba mint a 8,8cm-es flak légvédelmi löveg és a 15cm-es sFH-18 tarack vontatója, valamint a maximálisan 12 főt számláló személyzetet is szállította.
A felépítmény módosításával vált lehetővé a különböző űrméretű légelhárító fegyverek szállítása, mint a 4x2cm-es Flakvierling 38 és a 3,7 cm-es Flak 37. A nagy vonóerejének köszönhetően gyártották még műszaki mentőként és lőszerszállítóként is. A makettben bemutatott példány egy késői gyártású féllánctalpas, amin az előredönthető szélvédőt és a ponyvatetőt felváltotta egy páncélozott fülke. Az Sd.Kfz 7 és a különböző alváltozatai egészen a háború végéig jelen voltak a hadszíntereken, bár mint minden német járműnél, ebből a típusból sem tudtak eleget gyártani.
Mi lapul a dobozban?
A dobozt kinyitva húsz különcsomagolt öntőkeretet találunk, valamint külön kis rekeszben a pancélozott fülkét, három gumikereket, a matricaívet és négy lap rézmaratást.
Az építésben egy 28(!) oldalas füzet segít minket, ami pontosan jelöli, melyik alkatrész hova való. Ezt csak azért írtam, mert a Dragonnak voltak olyan makettjei, amihez azt az egekig magasztalt színes útmutatót adták, és órákig lehetett molyolni néhány alkatrész pontos helyén.
A makett részletességét tekintve csak a motort 31 alkatrészből kell összeállítani, de kapunk még az alvázba komplett váltót, üzemanyagtartályt, légtartályokat, vontatócsörlőt, egyszóval mindent. De aminek a legjobban örültem, amikor átnéztem az öntőkereteket, hogy szemenkénti lánctalpat csomagoltak a járműhöz, amit 3 darabból kell összerakni. Ami még meglepett, hogy az igazán sérülékeny alkatrészeket még egy külön bubifólia védte a csomagoláson kívül.
Az építés
Azt nem részletezném, hogy a váltó után a létraalváz, majd a motor került beépítésre stb., hanem csak pár apróságra térnék ki. Először is az én példányomon egyáltalán nem volt sem sorja, sem beszívódás, kilökőtüskenyommal is csak elvétve találkoztam. Számomra igazi örömmakettezést okozott a készlet. Szerintem dobozból építve is tökéletes, én is csak a lövegcsövet cseréltem ki rajta. A felépítmény elkészíthető "fa", illetve hálós oldalfallal is és az ágyú páncélburkolatát is le lehet cserélni rézre, mert a készlet ezeket az alkatrészeket is tartalmazza.
Ami még tetszett építés közben, az a lánctalp. Azzal hogy három darabból
áll, teljesen működőképessé tehető, így nem lesz kockás az íve, mikor felhelyezzük a meghajtó- és a feszítőkerékre. A páncéltesten látható lövésnyomot egy fúró segítségével készítettem. Miután a furat megvolt, Z63-féle etil-acetáttal körbekentem, és egy szikével középtől kifelé vonalakat karcoltam a műanyagba. Ezután ismét átkentem, megint karcolás - igyekezve imitálni a szétfröccsenő fém fizikáját.
Festés
A makettet először lefújtam alapozó szürkére, ezután az éleket megfújtam Vallejo 71041 (tank barna) és 71057 (fekete) keverékével. Miután ez a réteg megszáradt, jöhetett a sárga alapszín. Vallejo 71025 (sötét sárga) és 71001 (fehér) világossárga színt kevertem, amit vékony rétegekben vittem fel a makettre, így tüntetve el fokozatosan az élekről a sötét csíkokat. Mikor ezzel kész lettem, a maketten csak az látszott, hogy ahol a sötét csíkok voltak, a sárga alapszín sötétebb lett, míg ahol nem volt ez a festés, ott a sárga világos maradt. Miután száradt pár napot, jöhetett a koptatás (itt kicsit túlzásba estem), de egy leharcolt jószágot akartam csinálni. A kopást szintén Vallejo 71052 (német szürke) festékkel csináltam meg a járófelületeken és minden élen, ahol a sötétebb sárga volt.
A rozsdafoltok és a folyások Áronék (wargammers.hu) által forgalmazott pigmentekkel készültek. Egy tálkában kevés pigmentet vízben és mattlakkot kevertem össze, majd egy 0,2-es ecsetel csíkokat húztam a felületre, ezt aztán gyorsan egy széles ecsettel föntről lefelé eldolgoztam.
Mikor ezzel megvoltam, jöhetett a lövésnyom, ezt 71052 és 71057 keverékével festettem, aztán kapott egy kis rozsdát és kész is volt. Lakkozás után megkapta a matricáit, majd ismét lakkoztam, de most matt lakkal. Száradás után átmostam, többször ismételve barna és fekete nagyon híg keverékével, ezzel kész volt a jármű.
A lánctalp összerakás után kapott egy fekete alapot, ezt először sötét, majd világos rozsdával festettem, majd felraktam a helyére, és Mig földpigmenttel még egyszer átkentem.
A légvédelmi löveget, úgy döntöttem, háromszínűre fújom. A sárga itt is ugyanaz, de valamivel világosabb. A zöld 71095 és 71017 keverékéből, a barna 71037 és egy kevés 71041 hozzáadásával készült. Az álcázócsíkok felfestése után ez is kapott 1-2 sor barnásfekete átmosást. A lövegkezelők "fapriccse" 71077 faszínt kapott, az erezete pedig ugyanennek a színnek és 71041 keverékéből készült.
A kész járművet még néhány helyen falevelekkel díszítettem, amik egyébként a nyírfa magjából készültek.
Remélem, tetszik a cikkem, bár nem tudtam mindent leírni részletesen, mert akkor egy kisregény lett volna (bár így is az lett).
Minden összevetve, aki ráakadna valamelyik börzén erre a makettre, ne hagyja ott, mert remek készlet, és öröm volt rajta dolgozni.
|
|
Kép 004
|
|
|
Sd.kfz.7/2
|
|
|
Sd.kfz.7/2
|
|
|
Sd.kfz.7/2
|
|
|
Sd.kfz.7/2
|
|
|
Sd.kfz.7/2
|
|
|
Sd.kfz.7/2
|
|
|
Sd.kfz.7/2
|
|
|
Sd.kfz.7/2
|
|
|
Sd.kfz.7/2
|
2012.11.02.