Sd.Kfz. 250/3
1:35, Tamiya
No.35113
Pintér György - Múzeumi krimik
Sziasztok!
Ez az első cikkem itt a Makettinfo-n.
Az eredeti:
A több változatban gyártott Sonder Kraftfahrzeug 250 (Sd.Kfz. 250) egy könnyű páncélzatú féllánctalpas jármű volt. A német DEMAG cég gyártotta és a Harmadik Birodalom használta a második világháború alatt. 4 futógörgő tengellyel rendelkezett, teherbírása 1 tonna. Az alap gyalogos szállító típust lövészpáncélosként használták a különböző egységek, osztagok szállítására. Több egyedi tervezésű változatot már a háború korai szakaszában is használtak, az Sd.Kfz. 250/3 - parancsnoki változat, rádióval és külső keretantennával felszerelve. A gépnek páncélozott teste volt, a páncéllemezeket több irányba megdöntötték, ami jó védelmet nyújtott a kézifegyverek ellen, de így a jármű előállítása drága és bonyolult volt. A páncélzat csak a kézifegyverek és kisebb tüzérségi lövedékek ellen volt hatásos, nehézgéppuska tűz, páncéltörő löveg, vagy akármilyen harckocsi löveg képes volt áthatolni az Sd.Kfz. 250 páncélzatán még nagyobb távolságból is. A döntött alsó páncél lemezek „V” alakja elnyelte a tankelhárító aknák energiáját.
A makett:
A makettet egy aukciós oldalon vásároltam, már össze volt rakva, matricázva, de festve nem. A ragasztó minősége nem lehetett a legjobb, hullott szét magától a modell. Első lépésként a ragasztó maradványokat, matricákat távolítottam el. A küzdőtér feljavításával folytattam a munkát. Pótoltam a hiányzó kábeleket, vezetékekből vagy azoknak a szigeteléséből. A jobb oldali ülés mellett van valamilyen doboz (elektromos elosztó?) ezt műanyag darabkából reszelgettem ki. Elkészítettem a puskák szíjait is, ezek szétlapított forrasztóónból készültek. A két fejhallgató vezeték szigetelésből, vékony fémlemezből és drótból van, ezeket feketére és barnára festettem. Hiányzott a hátsó búvónyílás feletti géppuska tartója, ezt különböző műanyag alkatrészekből, szálakból csináltam meg. A szafari kalap tömítő anyagból van a térképet számítógépről nyomtattam, szintén így készült az elsősegélydoboz is. A belső oldalfalait páncélos szürkével, ecsettel festettem, a váltómű zöld színt kapott a rádiók szürkék lettek. A kopásokat fémszínnel száraz ecseteltem, a rozsdafoltok pigment porral készültek és sárga színnel befolyattam mindent. Ezek után nekiláttam a külső résznek. A szamárvezetők már a makett átvételekor sem voltak meg, vékony drótból, a golyók pedig forrasztóónból készültek (xx-ik alkalomra sikerült kettő egyforma golyó alakút csinálnom). A tükör egy makett megmaradt visszapillantója. A kipufogó takaró lemezét nem ragasztottam vissza, inkább megcsináltam a kipufogó dobot. Ez műanyag darabból, tömítőpasztából és vékony csőből készült. Festésnél a fém alapszínre rozsdaszínű pigmenteket vittem fel szárazon. A rendszámokat vastagabb papírra nyomtatóval készítettem.. A motor szellőzőjét kivágtam, ide megmaradt „tamiya-s” műanyag rács került. A külső színt festékszóróval csináltam, a kipufogó mögötti részt páncélos szürkére fújtam, arra gondolva, hogy a burkolat már az afrikai álcaszín felfestése után veszhetett el.. A matricákat különböző megmaradt készletekből válogattam össze. A kopásokat, karcokat ecsettel festettem, grafitceruzával imitáltam majd az egész makettet befolyattam feketével és homokszínnel. A lánctalp fémszínű lett, pigment porral rozsdásítva.
Első nekifutásra ennyi lenne, remélem nem eresztettem túl bő lére a cikk írást!
Üdv.: Elliot
Ez az első cikkem itt a Makettinfo-n.
Az eredeti:
A több változatban gyártott Sonder Kraftfahrzeug 250 (Sd.Kfz. 250) egy könnyű páncélzatú féllánctalpas jármű volt. A német DEMAG cég gyártotta és a Harmadik Birodalom használta a második világháború alatt. 4 futógörgő tengellyel rendelkezett, teherbírása 1 tonna. Az alap gyalogos szállító típust lövészpáncélosként használták a különböző egységek, osztagok szállítására. Több egyedi tervezésű változatot már a háború korai szakaszában is használtak, az Sd.Kfz. 250/3 - parancsnoki változat, rádióval és külső keretantennával felszerelve. A gépnek páncélozott teste volt, a páncéllemezeket több irányba megdöntötték, ami jó védelmet nyújtott a kézifegyverek ellen, de így a jármű előállítása drága és bonyolult volt. A páncélzat csak a kézifegyverek és kisebb tüzérségi lövedékek ellen volt hatásos, nehézgéppuska tűz, páncéltörő löveg, vagy akármilyen harckocsi löveg képes volt áthatolni az Sd.Kfz. 250 páncélzatán még nagyobb távolságból is. A döntött alsó páncél lemezek „V” alakja elnyelte a tankelhárító aknák energiáját.
A makett:
A makettet egy aukciós oldalon vásároltam, már össze volt rakva, matricázva, de festve nem. A ragasztó minősége nem lehetett a legjobb, hullott szét magától a modell. Első lépésként a ragasztó maradványokat, matricákat távolítottam el. A küzdőtér feljavításával folytattam a munkát. Pótoltam a hiányzó kábeleket, vezetékekből vagy azoknak a szigeteléséből. A jobb oldali ülés mellett van valamilyen doboz (elektromos elosztó?) ezt műanyag darabkából reszelgettem ki. Elkészítettem a puskák szíjait is, ezek szétlapított forrasztóónból készültek. A két fejhallgató vezeték szigetelésből, vékony fémlemezből és drótból van, ezeket feketére és barnára festettem. Hiányzott a hátsó búvónyílás feletti géppuska tartója, ezt különböző műanyag alkatrészekből, szálakból csináltam meg. A szafari kalap tömítő anyagból van a térképet számítógépről nyomtattam, szintén így készült az elsősegélydoboz is. A belső oldalfalait páncélos szürkével, ecsettel festettem, a váltómű zöld színt kapott a rádiók szürkék lettek. A kopásokat fémszínnel száraz ecseteltem, a rozsdafoltok pigment porral készültek és sárga színnel befolyattam mindent. Ezek után nekiláttam a külső résznek. A szamárvezetők már a makett átvételekor sem voltak meg, vékony drótból, a golyók pedig forrasztóónból készültek (xx-ik alkalomra sikerült kettő egyforma golyó alakút csinálnom). A tükör egy makett megmaradt visszapillantója. A kipufogó takaró lemezét nem ragasztottam vissza, inkább megcsináltam a kipufogó dobot. Ez műanyag darabból, tömítőpasztából és vékony csőből készült. Festésnél a fém alapszínre rozsdaszínű pigmenteket vittem fel szárazon. A rendszámokat vastagabb papírra nyomtatóval készítettem.. A motor szellőzőjét kivágtam, ide megmaradt „tamiya-s” műanyag rács került. A külső színt festékszóróval csináltam, a kipufogó mögötti részt páncélos szürkére fújtam, arra gondolva, hogy a burkolat már az afrikai álcaszín felfestése után veszhetett el.. A matricákat különböző megmaradt készletekből válogattam össze. A kopásokat, karcokat ecsettel festettem, grafitceruzával imitáltam majd az egész makettet befolyattam feketével és homokszínnel. A lánctalp fémszínű lett, pigment porral rozsdásítva.
Első nekifutásra ennyi lenne, remélem nem eresztettem túl bő lére a cikk írást!
Üdv.: Elliot
|
| DSC03196 |
|
| DSC03197 |
|
| DSC03198 |
|
| DSC03199 |
|
| DSC03200 |
|
| DSC03201 |
|
| DSC03202 |
|
| DSC03177 |
|
| DSC03208 |
|
| DSC03209 |
|
| DSC03212 |
|
| DSC03214 |
2011.10.25.