Pintér György - Múzeumi krimik
Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete 1956-ban írt ki pályázatot egy minden időjárási viszonyok közt üzemeltethető, többfeladatú tengerészeti helikopter beszerzésére. A pályázatot a Kaman cég K-20-as terve nyerte meg, 1959-ben pedig már mint HU2-K1 Seasprite néven repült az első példány. Az első széria egy gázturbinás hajtóművel, és háromágú faroklégcsavarral és szimpla, egykerekes (behúzható) főfutókkal épült. Később UH-2 néven lett rendszeresítve, és használta a tengerészgyalogság, és a hadsereg is. A típus a vietnami háborúban esett át a tűzkeresztségen, mint kutató-mentő helikopter. A gépet továbbfejlesztették, két hajtóművet, négyágú faroklégcsavart, duplakerekes futóművet és modernebb műszereket kapott. Létezett felfegyverzett változata is, és a US ARMY Tomahawk néven tesztelt egy példányt. A legtovább szolgálatban állt változat a tengeralattjáró-elhárító változat volt, amit megfelelő műszerekkel és fegyverzettel láttak el. A típust 2001-ben selejtezte a US NAVY, de Új-Zéland, a Lengyel és az Egyiptomi Haditengerészet még használja a G verziót.
A helikopternek tudomásom szerint csak a Matchbox és a Revell készítette el 1/48-as makettjét. Mindkét cég az F jelölésű tengeralattjáró vadász verziót gyártotta. A Matchbox makettje a Pazar dobozgrafikával hívja fel magára a figyelmet. (ez szinte minden Matchbox makett jellemzője volt) A makett egy átlátszó, egy zöld, egy szürke és egy fekete öntőkeretet tartalmaz. Az alkatrészek kidolgozása elég puritán. Amolyan hamisítatlan „mecsbokszos”. A belső tér alig részletezett, a fegyverzet szintén egyszerű. Az átlátszó alkatrészek szép tiszták, de elég vastagok. A maketthez járnak a háromfős személyzet figurái, de ezeket inkább ne használjuk fel, mert nagyon rondák.
Az összerakás egyik legproblémásabb része a főfutók voltak. Az összeállítási rajz nagyvonalúan kezeli a dolgot, és elég sok próbára és türelemre van szükség, mire a helyes pozíciót megtaláljuk. Az alkatrészek, fődarabok illeszkedéseinél előfordulnak hibák, és sok helyen kell tömítőanyagot használni.
Bár a makett nagyon régi, a matricája elég használható volt. Mivel a makett nem túl részletes, a festés és a matricázás elég sokat dob a végeredményen. A dobozból csak két maketthez kapunk jelzéseket, de sajnos mindkettő ugyanolyan színű. Kár, hogy annak idején nem csinálták meg az ős UH-2 valamelyik változatát makettben. A lényeg az, hogy ez a makett kezdőknek kiváló gyakorlás ebben a méretarányban, haladóknak pedig kötelező feladat a makett feljavítása. Ritkasága miatt mindenképpen ajánlott.
