Pintér György - Múzeumi krimik
A Northrop F–20 (vagy F–5G) Tigershark negyedik generációs, egyhajtóműves, szuperszonikus könnyű vadászrepülőgép, melyet az F–5 Tiger II jelentős továbbfejlesztésével hoztak létre az 1980-as évek elejére, a fejlődő országok részére, a gyártó cég saját kockázatára. A repülőgép több, eredetileg az F–5-öst üzemeltető országban esélyes volt megrendelések elnyerésére, de a Reagan-adminisztráció megkönnyítette a lényegesen fejlettebb F–16 és F/A–18 típusok exportját, így az új repülőgép exportkilátásai annyira leromlottak, hogy sorozatgyártását már nem indították be.(Wikipédia)
A makett:
Amikor a Cserebere rovatban megláttam ezt a makettet egyből lecsaptam rá.Olcsón jutottam hozzá,és elmondhatom,igaz a közmondás:olcsó húsnak híg a leve.Az alkatrészeket sok helyen sorja borította,és mint később kiderült,nem volt teljesen pontos az öntés sem.
De menjünk sorban.A két törzsfél egyáltalán nem passzolt egymáshoz,mivel az egyik fél rövidebbre sikerült.Így az orrésznél sok tömítőpasztát és pillanatragasztót használtam,illetve rengeteget csiszoltam,mire úgy ahogy helyreállt a dolog.A szárnyak,és hajtóműbeömlők szintén nem voltak pontosak(enyhe fogalmazás,mindegyik legalább 1-1.5 mm-rel tért el az ideálistól).Mire ezeket szintbecsiszoltam,eljött a pilóta napja.A kabinbelső nemléte megkönnyítette a helyzetemet és a leírás alapján festettem le ezt a részt,később a kabintető úgyis eltakarta az egészet.
A futóműaknák,futószárak alu színt kaptak,ezeket külön festettem le.
Festés:
A leírásban nincs festési útmutató ezért a Hasegawa leírását vettem alapul és Humbrol festékekkel festettem le a gépet.Ezek sorban:147 alul,127 felül,126 orrkúp, 145 tükröződésgátló.
Összegezve:
Sok munkával szép darabot lehet belőle építeni,az apró méret ellenére.