M4A2 Sherman "Tarawa"
1:35, Dragon
No.6062 (2006)
Pintér György - Múzeumi krimik
Történelem:
1943 november 20-án kezdődött az ütközet a Gilbert szigetekhez tartozó Tarawa szigetcsoportért annak központi szigetén, Betión. Aki olvasta Leon Uris "Meghalsz, tengerész!" (Battle cry) című könyvét, vagy játszott a Medal of Honor játék Pacific Assault kiegészítőjével, az képet kaphat a sekély lagúnában több száz méteren keresztül, géppuskatűzben partra gázoló katonák helyzetéről.
Az első hullámban támadó tengerészgyalogosokat a Kétéltű Tengerészgyalogos Hadtest (MAC) 1. harckocsi zászlóaljának Shermanjai támogatták, a C századból. (Innen származik a készlet tankjainak C betűs elnevezése, az egyetlen D-betűs a D századhoz tartozott és csak később tették partra.) A tankokat 1200 méterre a parttól bocsátották a sekély vízbe. Egyszerre próbálták kikerülni a vízben sebesülten hánykolódó bajtáraikat, a tüzérségi előkészítés hatalmas víz alatti bombatölcséreit és persze a japán lövegek tüzét - nem sok sikerrel. A 14 tankból a nap végére csak három maradt, ebből is a Colorado két találatot kapott és csak a tengerbe hajtva tudta kioltani a tüzet, a China Gal mozgásképes volt, de a tornya beszorult, csak a Cecília volt ép. Bár a kis kaliberű japán páncéltörő lövegek nem voltak a legkorszerűbbek, közvetlen közelről (a partraszállási zónában sziget alig 500 méter széles volt!) hatékonyak voltak még a Shermanokkal szemben is.
Részletes referencia: http://www.tarawaontheweb.org/usmctank.htm
A készlet:
A Dragon azon kevés gyártó közé tartozik, akik egy-egy új készlet piacra dobásakor a korábbi kitekből átvett alkatrészek hibáit is igyekeznek korrigálni. Ez nem mindig jár sikerrel, de a szándék dícséretre méltó. Ez a Sherman változat hosszú ideje hiányzott a Dragon palettájáról és kiadásakor sok mindent javítottak a korábban bírált dolgokból.
Kezdjük a pozitívumokkal:
Nagyon szép az átvitelház és a torony/lövegpajzs textúrája. Az átvitelházé talán egy kicsit eltúlzott (egy T-34-nek is becsületére válnék), de finom csiszolással segíteni lehet rajta. Korrekt a hátpáncél kifelé dőlő megoldása, ezt az M4A2-re jellemző apróságot sok gyártó egyszerűen átugorja. A láncfeszítő kerék hátulja végre nem üres, megkapjuk a belső oldalt is. A maratáslap tartalmazza a legszükségesebb feljavítókat és kapunk egy szép, sodrott fém vontatókötelet is.
Ha valaki a motorteret is meg akarja csinálni, a szellőzőrácsok belseje is kidolgozott, nyitva is használhatók. A tankolónyílások fedeleit külön kapjuk. A periszkópok átlátszók, a búvónyílások fedeleibe építettek az eredetihez hasonlóan körbe forgathatók. Végre kiemelkedő hegesztési varratok vannak az éleken. Nagyon szép a DragonStyrene lánctalp. Ebből az anyagból korábban csak apróbb kiegészítőket (pl. a SdKfz. 251 sorozatban kabátot, bakancsot) csinált a Dragon. Az anyag előnye, hogy a hagyományos műanyagragasztóval ragasztható, az esetleg elgörbült fogak meleg vízben kiegyenesíthetők és mivel a Shermaneken a lánctalp belógása jelentéktelen, ez sem probléma.
A futómű láncvezető bakjairól itt is hiányzik a négy rögzítőcsavar. A kereten viszont V33 számmal a bakok mellett rajta vannak, tehát csak jó szem és hegyes csipesz kell a felragasztgatásukhoz! (Alternatíva a LionMarc vagy a LuckyModel fém bakjai, amikbe belepréselik a csavarfejeket.)
A hátsó páncéllemezen csak jelölték a jellegzetes csavarsor pozícióját, a csavarfejek a V jelű keret szélén találhatók. Az én ízlésemnek ez egy kicsit "overengineering", a technológia lehetővé tette volna a ráöntésüket és semmi sem indokolja az esetleges hiányukat.
Sajnos, vannak hibák, amik megmaradtak és újak is előkerültek, lássuk ezeket is.
A legkomolyabb, hogy kétoldalt a meghajtás ovális takarólemezei kisebbek a szükségesnél, nem takarnak rá a törzs illesztésére. A lánckerék ugyan nagyrészt eltakarja, de azért látható. Korrigálni inkább csak optikailag lehet, az átvitelház és a törzs szép összecsiszolásával.
Érthetetlen, hogy ha már a vezető és a géppuskás "bunkerei" körül (várok tippeket, hogy mi a magyar elnevezése ezeknek a korai Sherman-eken lévő kis kiugróknak) meg tudták csinálni a helyes hegesztési varratot, akkor a törzs körül miért olyan, mintha szikepengével vagdosta volna be valaki? Szintén fura, hogy az antennatalp körül félúton elfogy a varrat. (Javítás: közben kiderült, hogy ez csak az én balszerencsém, hibás darabot kaptam!)
Vékony, de a festés után látható öntési nyom van a tornyon a pisztolynyílás körül. Nagyon óvatosan kell lecsiszolni, de még így is biztos, hogy a textúra egy része áldozatul esik és pótolni kell.
A két "bunkert" egyébként is elméretezték egy kicsit, a kiegészítő periszkóp túl közel került a peremhez.
Nem hiba, de a későbbi készletektől eltérően ehhez a tankhoz csak rögzítésekkel egybeöntött szerszámokat kapunk.
Az keretek rajzán mindenhol jelölik, hogy a duplikát alkatrészek közül melyik használandó, kivétel a lánckerék, ahol a teletárcsás változat kell. A dobozgrafika hibás, azon a "fancy" (csicsás) koszorú szerepel!
Van egy kis keveredés a matricák színénél is. A korabeli színes képeken a C század feliratai és a zászlóaljjelvény elefánt színe azonos, a képek alapján sárga. A dobozon viszont az elefánt sárga, a tank neve fehér, a matricaíven pedig sárga a név és szürke az elefánt.
A fenti hibák ellenére az adott változatnak az eddigi legjobb makettjét adta ki a Dragon. Kiegészítőnek talán egy fém lövegcső, a már említett vezetőbakok, illetve igény szerint maratott szerszámrögzítők jöhetnek szóba. Bár nem a készlet belső erénye, de tény, hogy az internetes boltokban sokszor akciózzák a készletet, így sokszor egészen jó áron lehet beszerezni.
1943 november 20-án kezdődött az ütközet a Gilbert szigetekhez tartozó Tarawa szigetcsoportért annak központi szigetén, Betión. Aki olvasta Leon Uris "Meghalsz, tengerész!" (Battle cry) című könyvét, vagy játszott a Medal of Honor játék Pacific Assault kiegészítőjével, az képet kaphat a sekély lagúnában több száz méteren keresztül, géppuskatűzben partra gázoló katonák helyzetéről.
Az első hullámban támadó tengerészgyalogosokat a Kétéltű Tengerészgyalogos Hadtest (MAC) 1. harckocsi zászlóaljának Shermanjai támogatták, a C századból. (Innen származik a készlet tankjainak C betűs elnevezése, az egyetlen D-betűs a D századhoz tartozott és csak később tették partra.) A tankokat 1200 méterre a parttól bocsátották a sekély vízbe. Egyszerre próbálták kikerülni a vízben sebesülten hánykolódó bajtáraikat, a tüzérségi előkészítés hatalmas víz alatti bombatölcséreit és persze a japán lövegek tüzét - nem sok sikerrel. A 14 tankból a nap végére csak három maradt, ebből is a Colorado két találatot kapott és csak a tengerbe hajtva tudta kioltani a tüzet, a China Gal mozgásképes volt, de a tornya beszorult, csak a Cecília volt ép. Bár a kis kaliberű japán páncéltörő lövegek nem voltak a legkorszerűbbek, közvetlen közelről (a partraszállási zónában sziget alig 500 méter széles volt!) hatékonyak voltak még a Shermanokkal szemben is.
Részletes referencia: http://www.tarawaontheweb.org/usmctank.htm
A készlet:
A Dragon azon kevés gyártó közé tartozik, akik egy-egy új készlet piacra dobásakor a korábbi kitekből átvett alkatrészek hibáit is igyekeznek korrigálni. Ez nem mindig jár sikerrel, de a szándék dícséretre méltó. Ez a Sherman változat hosszú ideje hiányzott a Dragon palettájáról és kiadásakor sok mindent javítottak a korábban bírált dolgokból.
Kezdjük a pozitívumokkal:
Nagyon szép az átvitelház és a torony/lövegpajzs textúrája. Az átvitelházé talán egy kicsit eltúlzott (egy T-34-nek is becsületére válnék), de finom csiszolással segíteni lehet rajta. Korrekt a hátpáncél kifelé dőlő megoldása, ezt az M4A2-re jellemző apróságot sok gyártó egyszerűen átugorja. A láncfeszítő kerék hátulja végre nem üres, megkapjuk a belső oldalt is. A maratáslap tartalmazza a legszükségesebb feljavítókat és kapunk egy szép, sodrott fém vontatókötelet is.
Ha valaki a motorteret is meg akarja csinálni, a szellőzőrácsok belseje is kidolgozott, nyitva is használhatók. A tankolónyílások fedeleit külön kapjuk. A periszkópok átlátszók, a búvónyílások fedeleibe építettek az eredetihez hasonlóan körbe forgathatók. Végre kiemelkedő hegesztési varratok vannak az éleken. Nagyon szép a DragonStyrene lánctalp. Ebből az anyagból korábban csak apróbb kiegészítőket (pl. a SdKfz. 251 sorozatban kabátot, bakancsot) csinált a Dragon. Az anyag előnye, hogy a hagyományos műanyagragasztóval ragasztható, az esetleg elgörbült fogak meleg vízben kiegyenesíthetők és mivel a Shermaneken a lánctalp belógása jelentéktelen, ez sem probléma.
A futómű láncvezető bakjairól itt is hiányzik a négy rögzítőcsavar. A kereten viszont V33 számmal a bakok mellett rajta vannak, tehát csak jó szem és hegyes csipesz kell a felragasztgatásukhoz! (Alternatíva a LionMarc vagy a LuckyModel fém bakjai, amikbe belepréselik a csavarfejeket.)
A hátsó páncéllemezen csak jelölték a jellegzetes csavarsor pozícióját, a csavarfejek a V jelű keret szélén találhatók. Az én ízlésemnek ez egy kicsit "overengineering", a technológia lehetővé tette volna a ráöntésüket és semmi sem indokolja az esetleges hiányukat.
Sajnos, vannak hibák, amik megmaradtak és újak is előkerültek, lássuk ezeket is.
A legkomolyabb, hogy kétoldalt a meghajtás ovális takarólemezei kisebbek a szükségesnél, nem takarnak rá a törzs illesztésére. A lánckerék ugyan nagyrészt eltakarja, de azért látható. Korrigálni inkább csak optikailag lehet, az átvitelház és a törzs szép összecsiszolásával.
Érthetetlen, hogy ha már a vezető és a géppuskás "bunkerei" körül (várok tippeket, hogy mi a magyar elnevezése ezeknek a korai Sherman-eken lévő kis kiugróknak) meg tudták csinálni a helyes hegesztési varratot, akkor a törzs körül miért olyan, mintha szikepengével vagdosta volna be valaki? Szintén fura, hogy az antennatalp körül félúton elfogy a varrat. (Javítás: közben kiderült, hogy ez csak az én balszerencsém, hibás darabot kaptam!)
Vékony, de a festés után látható öntési nyom van a tornyon a pisztolynyílás körül. Nagyon óvatosan kell lecsiszolni, de még így is biztos, hogy a textúra egy része áldozatul esik és pótolni kell.
A két "bunkert" egyébként is elméretezték egy kicsit, a kiegészítő periszkóp túl közel került a peremhez.
Nem hiba, de a későbbi készletektől eltérően ehhez a tankhoz csak rögzítésekkel egybeöntött szerszámokat kapunk.
Az keretek rajzán mindenhol jelölik, hogy a duplikát alkatrészek közül melyik használandó, kivétel a lánckerék, ahol a teletárcsás változat kell. A dobozgrafika hibás, azon a "fancy" (csicsás) koszorú szerepel!
Van egy kis keveredés a matricák színénél is. A korabeli színes képeken a C század feliratai és a zászlóaljjelvény elefánt színe azonos, a képek alapján sárga. A dobozon viszont az elefánt sárga, a tank neve fehér, a matricaíven pedig sárga a név és szürke az elefánt.
A fenti hibák ellenére az adott változatnak az eddigi legjobb makettjét adta ki a Dragon. Kiegészítőnek talán egy fém lövegcső, a már említett vezetőbakok, illetve igény szerint maratott szerszámrögzítők jöhetnek szóba. Bár nem a készlet belső erénye, de tény, hogy az internetes boltokban sokszor akciózzák a készletet, így sokszor egészen jó áron lehet beszerezni.
|
|
Dobozgrafika
|
|
|
Az eredeti
|
|
|
A festési útmutató első...
|
|
|
... és második lapja
|
|
|
m4a2_test
|
|
|
m4a2_torzs
|
|
|
m4a2_torony1
|
|
|
m4a2_torony2
|
|
|
m4a2_futomu1
|
|
|
m4a2_futomu2
|
|
|
m4a2_szerelvenyek1
|
|
|
m4a2_szerelvenyek2
|
|
|
m4a2_szerelvenyek3
|
|
|
m4a2_lanctalp
|
|
|
m4a2_maratas
|
|
|
m4a2_matrica
|
|
|
m4a2_vontatokotel
|
|
|
m4a2_pistolport
|
|
|
variációk varratokra
|
|
|
m4a2_periszkop
|
|
|
m4a2_valtohaz
|
|
|
m4a2_csavarok
|
|
|
m4a2_inst1
|
|
|
m4a2_inst2
|
|
|
m4a2_inst3
|
|
|
m4a2_inst4
|
|
|
m4a2_inst5
|
|
|
m4a2_inst6
|
2007.12.14.