Metall Union V-23
1:144, KP, sajátépítés
Pintér György - Múzeumi krimik
Adott volt egy roncs KP Jak-23, sok hiányzó alkatrésszel, gondoltam csinálni lehetne belőle valamit. Maga a készlet a szokásos KP-minőség, a törzs két fele lényegében minden lehetséges irányban eltér egymástól, főleg azért döntöttem úgy, hogy valami máshoz fog alapul szolgálni. Mostanában nagyon tetszenek az 50-60-as évek hidegháborús, natúr fémszínű gépei, ezért egy mindenidős nehéz-elfogóvadász lett belőle egy alternatív valóságból. Egyúttal ezen próbáltam ki az alufólia használatát „festékként”.
Kezdetként a törzsfeleket kissé szűkebbre csiszoltam, a felesleges részeket levágtam, a pilótafülkét epokittal eltömítettem. Az eredeti helyett kapott két utánégetős hajtóművet, a gondolák tollszárból vannak. A szívócsatorna is egy toll hegyéből van, mellette pedig elfért egy belső tér is a fegyverzet számára, de csak az egyik oldalon nyitottam meg. A kétszemélyes pilótafülke jóval hátrébb került, a törzsvéget is epokittból csináltam. Ezután rengeteg csiszolás következett, főleg az epokitt részen tud sok kis buborék maradni.
Hajtóművek: kidolgoztam az utánégetőteret, az alap egy rézcső, benne kibelezett karórából származó fogaskerék és rézgyűrűk imitálják a lángterelőket, a belső fal hullámlemezét egy mosószeres kupakon alakítottam ki. A fúvókák a műgyantás cikkemben leírtak szerinti másolatok.
Szárnyak és vezérsíkok: vonalzóból csiszoltam formára. A futóműaknát géppel martam ki, sajnos nem lett olyan mély, mint amit a futómű indokolna, de a megjelent kis hajszálrepedések miatt már nem mertem továbbmenni. Az egyik szárnytőbe került egy fényszóró is az „igazoltatáshoz”.
Futóművek: különböző átmérőjű rézcsövek és injekciós tűk, ugyanígy a behúzó-munkahengerek is. A kerekek más készletekből kimaradt alkatrészek. Az aknafedelek sörösdobozból készültek.
Amint összeállt a törzs, következett a panelezés és a szegecselés. Nem volt könnyű, alig volt vonal amit nem rontottam el (káromkodás, befuttatás pillanatragasztóval, újracsiszolás). A szegecseléshez karóra acélkerekeiből készült célszerszám, valahol a neten láttam ilyet, valóban hasznos, kis gyakorlással akár szabad kézzel is biztosan használható.
Mikor összeállt minden, jöhetett a „festés”. Korábban nem vettem komolyan az alufóliás módszert, de aztán kipróbáltam egy szárnydarabon és végleg meggyőzött. A festékek híveitől biztos kapok ezért, de szerintem a 100% alumíniumot nem lehet festékkel elérni. A fólia kiválóan felveszi a felület legapróbb részleteit, szegecseket, panelvonalakat. Persze nagyobb kiálló részekre nem simítható rá (pl. egy hűtőlevegő beömlő), azt a kész felületre kell utólag felhelyezni. Ugyanígy a fólia csak korlátozottan torzul, nem borítható be egy darabbal egy gömbfelület,ugye. Az ilyen felületeket részekre kell osztani, ahol meg végképp nem használható fólia, ott marad a festés. Jelen esetben csak pár cm2 –t kellett polírozós alumíniummal festeni (szárny törővégek pl.), a különbség jól látható.
Nagyjából összegeztem a neten látott tapasztalatokat (különösen jók az aircrafresourcecenter.com-on Peter Doll cikkei, ő adta a legtöbb tippet, köszönet neki). A legfontosabb a ragasztó, ehhez eleinte Revell fényes lakkot használtam. Nem az igazi, de használható, várni kell amíg megfelelőre szárad a jó tapadáshoz, különben csak csúszkálna a fólia a felületen. Apropó: az összes referencia a fóliát kente be és úgy helyezte a felületre, én inkább a gépet, panelről panelra haladva.
Közben művészellátóban találtam egy „Pentart füstfólia ragasztó” nevű terméket, a végén már csak ezt használtam, kiválóan tartja a fóliát a felületen, alig lehet letépni. Ez egy vízalapú, fehér, krémszerű állagú ragasztó, felecsetelés után gyorsan átlátszóvá válik, ekkor felhelyezhető a fólia, majd a közepéről kiindulva, hogy buborék ne maradjon, pl. fültisztító pálcikával kell rásimítani, majd a felesleget a panelek szélén nagyon éles szikével körbevágni. Sajnos eredeti állapotában elég sűrű az anyag, meglátszanak rajta az ecsetvonások, ezért 1:1 arányban vízzel hígítottam, így már kiváló.
Miért panelenként? Egyrészt már azzal meg lehet bolondítani a témát, ha a szomszéd panelekre a fólia hengerelési iránya szerint, merőlegesen visszük fel a fóliát. Érdemes eredeti fotókat nézni, a natúr alufelszín igazán változatos lehet. A másik ok az, hogy a fólia színezhető. Néhány főtt tojás héja mellett főzni kell pár szelet fóliát, percek alatt kezdenek sötétedni, mindenféle színárnyalat elérhető egészen a foltosra égett acélig. A fóliának van egy fényesebb és egy mattabb oldala, a matt legyen kívül, hacsak valaki nem épp a Red Bull felpolírozott B-25-ösét akarja elkészíteni.
Az árnyalatok ezen túl polírozással is variálhatók, sőt így alakíthatók ki igazán az eredeti fotókon látható kopások, oxidációs foltok, stb.
Fegyverzet: a rakéták törzsét géppel esztergáltam keretdarabokból, a szárnyak rézlemezből vannak. Ilyen kis léptékben nem lehet őket biztosan felragasztani, ezért a törzset hosszirányban keresztben befűrészeltem,és ebbe csúsztak bele.
Az orrba került egy ikercsövű gépágyú, a farokrészbe is egy önvédelmi (kialakítását a Ju 388-ról koppintottam).
A kabintető a Revell F-4 Phantomból származik (ahhoz túl domború, de ez egy másik történet).
Óvatosan bekarcoltam a kereteket, majd előre csíkokra vágott fóliát ragasztottam rájuk.
A szárnyakat, vezérsíkokat utólag, kész állapotban ragasztottam fel, mert a fólia feldolgozása jár némi nyomással, nem örültem volna, ha letörnek.
Hossz: 158mm, fesztáv: 116mm.
Nagyjából ennyi. Egy év munka van a gépben, dobozos makettet sokkal gyorsabban el lehet készíteni, majd lesz még ilyen is. Mindenesetre a fólia engem végleg meggyőzött, sok türelmet igényel, de a végeredmény nagyon szép.
Kezdetként a törzsfeleket kissé szűkebbre csiszoltam, a felesleges részeket levágtam, a pilótafülkét epokittal eltömítettem. Az eredeti helyett kapott két utánégetős hajtóművet, a gondolák tollszárból vannak. A szívócsatorna is egy toll hegyéből van, mellette pedig elfért egy belső tér is a fegyverzet számára, de csak az egyik oldalon nyitottam meg. A kétszemélyes pilótafülke jóval hátrébb került, a törzsvéget is epokittból csináltam. Ezután rengeteg csiszolás következett, főleg az epokitt részen tud sok kis buborék maradni.
Hajtóművek: kidolgoztam az utánégetőteret, az alap egy rézcső, benne kibelezett karórából származó fogaskerék és rézgyűrűk imitálják a lángterelőket, a belső fal hullámlemezét egy mosószeres kupakon alakítottam ki. A fúvókák a műgyantás cikkemben leírtak szerinti másolatok.
Szárnyak és vezérsíkok: vonalzóból csiszoltam formára. A futóműaknát géppel martam ki, sajnos nem lett olyan mély, mint amit a futómű indokolna, de a megjelent kis hajszálrepedések miatt már nem mertem továbbmenni. Az egyik szárnytőbe került egy fényszóró is az „igazoltatáshoz”.
Futóművek: különböző átmérőjű rézcsövek és injekciós tűk, ugyanígy a behúzó-munkahengerek is. A kerekek más készletekből kimaradt alkatrészek. Az aknafedelek sörösdobozból készültek.
Amint összeállt a törzs, következett a panelezés és a szegecselés. Nem volt könnyű, alig volt vonal amit nem rontottam el (káromkodás, befuttatás pillanatragasztóval, újracsiszolás). A szegecseléshez karóra acélkerekeiből készült célszerszám, valahol a neten láttam ilyet, valóban hasznos, kis gyakorlással akár szabad kézzel is biztosan használható.
Mikor összeállt minden, jöhetett a „festés”. Korábban nem vettem komolyan az alufóliás módszert, de aztán kipróbáltam egy szárnydarabon és végleg meggyőzött. A festékek híveitől biztos kapok ezért, de szerintem a 100% alumíniumot nem lehet festékkel elérni. A fólia kiválóan felveszi a felület legapróbb részleteit, szegecseket, panelvonalakat. Persze nagyobb kiálló részekre nem simítható rá (pl. egy hűtőlevegő beömlő), azt a kész felületre kell utólag felhelyezni. Ugyanígy a fólia csak korlátozottan torzul, nem borítható be egy darabbal egy gömbfelület,ugye. Az ilyen felületeket részekre kell osztani, ahol meg végképp nem használható fólia, ott marad a festés. Jelen esetben csak pár cm2 –t kellett polírozós alumíniummal festeni (szárny törővégek pl.), a különbség jól látható.
Nagyjából összegeztem a neten látott tapasztalatokat (különösen jók az aircrafresourcecenter.com-on Peter Doll cikkei, ő adta a legtöbb tippet, köszönet neki). A legfontosabb a ragasztó, ehhez eleinte Revell fényes lakkot használtam. Nem az igazi, de használható, várni kell amíg megfelelőre szárad a jó tapadáshoz, különben csak csúszkálna a fólia a felületen. Apropó: az összes referencia a fóliát kente be és úgy helyezte a felületre, én inkább a gépet, panelről panelra haladva.
Közben művészellátóban találtam egy „Pentart füstfólia ragasztó” nevű terméket, a végén már csak ezt használtam, kiválóan tartja a fóliát a felületen, alig lehet letépni. Ez egy vízalapú, fehér, krémszerű állagú ragasztó, felecsetelés után gyorsan átlátszóvá válik, ekkor felhelyezhető a fólia, majd a közepéről kiindulva, hogy buborék ne maradjon, pl. fültisztító pálcikával kell rásimítani, majd a felesleget a panelek szélén nagyon éles szikével körbevágni. Sajnos eredeti állapotában elég sűrű az anyag, meglátszanak rajta az ecsetvonások, ezért 1:1 arányban vízzel hígítottam, így már kiváló.
Miért panelenként? Egyrészt már azzal meg lehet bolondítani a témát, ha a szomszéd panelekre a fólia hengerelési iránya szerint, merőlegesen visszük fel a fóliát. Érdemes eredeti fotókat nézni, a natúr alufelszín igazán változatos lehet. A másik ok az, hogy a fólia színezhető. Néhány főtt tojás héja mellett főzni kell pár szelet fóliát, percek alatt kezdenek sötétedni, mindenféle színárnyalat elérhető egészen a foltosra égett acélig. A fóliának van egy fényesebb és egy mattabb oldala, a matt legyen kívül, hacsak valaki nem épp a Red Bull felpolírozott B-25-ösét akarja elkészíteni.
Az árnyalatok ezen túl polírozással is variálhatók, sőt így alakíthatók ki igazán az eredeti fotókon látható kopások, oxidációs foltok, stb.
Fegyverzet: a rakéták törzsét géppel esztergáltam keretdarabokból, a szárnyak rézlemezből vannak. Ilyen kis léptékben nem lehet őket biztosan felragasztani, ezért a törzset hosszirányban keresztben befűrészeltem,és ebbe csúsztak bele.
Az orrba került egy ikercsövű gépágyú, a farokrészbe is egy önvédelmi (kialakítását a Ju 388-ról koppintottam).
A kabintető a Revell F-4 Phantomból származik (ahhoz túl domború, de ez egy másik történet).
Óvatosan bekarcoltam a kereteket, majd előre csíkokra vágott fóliát ragasztottam rájuk.
A szárnyakat, vezérsíkokat utólag, kész állapotban ragasztottam fel, mert a fólia feldolgozása jár némi nyomással, nem örültem volna, ha letörnek.
Hossz: 158mm, fesztáv: 116mm.
Nagyjából ennyi. Egy év munka van a gépben, dobozos makettet sokkal gyorsabban el lehet készíteni, majd lesz még ilyen is. Mindenesetre a fólia engem végleg meggyőzött, sok türelmet igényel, de a végeredmény nagyon szép.
|
|
P3150040
|
|
|
ennyi maradt szegény Jakovlevből
|
|
|
P8300023
|
|
|
IMG_1945
|
|
|
P8300025
|
|
|
PA030002
|
|
|
IMG_3372
|
|
|
P8300027
|
|
|
PB070147
|
|
|
PC010018
|
|
|
PB200001
|
|
|
P1100002
|
|
|
P2070045
|
|
|
P2070047
|
|
|
P3150043
|
|
|
P3150045
|
|
|
P3150047
|
|
|
P3150077
|
|
|
P3150067
|
|
|
P3150089
|
|
|
P3150092
|
|
|
P3150100
|
|
|
P3150063
|
|
|
P3150071
|
|
|
P3150095
|
|
|
V23bw2sm
|
2010.03.16.
Utolsó módosítás: 2010.05.12.
Utolsó módosítás: 2010.05.12.