Pintér György - Múzeumi krimik
A második világháború utáni békét a hidegháború évtizedei követték. Az Egyesült Államok területileg sértetlen maradt, ám az egykori szövetséges Szovjetunió az ellenségévé vált. A szovjetek nagyon gyorsan kifejlesztették saját atombombájukat, és a bombák hordozására képes stratégiai bombázóikat. Az USA kontinentális területeit meg kellett védeni egy esetleges szovjet bombázótámadástól, és erre a feladatra több vadászgépet is kifejlesztettek. Az USAF vezetői az F-94 Starfire, és az F-86D Sabre Dog mellé egy harmadik típust is terveztek, ez a Curtiss XF-87 Blackhawk volt, de csak terv maradt. A Blackhawk helyett a Northrop minden időben bevethető F-89 Scorpion terveit fogadták el, és a gép prototípusa 1948-ban már repült is.
A Scorpion első változatai F-89A néven készültek, a gép orrában egy AN/APG-33 radar került, alá pedig 6 darab 20 mm-es gépágyút építettek. Az egyenes, nagy felületű szárnyakon nem voltak orrsegédszárnyak. A szárnyak végén póttartályok voltak.
A gépet két Allison J35 utánégetős hajtómű gyorsíthatta 1020 km/h sebességig. A viszonylag alacsonyan lévő hajtóműbeömlők sok piszkot szívtak a hajtóművekbe, így a gép gyúnyneve „Porszívó” lett. A gép egyik szokatlan jellegzetessége a vékony, nagy átmérőjű főfutók voltak, amik szintén szokatlanul széles nyomtávon tartották a gépet. Az orrfutó duplakerekes,kormányozható volt. A Scorpiont eleve kétülésesre tervezték, a személyzet a pilótából és a radarkezelőből állt. A kabintetőt egy darabban hátra lehetett tolni.
A továbbfejlesztés során elhagyták a gépágyúkat, helyükre kiegészítő üzemanyagtartályok kerültek. Az orrba AN/APG40 radar került, és a Hughes tűzvezető rendszert építették be. A fegyverzetet a "D" változatoknál 104 darab 70mm-es Mighty Mouse nem irányított légiharcrakéta alkotta, amiket 52-52 darabra osztva a szárnyak végén lévő tartályban helyeztek el. Ez a változat a szárnyak alatt egy-egy póttartályt hordozott.
A "D" változatot is továbbfejlesztették, és ekkor is a fegyverzeten valamint az elektronikán változtattak, a Mighty Mouse-okat elhagyták, így ismét üzemanyag került a szárnyvégekbe, viszont irányított rakétafegyverzetet kapott. Négy GAR Falcon rakéta mellett két MB-1 Genie nukleáris rakétát hordozhatott. Ez utóbbi rakéta 1.5 kT erejű atomtöltetet vitt, és a támadó szovjet bombázókötelék gépei közé lőtték volna, így a robbanás valószínűleg a támadókat egyszerűen elfújja… A pilóták „Ding-Dong”-nak becézték.
A Scorpion "H" változatánál a szárnyvégi tartályok üzemanyag helyett 3-3 darab Falcon légiharc rakétát rejtettek, a szárnyak alatt itt is póttartályok voltak.
Az F-89 az USA Légvédelmi Parancsnokságánál és a Légi Nemzeti Gárda alakulatainál szolgált. Mivel a leváltására szánt F-102 Delta Dagger rendszerbe állítása késett, a szolgálati ideje kivételesen hosszúra nyúlt. 19 éven keresztül védelmezte Észak-Amerikát.
A Scorpion makettjét 1/72-ben viszonylag könnyen be lehet szerezni. Na de 1/48-ban szinte lehetetlen. Nekem kivételes szerencsém volt, itt a Makettinfón Vadász kolléga jóvoltából jutottam hozzá a Revell makettjéhez. Maga a kit 1990-es gyártmány. A hatalmas, szép grafikájú doboz négy ezüstszürke, és egy átlátszó keretet rejt. A panelezés pozitív, és néhol eléggé határozatlan. Sorja is akad néhány alkatrészen, de nem zavaró módon. Az illeszkedések általában jók, de főleg a hasán szükség lesz némi tömítésre. Az egyéb részletekre nem lehet panasz.
A kabin szép és részletes, és külön mellékelik a "D" és a "J" változat műszerfalait. A futóaknák szintén jól sikerültek, és a kerekek is szépek. Az átlátszó alkatrészek nem torzítanak,karcmentesek. A gép "J" változatához mellékelnek négy Falcon, és két Genie rakétát, ezek kidolgozása már korántsem olyan szép. Mindkét rakéta felbukkant már más maketteknél is, pl. az F-101-nél, vagy az F-106-nál, ezeknél sokkal szebben sikerültek.
A maketthez megkapjuk a kétfős személyzetet, de ezt inkább hagyjuk ki a makettből, mert egyáltalán nem sikerültek valami szépen. A sisakjuk inkább hasonlít egy kivágott dinnyéhez…
A makett farnehéz, de szerencsére bőven van hely az orrban a megfelelő súly elhelyezésére.
A matricalapon két géphez kapunk jelzéseket, egy USAF és egy Nemzeti Gárdás géphez. Sajnos, az idő meglátszik a matricalapon, mert az én példányom eléggé meg van sárgulva.
Maga a makett elég könnyen összeépíthető, és a végeredmény egy hatalmas fesztávolságú (37 cm!), terebélyes gépmadár. Sajnos,valami oknál fogva a gyártók nem haraptak rá a témára, és valószínű,hogy még sokáig kell várni egy 1/48-as Scorpion felbukkanására. Aki viszont ráakad egy ilyen régi darabra, ki ne hagyja! Megéri!