T-35A M1939

1:72, Modelkrak No.MtT-7252

Pintér György - Múzeumi krimik A T-35-ös "szárazföldi csatahajó"-ról már többször írtam. Azt is, hogy tévedés volt legyártani, hiszen a háznyi méretű harckocsi sem fegyverzetében, sem páncélvédettségében, sem sebességében nem volt megfelelő. Egyszerűen csak szép nagy volt. Megfelelt a nagy vezér, Sztálin ízlésének - aki a műszakilag instabil harckocsi gyártását személyesen rendelte el, nem törődve a szakemberek véleményével. Jól mutatott a Vörös téren a felvonulásokon és célpontnak volt ideális. 1939-ben megpróbáltak korszerűsíteni rajta. Alapvetően nem változott a dolog, a fegyverzete sem lett erősebb, a sebessége sem nagyobb, bár új motort kapott, viszont a páncélvédettségen javított valamit az, hogy a korábbi, henger formájú tornyok helyett kicsit megdöntött oldalfalú, csonkagúlaszerű kialakítással "tuningolták fel a verdát". Összesen tíz darab készült ebből a változatból a Harkovi Mozdonygyárban, 1938-ban négy és 1939-ben a további hat.

A polcaimon sorakozó makettek közül az egyik kedvenc egy műgyanta makett. Pedig alapból nem nagyon kedvelem ezt az anyagot, viszont vannak olyan típusok, amiket a gyártók csak ebből hoztak ki a piacra. Ilyen a T-35A, az alap T-35 kicsit feljavított változata.

A Modelkrak műgyanta munkáját álltam neki elkészíteni. Műanyagból ez a variáció nem elérhető. Volt már gyakorlatom a dologban, hiszen az alapváltozat Mk T-005-höz már volt szerencsém. Így tudtam, mik lehetnek a buktatók. Sérülékenyek voltak a futógörgők zsámolyai, a görgőpárok. Észnél kellett lenni az öntőcsonkról leválasztásnál. Ugyanilyen figyelmet igényelt a lánctalp darabjainak kiszabadítása is. Itt ezen felül még lehetett készülni némi vetemedésre is. De ez megfelelő, melegvizes kezeléssel javítható volt.
A kapott összeállítási útmutató eléggé "minimálart"-os volt, de végül is elegendő információt tartalmazott. A készlet matricát nem tartalmazott. Így a fehér háromszögeket fehér matricalapból vagdostam ki.

A belső részek kialakítására nem volt mód, hiszen a tornyok tömör műgyanta tömbök voltak. Ki lehetne marni ugyan, de az csinálja, akinek hat anyja van! Végül összeállt a dolog. Persze kész és tökéletes makett nincs. Mindig lehetne rajta mit javítani, tovább részletezni. Pár évvel a makett elkészülte után külön matricakészlet és fémmaratás csőkészlet jelent meg a piacon. No, arra már nem vettem rá magamat. Maradt a dobozból épített kategória.

A nagy kérdés az volt, hogy milyen ruhába öltöztessem az elkészült szépséget.
Az, hogy melyik haderő színeibe, nem volt kérdés, hiszen a Vörös Hadseregen kívül senki más nem üzemeltette ezt a variációt. Végül a 34. páncéloshadosztály 67. páncélos ezred 8. sz. műszaki egységének egyik harckocsija lett a minta, ami valahol Ukrajnában szolgált 1941 nyarán. Arra nem sikerült választ kapnom, hogy a felségjelzés helyett miért fehér háromszöggel jelölték. Maga a festés is egy inkább homokszínű árnyalat volt. Itt-ott kapott némi koszolást, koptatást, de nem vittem túlzásba.

Persze, ha már ennyit dolgoztam vele, jó lett volna valami pofás alapra tenni. Sikerült.