Supermarine Spitfire Mk. VIII
1:48, ICM
Pintér György - Múzeumi krimik
Ezt a típust a Vaterán vettem, mivelhogy áron alul volt így sajnáltam otthagyni . Először féltem egy kicsit mert ilyen márkát még nem raktam össze. Nagyjából lett összetéve, még sok munka lesz vele mire szépre sikerül.
Műszaki adatok
Funkció Vadászrepülőgép
Gyártó Supermarine
Tervező Reginald Joseph Mitchell
Személyzet 1 fő
Első felszállás 1936. március 5.
Szolgálatba állítás 1938.
Gyártási darabszám 20 351 db
Típusváltozatok Seafire
Spiteful
Méretek
Hossz 9,12 m
Fesztáv 11,23 m
Magasság 3,86 m
Szárnyfelület 22,48 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 2257 kg (Mk I)
3034 kg (Mk XIV)
Tömeg tüzelőanyaggal feltöltve 3000 kg
Maximális felszállótömeg 3071 kg
Hajtómű
Hajtómű Rolls-Royce Merlin II – 61
(Mk I – Mk XI)
Rolls-Royce Griffon
(Mk XII – Mk 24)
Teljesítmény 775 – 1055 kW (R–R Merlin)
1290 – 1530 kW (R–R Griffon)
Repülési jellemzők
Maximális sebesség 721 km/h (Mk XIVE)
Utazósebesség ~550–600 km/h
Hatósugár 680 – 740 km
(Mk I – Mk XIVE) belső tartályokkal
Legnagyobb repülési magasság 9750 – 13 560 m
(Mk I – Mk XIVE)
Emelkedőképesség 12,9 – 23,3 m/s
(Mk I – Mk XIVE)
Szárny felületi terhelése 119,91 – 207 kg/m²
(Mk VB – Mk XIVE)
Fegyverzet
Beépített fegyverzet
* 4, v. 8 db Caliber .303 M1919 Browning géppuska (7,7 mm űrméretű)
* 2 db Caliber .50 M2 Browning nehézgéppuska (12,7 mm űrméretű)
* 2 db 20 mm-es Hispano-Suiza HS.404 gépágyú
Bombák
* 2 db 113 kg-os (250 lb) bomba
* 1 db 227 kg-os (500 lb) bomba
Egyéb függesztmények
* 1 db 773 literes (170 Imperial gallon) Mk V-től,
ill. 1 db 409 literes (90 Imperial gallon) tüzelőanyag-póttartály
A Supermarine Spitfire brit együléses vadászrepülőgép, melyet a Brit Királyi Légierő megrendelésére fejlesztettek ki. A típust a II. világháborúban nagy számban alkalmazták, majd azt követően főként a brit Nemzetközösség tagjainál állt szolgálatban, egészen az 1950-es évek végéig. A Spitfire a legnagyobb darabszámban gyártott szövetséges repülőgéptípus volt, valamint azon két gép közül az egyik, amelyet még a második világégést követően is gyártottak (a másik a Vought F4U Corsair volt, francia megrendelésre).
Szárny [szerkesztés]
A típuson ötféle szárnyat alkalmaztak, melyeket „A”-tól „E”-ig betűztek el. A szárnyak méretei és szerkezeti felépítései alapvetően megegyeztek, eltérés csak a belső fegyverzetben és az üzemanyag tartályok mennyiségében volt. A különféle szárnytípusok jelölése az altípusszám után írt kisbetűvel történt (pl. Mk Vb).[1]
* A típusú szárny
Ez az alap szárnyverzió, melyben 8 db .303" űrméretű (7.7 mm) M1919 Browning géppuskát szereltek, csövenként 300 db lőszerrel.
* B típusú szárny
2 db 20 mm-es Hispano–Suiza HS.404 gépágyú csövenként 60 db lőszerrel, valamint 4 db .303" M1919 Browning géppuska csövenként 350 db lőszerrel.
* C típusú szárny
„Univerzális szárny”, amelybe az A és a B variáció fegyverzetét is be lehetett építeni, illetve 1–1 db 20 mm-es Hispano-Suiza HS.404 gépágyút csövenként 120 db lőszerrel. Megerősítették a főfutókat és 5,08 cm-rel (2 hüvelykkel) előrébb helyezték el. Kialakítottak még 1–1 db fegyverfelfüggesztő csomópontot is a szárnyfelek alatt, melyekre 113 kg-os (250 lb) bombákat lehetett szerelni. Az általánosan alkalmazott fegyverelrendezés a B variáció volt, viszont a gépágyúkhoz csövenként már 120 db lőszert táraztak be.
* D típusú szárny
Nagy hatótávolságú fotófelderítő bevetésekre készített szárnytípus, amelyben nem volt fegyverzet, helyükre üzemanyagtartályokat szereltek. A Spitfire felderítőgépek ezért védtelenek voltak a német elfogóvadászokkal szemben, egyedüli „fegyverük” a nagyobb szolgálati csúcsmagasság volt.
* E típusú szárny
"Univerzális szárny" kétféle fegyverzettel:
* 2 db 20 mm-es Hispano–Suiza HS.404 gépágyú csövenként 120 db lőszerrel és 2 db .50" űrméretű (12,7 mm) M2 Browning nehézgéppuska csövenként 250 db lőszerrel.
* 4 db 20 mm-es Hispano–Suiza HS.404 gépágyú csövenként 120 db lőszerrel.
Az Mk 21 altípustól a Hispano–gépágyú módosított változatával (Mk V) szerelték a gépeket.
A Mk V sorozattól kezdve több Spitfire-t alacsony magasságú elfogóvadászként vetettek be. A jobb manőverező képesség érdekében csökkentették a gépek szárnyfesztávolságát, leszerelték a szárnyvégek utolsó szekcióit. Ezekre a gépekre gyakran tévesen alkalmazzák az LF (Low-altitude Fighter, magyarul alacsony magasságú vadász) betűszót, ugyanis az LF-altípusokat a Rolls–Royce Merlin motor kis magasságra optimalizált változataival szerelték fel, amelyek között tényleg voltak „rövid” szárnnyal szereltek is, de az LF-változatok többségét a teljes terjedségű szárnyakkal vetették be.
Műszaki adatok
Funkció Vadászrepülőgép
Gyártó Supermarine
Tervező Reginald Joseph Mitchell
Személyzet 1 fő
Első felszállás 1936. március 5.
Szolgálatba állítás 1938.
Gyártási darabszám 20 351 db
Típusváltozatok Seafire
Spiteful
Méretek
Hossz 9,12 m
Fesztáv 11,23 m
Magasság 3,86 m
Szárnyfelület 22,48 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 2257 kg (Mk I)
3034 kg (Mk XIV)
Tömeg tüzelőanyaggal feltöltve 3000 kg
Maximális felszállótömeg 3071 kg
Hajtómű
Hajtómű Rolls-Royce Merlin II – 61
(Mk I – Mk XI)
Rolls-Royce Griffon
(Mk XII – Mk 24)
Teljesítmény 775 – 1055 kW (R–R Merlin)
1290 – 1530 kW (R–R Griffon)
Repülési jellemzők
Maximális sebesség 721 km/h (Mk XIVE)
Utazósebesség ~550–600 km/h
Hatósugár 680 – 740 km
(Mk I – Mk XIVE) belső tartályokkal
Legnagyobb repülési magasság 9750 – 13 560 m
(Mk I – Mk XIVE)
Emelkedőképesség 12,9 – 23,3 m/s
(Mk I – Mk XIVE)
Szárny felületi terhelése 119,91 – 207 kg/m²
(Mk VB – Mk XIVE)
Fegyverzet
Beépített fegyverzet
* 4, v. 8 db Caliber .303 M1919 Browning géppuska (7,7 mm űrméretű)
* 2 db Caliber .50 M2 Browning nehézgéppuska (12,7 mm űrméretű)
* 2 db 20 mm-es Hispano-Suiza HS.404 gépágyú
Bombák
* 2 db 113 kg-os (250 lb) bomba
* 1 db 227 kg-os (500 lb) bomba
Egyéb függesztmények
* 1 db 773 literes (170 Imperial gallon) Mk V-től,
ill. 1 db 409 literes (90 Imperial gallon) tüzelőanyag-póttartály
A Supermarine Spitfire brit együléses vadászrepülőgép, melyet a Brit Királyi Légierő megrendelésére fejlesztettek ki. A típust a II. világháborúban nagy számban alkalmazták, majd azt követően főként a brit Nemzetközösség tagjainál állt szolgálatban, egészen az 1950-es évek végéig. A Spitfire a legnagyobb darabszámban gyártott szövetséges repülőgéptípus volt, valamint azon két gép közül az egyik, amelyet még a második világégést követően is gyártottak (a másik a Vought F4U Corsair volt, francia megrendelésre).
Szárny [szerkesztés]
A típuson ötféle szárnyat alkalmaztak, melyeket „A”-tól „E”-ig betűztek el. A szárnyak méretei és szerkezeti felépítései alapvetően megegyeztek, eltérés csak a belső fegyverzetben és az üzemanyag tartályok mennyiségében volt. A különféle szárnytípusok jelölése az altípusszám után írt kisbetűvel történt (pl. Mk Vb).[1]
* A típusú szárny
Ez az alap szárnyverzió, melyben 8 db .303" űrméretű (7.7 mm) M1919 Browning géppuskát szereltek, csövenként 300 db lőszerrel.
* B típusú szárny
2 db 20 mm-es Hispano–Suiza HS.404 gépágyú csövenként 60 db lőszerrel, valamint 4 db .303" M1919 Browning géppuska csövenként 350 db lőszerrel.
* C típusú szárny
„Univerzális szárny”, amelybe az A és a B variáció fegyverzetét is be lehetett építeni, illetve 1–1 db 20 mm-es Hispano-Suiza HS.404 gépágyút csövenként 120 db lőszerrel. Megerősítették a főfutókat és 5,08 cm-rel (2 hüvelykkel) előrébb helyezték el. Kialakítottak még 1–1 db fegyverfelfüggesztő csomópontot is a szárnyfelek alatt, melyekre 113 kg-os (250 lb) bombákat lehetett szerelni. Az általánosan alkalmazott fegyverelrendezés a B variáció volt, viszont a gépágyúkhoz csövenként már 120 db lőszert táraztak be.
* D típusú szárny
Nagy hatótávolságú fotófelderítő bevetésekre készített szárnytípus, amelyben nem volt fegyverzet, helyükre üzemanyagtartályokat szereltek. A Spitfire felderítőgépek ezért védtelenek voltak a német elfogóvadászokkal szemben, egyedüli „fegyverük” a nagyobb szolgálati csúcsmagasság volt.
* E típusú szárny
"Univerzális szárny" kétféle fegyverzettel:
* 2 db 20 mm-es Hispano–Suiza HS.404 gépágyú csövenként 120 db lőszerrel és 2 db .50" űrméretű (12,7 mm) M2 Browning nehézgéppuska csövenként 250 db lőszerrel.
* 4 db 20 mm-es Hispano–Suiza HS.404 gépágyú csövenként 120 db lőszerrel.
Az Mk 21 altípustól a Hispano–gépágyú módosított változatával (Mk V) szerelték a gépeket.
A Mk V sorozattól kezdve több Spitfire-t alacsony magasságú elfogóvadászként vetettek be. A jobb manőverező képesség érdekében csökkentették a gépek szárnyfesztávolságát, leszerelték a szárnyvégek utolsó szekcióit. Ezekre a gépekre gyakran tévesen alkalmazzák az LF (Low-altitude Fighter, magyarul alacsony magasságú vadász) betűszót, ugyanis az LF-altípusokat a Rolls–Royce Merlin motor kis magasságra optimalizált változataival szerelték fel, amelyek között tényleg voltak „rövid” szárnnyal szereltek is, de az LF-változatok többségét a teljes terjedségű szárnyakkal vetették be.
|
|
030909111725
|
|
|
030909111744
|
|
|
030909111815
|
|
|
030909111850
|
|
|
030909111934
|
2009.03.09.
Utolsó módosítás: 2009.03.10.
Utolsó módosítás: 2009.03.10.