Supermarine Spitfire Mk.I
1:144, Revell
No.4912
Pintér György - Múzeumi krimik
A múltkori üvegbe zárt Wright Flyer-em után szeretném bemutatni nektek a következő "pormentes" makettemet. A két projekt egyszerre indult, a két ötlet között is csak kis idő telt el. Az üveg ezúttal egy mentaszörpös üveg volt, aminek kicsivel ugyan, de nagyobb a szája, mint a korábbi csatos üvegé. Esetünkben ez alig 20mm átmérőjű nyílást jelent. Az üveget alapul véve a méretarány már adott volt, gyakorlatilag az 1:144 az, amivel esztétikusan ki lehet tölteni a teret. Itt jött képbe a Revell Microwings sorozata. Ebből a Spitfire Mk1 (4912) makettet választottam ki, tengerbe csapódás céljából. Régóta motoszkálnak a fejemben a tenger alatti repülőroncsok. Most egy olyan szituációt terveztem megjeleníteni, amikor a már pilóta nélküli gép kerül a tenger fenekére. Ehhez nagyjából ismerni kellett a La Manche fenekének morfológiáját. A fellelt fotók alapján szürkés üledék található, kisebb-nagyobb kövekkel, bár ezek aránya eléggé változatos.
Az alap:
A Wright Flyer-nél leírt öntési nehézségekkel megküzdve végülis gipsz és irreálisan sok fekete tempera keveréke került bele az üvegbe. (Érdemes ilyen esetekre flakonos kiszerelésű temperát keríteni, mert a tubusos megoldás kész anyagi csőd) Száradás után a sok festékanyag ellenére enyhén grafitosan csillogó, sötétszürke öntvényt kaptam. Ez valamivel könnyebben száradt ki, mint a Flyer alapja. Ebben nagy szerepe volt, hogy sokkal nagyobb felületen tudott a víz párologni, és a nyílás mérete is biztosan kedvező irányba vitte a folyamatot. Az öntés során megmaradt anyagból, száradás után köveket tördeltem és fabrikáltam. A sok festékanyag miatt a gipsz eléggé kicsi szilárdságú lesz, így ez nem egy nehéz feladat. Jelzem, hogy ennek következtében gyakorlatilag rajzolni lehet a kövekkel.... Ezeket a köveket és egyéb törmeléket csipesszel beragasztottam az alapra, majd különböző árnyalatú szürkéket vittem fel az alapra.
A makett:
Magáról a típusról nem szeretnék írni. Annyian megtették már előttem, hogy azokhoz képest többletinformációt adni nem tudnék. Az angliai csatában betöltött szerepe szintén ismeretes.
A Revell készlete annyira pici öntőkeretet tartalmaz, hogy valóságos kis remekműnek tűnne az öntvény. Amúgy messze nem az. Sorja és illeszkedési hiba van rajta bőven. Ha egy steril, vagy üzemelő gépet kellene építeni belőle, akkor fel lehetne kötni az a bizonyos alsóneműt. Nekem annyi szerencsém volt, hogy a gyári alkatrészbontást tovább kellett bontanom, mivel az üveg száján fődarabokban fér csak be a gép. Így a hibák eldolgozása és a gyűrődött lemezek kialakítása is könnyebb volt. Tömítőpasztát jelen állás szerint csak a vezérsíkok és a törzs csatlakozásánál használtam. A makettet a fotókon látható módom daraboltam fel. A becsapódás során leszakadt félszárny szakadási felülete és az egyéb horpadt és lyukas lemezek különböző vastagságú alufóliákból készültek. Először lefestettem a darabokat alumínium színnel, majd a megfelelően szabott és megszaggatott meggyűrt lemezeket pillanatragasztóval rögzítettem. (itt jött jól egypár eltett csokipapír, amik között a klasszik alufóliánál volt vastagabb és vékonyabb is.) Ezzel szépen ki lehetett alakítani a szakadt lemezszéleket és a bal szárny közepén lévő átszakadt burkolatot is.
A kabintető középső tagját kivágtam, mivel az a pilóta kiugrása előtt elszáll(t). A kabinbelsővel sokat nem fáradoztam. Jelzem a Revell sem. Semmi berendezés, műszerfal, vagy pilótaülés nincs a készletben. A kis méret és a tenger fenéki roncsok képei alapján látható, hogy idővel az üledék behullik sok helyre és feltölt részben vagy egészben sok mindent. Így nagyon sok kabinbelsőben van mindenféle kosz. Ezt festett papírzsebkendő-foszlányokkal oldottam meg. Az amúgy is kicsi nyíláson így pont annyi látszik, amennyi kell, és mégsem hiányzik a műszerfal....
A futók közül az egyik kiszakadt, azt az alapra, némi üledék alá rejtettem, míg a leszakadt szárnyban lévő elnyeklett. A csűrők, magassági kormányok egy részét leszaggattam. Ídősíkban pár évben gondolkodtam, ami a lezuhanás óta eltelt, így a vásznazott felületek még nem pusztultak le. A festés ecsettel készült, nem is törekedtem nagyon az egyenletes vastagságra, mondhatni rusztikus módon festettem, hogy a visszakoptatás során életszerűbb foltokat kapjak. Száradás után matricáztam, de csak úgy simán a matt festékre kerültek, nem lakkoztam a matricák alá. Megint csak azt tartottam szem előtt, hogy tönkretenni könnyű legyen. Majd jött egy kis csiszolási munka 1200-as papírral, amivel a felségjeleket és a lajstromjelet visszakoptattam, majd higítós fültisztítóval elkezdtem visszamosni a felületeket. Itt pláne jól jött, hogy részben alulemezek alkották a makett burkolatát, így ott nem kellett aggódni, hogy az alu festéket is visszamosom. Mondjuk élethűbb is, ha a lemez látszik ki és nem egy alura festett felület. Ezek után többszöri próba után pillanatragasztóval az alapra rögzítettem az egyes darabokat. Többször kellett szárazpróbát végezni, hogy hogyan fér be az üveg száján és hogy bent hogy lehet megfordítani dolgokat, hogy közben ne legyen minden csupa ragasztó és akrilát-köd. Miután bent volt minden még felvittem a felületre némi üledéket, amit ecsettel szépen rá tudtam dolgozni a ragasztós felületekre, megintcsak vigyázni, hogy ne kenjem össze az üveget belülről.
Búvár:
Végül egy búvárt lebegtetem a makett felett. Ebben a méretarányban nemhogy búvárt, de még emberkét sem gyárt senki, így magam készítettem a figurát süthető gyurmából. Az úszótalpak papírból vannak. Először egy vékony átlátszó húzott szálon akartam a búvárt belógatni, de aztán inkább felragasztottam az üveg belsejébe. A hatás ugyanaz lett, vagy talán még jobb, mert nem áll ki a búvárból egy pálca.
Szívesen veszem az észrevételeiteket, ötleteiteket!
Ui.: Elnézést, ha helyenként nem olyan jó minőségűek a képek, de üvegen keresztül fotózni nem olyan egyszerű, ha kicsi hullámosság is van a palack falában.
További jó munkát kívánok Nektek!
Az alap:
A Wright Flyer-nél leírt öntési nehézségekkel megküzdve végülis gipsz és irreálisan sok fekete tempera keveréke került bele az üvegbe. (Érdemes ilyen esetekre flakonos kiszerelésű temperát keríteni, mert a tubusos megoldás kész anyagi csőd) Száradás után a sok festékanyag ellenére enyhén grafitosan csillogó, sötétszürke öntvényt kaptam. Ez valamivel könnyebben száradt ki, mint a Flyer alapja. Ebben nagy szerepe volt, hogy sokkal nagyobb felületen tudott a víz párologni, és a nyílás mérete is biztosan kedvező irányba vitte a folyamatot. Az öntés során megmaradt anyagból, száradás után köveket tördeltem és fabrikáltam. A sok festékanyag miatt a gipsz eléggé kicsi szilárdságú lesz, így ez nem egy nehéz feladat. Jelzem, hogy ennek következtében gyakorlatilag rajzolni lehet a kövekkel.... Ezeket a köveket és egyéb törmeléket csipesszel beragasztottam az alapra, majd különböző árnyalatú szürkéket vittem fel az alapra.
A makett:
Magáról a típusról nem szeretnék írni. Annyian megtették már előttem, hogy azokhoz képest többletinformációt adni nem tudnék. Az angliai csatában betöltött szerepe szintén ismeretes.
A Revell készlete annyira pici öntőkeretet tartalmaz, hogy valóságos kis remekműnek tűnne az öntvény. Amúgy messze nem az. Sorja és illeszkedési hiba van rajta bőven. Ha egy steril, vagy üzemelő gépet kellene építeni belőle, akkor fel lehetne kötni az a bizonyos alsóneműt. Nekem annyi szerencsém volt, hogy a gyári alkatrészbontást tovább kellett bontanom, mivel az üveg száján fődarabokban fér csak be a gép. Így a hibák eldolgozása és a gyűrődött lemezek kialakítása is könnyebb volt. Tömítőpasztát jelen állás szerint csak a vezérsíkok és a törzs csatlakozásánál használtam. A makettet a fotókon látható módom daraboltam fel. A becsapódás során leszakadt félszárny szakadási felülete és az egyéb horpadt és lyukas lemezek különböző vastagságú alufóliákból készültek. Először lefestettem a darabokat alumínium színnel, majd a megfelelően szabott és megszaggatott meggyűrt lemezeket pillanatragasztóval rögzítettem. (itt jött jól egypár eltett csokipapír, amik között a klasszik alufóliánál volt vastagabb és vékonyabb is.) Ezzel szépen ki lehetett alakítani a szakadt lemezszéleket és a bal szárny közepén lévő átszakadt burkolatot is.
A kabintető középső tagját kivágtam, mivel az a pilóta kiugrása előtt elszáll(t). A kabinbelsővel sokat nem fáradoztam. Jelzem a Revell sem. Semmi berendezés, műszerfal, vagy pilótaülés nincs a készletben. A kis méret és a tenger fenéki roncsok képei alapján látható, hogy idővel az üledék behullik sok helyre és feltölt részben vagy egészben sok mindent. Így nagyon sok kabinbelsőben van mindenféle kosz. Ezt festett papírzsebkendő-foszlányokkal oldottam meg. Az amúgy is kicsi nyíláson így pont annyi látszik, amennyi kell, és mégsem hiányzik a műszerfal....
A futók közül az egyik kiszakadt, azt az alapra, némi üledék alá rejtettem, míg a leszakadt szárnyban lévő elnyeklett. A csűrők, magassági kormányok egy részét leszaggattam. Ídősíkban pár évben gondolkodtam, ami a lezuhanás óta eltelt, így a vásznazott felületek még nem pusztultak le. A festés ecsettel készült, nem is törekedtem nagyon az egyenletes vastagságra, mondhatni rusztikus módon festettem, hogy a visszakoptatás során életszerűbb foltokat kapjak. Száradás után matricáztam, de csak úgy simán a matt festékre kerültek, nem lakkoztam a matricák alá. Megint csak azt tartottam szem előtt, hogy tönkretenni könnyű legyen. Majd jött egy kis csiszolási munka 1200-as papírral, amivel a felségjeleket és a lajstromjelet visszakoptattam, majd higítós fültisztítóval elkezdtem visszamosni a felületeket. Itt pláne jól jött, hogy részben alulemezek alkották a makett burkolatát, így ott nem kellett aggódni, hogy az alu festéket is visszamosom. Mondjuk élethűbb is, ha a lemez látszik ki és nem egy alura festett felület. Ezek után többszöri próba után pillanatragasztóval az alapra rögzítettem az egyes darabokat. Többször kellett szárazpróbát végezni, hogy hogyan fér be az üveg száján és hogy bent hogy lehet megfordítani dolgokat, hogy közben ne legyen minden csupa ragasztó és akrilát-köd. Miután bent volt minden még felvittem a felületre némi üledéket, amit ecsettel szépen rá tudtam dolgozni a ragasztós felületekre, megintcsak vigyázni, hogy ne kenjem össze az üveget belülről.
Búvár:
Végül egy búvárt lebegtetem a makett felett. Ebben a méretarányban nemhogy búvárt, de még emberkét sem gyárt senki, így magam készítettem a figurát süthető gyurmából. Az úszótalpak papírból vannak. Először egy vékony átlátszó húzott szálon akartam a búvárt belógatni, de aztán inkább felragasztottam az üveg belsejébe. A hatás ugyanaz lett, vagy talán még jobb, mert nem áll ki a búvárból egy pálca.
Szívesen veszem az észrevételeiteket, ötleteiteket!
Ui.: Elnézést, ha helyenként nem olyan jó minőségűek a képek, de üvegen keresztül fotózni nem olyan egyszerű, ha kicsi hullámosság is van a palack falában.
További jó munkát kívánok Nektek!
|
| DSCF5114 |
|
| DSCF5100 |
|
| 01 |
|
| 01 |
|
| 20140517_230327 |
|
| 20140517_230316 |
|
| 20140518_002742 |
|
| 20140518_002800 |
|
| 20140518_002815 |
|
| 20140518_064126 |
|
| DSCF5097 |
|
| DSCF5099 |
|
| DSCF5103 |
|
| DSCF5112 |
|
| DSCF5106 |
|
| DSCF5116 |
2014.05.22.
Utolsó módosítás: 2014.11.25.
Utolsó módosítás: 2014.11.25.