Steyer 1500 Kommandeurwagen
1:35, Tamiya
No.300035235
Pintér György - Múzeumi krimik
A makett a Tamiya néhány éve megjelent "újdonsága". A japán gyártó 1999-ben adta ki először a Steyer csapatszállító verzióját. Az akkori maketthez egy sofőrt és egy tisztet mellékeltek. Az évek múltával a Tamiya mérnökei úgy döntöttek, hogy az eredeti makett minimális átdolgozásával kiadják a német jármű parancsnoki verzióját is. Az új készlet tulajdonképpen csak az oldalajtókban, az utastérben és a hátsó felépítményben (csomagtartóban) tér el az eredetitől. No meg a két figura mellé egy, a hátsó ülésen terpeszkedő tábornokot is kapunk az új készletben.
A doboz a Tamiyától megszokott minőséget és tartalmat rejti magában. Gusztosos csomagolás, színvonalas összeállítási útmutató, szépen megmunkált alkatrészek. Apropó alkatrészek. Az alkatrészek jól kidolgozottak, sorjának nyoma sincs. A számuk épp elég nagy ahhoz, hogy a makett pontos mása legyen az eredetinek, viszont épp elég kevés ahhoz, hogy még könnyen építhető legyen a készlet. A dobozt felbontva gyakorlatilag ránézésre, maguktól összeállnak az alkatrészek, az építés gyors és zökkenőmentes. Igazi örömmakettezés.
A készlet legnagyobb, és talán egyedüli hibája a motor teljes hiánya. Ez annál nagyobb probléma, hogy a jármű elején nagyméretű szellőzőrácsok találhatók. Ezeken át nagyon feltűnő lehet a motor hiánya. Ennek orvoslására mindenképp fessük feketére a teljes motorteret (vagy ha tehetjük, fabrikáljunk bele egy motort házilag)!
Festésre a Gunze akril field gray színét használtam (nagy előnye, hogy félfényesre szárad, így fényes lakkozás nélkül is jó alapot biztosít a későbbi befolyatásokhoz, filterezéshez). Ezzel festettem fel az alapréteget, majd pedig következett a lemezosztások és a kiemelendő részek széleinek feketével történő átfújása. Ezt követően az egész makettet újra átködöltem az eredeti alapszínnel. Az árnyékolás eredményeképp a motorháztető, az ajtók stb. szépen és látványosan elkülönültek a jármű többi részétől.
Ezt követően feketésbarna híg oldattal mostam át az egész makettet, majd a felesleget ecsettel visszatöröltem. A befolyatást/átmosást követően művészolajból kevert világosszürkével emeltem ki a kiemelkedő részeket. A módszer annyiban jobb a normál szárazecsetelésnél, hogy a művészolaj sokkal finomabb, lassabban száradó festék. A makett felületére történő felhordást követően még sokáig alakítható, formálható. Így tetszés szerint visszatörölhetjük a felesleget, vagy szépen elmoshatjuk a határvonalait és lágy átmenetet létrehozva belemoshatjuk a széleket a makett alapszínébe. A festék arra is kiválóan alkalmas, hogy a nagyobb felületek középső részeit fakítsuk vele (egyedüli hátránya a napokban mérhető száradási ideje, így ha nem vigyázunk, a szabad szemmel nem is látható, általunk száraznak vélt rétegeken is könnyen ott maradhat az ujjlenyomatunk).
Az élek kiemelését és a matricák felhelyezését követően apró festéklepattogzódásokat imitáltam a gyorsan kopó, igénybevételnek kitett területeken acél és rozsda keverékével. Ezután a makett egy kiadós félfényes lakkozást kapott, majd ezután következett a weathering. A koszolás jelen esetben homok és földszínű pigmenporok használatával történt. Nem akartam, hogy a makett sáros benyomást keltsen (lévén mégis egy parancsnoki járműről van szó), úgyhogy csak egy minimális poros hatást szerettem volna elérni.
A pigmentek fixálását, bemosását követően grafitceruzával apró karcolás, kopásnyomokat imitáltam a jármű egész felületén. Az alvázon ezzel szemben intenzív koszolást végeztem. A jármű alját sötétbarna/fekete humbrol festék és liszt keverékével kentem át. Az így létrejött érdes, egyenetlen felületre homok és föld színű pigmenteket vittem fel véletlenszerű foltokban, majd pedig az így felvitt pigmentport fixáltam.
A kerekek koszolása homokszínű festékkel és pigmentekkel történt.
Legvégül behelyeztem az előre legyártott és koszolt szélvédőt és oldalablakokat, valamint a bőrkárpitozású üléseket a sofőrrel együtt.
Összességében egy gyorsan és könnyen megépíthető makettről van szó. Az építése igazi örömmakettezés, ennek ellenére a rendkívül horribilis ára miatt (6.500-6.900 Huf) kizárólag a típus szerelmeseinek és megszállottainak tudom ajánlani.
A doboz a Tamiyától megszokott minőséget és tartalmat rejti magában. Gusztosos csomagolás, színvonalas összeállítási útmutató, szépen megmunkált alkatrészek. Apropó alkatrészek. Az alkatrészek jól kidolgozottak, sorjának nyoma sincs. A számuk épp elég nagy ahhoz, hogy a makett pontos mása legyen az eredetinek, viszont épp elég kevés ahhoz, hogy még könnyen építhető legyen a készlet. A dobozt felbontva gyakorlatilag ránézésre, maguktól összeállnak az alkatrészek, az építés gyors és zökkenőmentes. Igazi örömmakettezés.
A készlet legnagyobb, és talán egyedüli hibája a motor teljes hiánya. Ez annál nagyobb probléma, hogy a jármű elején nagyméretű szellőzőrácsok találhatók. Ezeken át nagyon feltűnő lehet a motor hiánya. Ennek orvoslására mindenképp fessük feketére a teljes motorteret (vagy ha tehetjük, fabrikáljunk bele egy motort házilag)!
Festésre a Gunze akril field gray színét használtam (nagy előnye, hogy félfényesre szárad, így fényes lakkozás nélkül is jó alapot biztosít a későbbi befolyatásokhoz, filterezéshez). Ezzel festettem fel az alapréteget, majd pedig következett a lemezosztások és a kiemelendő részek széleinek feketével történő átfújása. Ezt követően az egész makettet újra átködöltem az eredeti alapszínnel. Az árnyékolás eredményeképp a motorháztető, az ajtók stb. szépen és látványosan elkülönültek a jármű többi részétől.
Ezt követően feketésbarna híg oldattal mostam át az egész makettet, majd a felesleget ecsettel visszatöröltem. A befolyatást/átmosást követően művészolajból kevert világosszürkével emeltem ki a kiemelkedő részeket. A módszer annyiban jobb a normál szárazecsetelésnél, hogy a művészolaj sokkal finomabb, lassabban száradó festék. A makett felületére történő felhordást követően még sokáig alakítható, formálható. Így tetszés szerint visszatörölhetjük a felesleget, vagy szépen elmoshatjuk a határvonalait és lágy átmenetet létrehozva belemoshatjuk a széleket a makett alapszínébe. A festék arra is kiválóan alkalmas, hogy a nagyobb felületek középső részeit fakítsuk vele (egyedüli hátránya a napokban mérhető száradási ideje, így ha nem vigyázunk, a szabad szemmel nem is látható, általunk száraznak vélt rétegeken is könnyen ott maradhat az ujjlenyomatunk).
Az élek kiemelését és a matricák felhelyezését követően apró festéklepattogzódásokat imitáltam a gyorsan kopó, igénybevételnek kitett területeken acél és rozsda keverékével. Ezután a makett egy kiadós félfényes lakkozást kapott, majd ezután következett a weathering. A koszolás jelen esetben homok és földszínű pigmenporok használatával történt. Nem akartam, hogy a makett sáros benyomást keltsen (lévén mégis egy parancsnoki járműről van szó), úgyhogy csak egy minimális poros hatást szerettem volna elérni.
A pigmentek fixálását, bemosását követően grafitceruzával apró karcolás, kopásnyomokat imitáltam a jármű egész felületén. Az alvázon ezzel szemben intenzív koszolást végeztem. A jármű alját sötétbarna/fekete humbrol festék és liszt keverékével kentem át. Az így létrejött érdes, egyenetlen felületre homok és föld színű pigmenteket vittem fel véletlenszerű foltokban, majd pedig az így felvitt pigmentport fixáltam.
A kerekek koszolása homokszínű festékkel és pigmentekkel történt.
Legvégül behelyeztem az előre legyártott és koszolt szélvédőt és oldalablakokat, valamint a bőrkárpitozású üléseket a sofőrrel együtt.
Összességében egy gyorsan és könnyen megépíthető makettről van szó. Az építése igazi örömmakettezés, ennek ellenére a rendkívül horribilis ára miatt (6.500-6.900 Huf) kizárólag a típus szerelmeseinek és megszállottainak tudom ajánlani.
|
|
Steyer1
|
|
|
steyer21
|
|
|
Doboztető
|
|
|
steyer22
|
|
|
Steyer3
|
|
|
Steyer4
|
|
|
Steyer5
|
|
|
steyer20
|
|
|
steyer24
|
|
|
steyer25
|
2009.05.28.
Utolsó módosítás: 2009.06.09.
Utolsó módosítás: 2009.06.09.