Steyr RSO 03 & Pak 40
1:35, Revell
No.03067 (2007)
Pintér György - Múzeumi krimik
RSO = Raupenschlepper OST. A II. vh-ban a németek egyik legstrapabíróbb szállítójárműve volt, még a nehét orosz terepen is elboldogult, köszönhetően a lánctalpnak és az 50 cm-es hasmagasságnak. Gyártották több változatban, a dobozban az 1944-től gyártott 03-as verzió lapul. Ez már gyengébb motorral készült, mint a kerek kabinos 01-es. Bevetették mind a keleti, mind pedig a nyugati fronton.
A doboz felirata alapján egy elég új makettel van dolgunk. Ezzel szemben a doboz belsejében az Italeri ős Steyr makettje lapul (még az öntőkereteken is az Italeri katalógusszáma van).
Lehet hogy egyedi probléma, de nekem egy alkatrész már letörve volt a dobozban (az egyik tengely) és mire hazaértem, már a másik ugyanolyan is letört a keretről. EZ még nem is olyan nagy gond, mert a kereteket fólia védi, és ez a kis alkatrész a fólián kévő lukakon, kiesett. Nem árt tehát odafigyelni.
A makett jó közepes, van rajta sorja is, tömítenivaló is (kilökőtüske nyomok). A részletezettség hagy némi kivánnivalót maga után, érdemes az Eduard direkt ehhez a kithez adott maratását beépíteni (35988). A lánctalp helyett pedig én egy Friult fogok felrakni szerintem, a műanyag csík nem az igazi. :(
A plató fa alkatrészeit el lehet készíteni fából, illetve a ponyvával is lehet házilag dolgozni, vagy egyszerűen csak lehagyni, aki nem akar vesződni vele.
Hét különböző festéshez kapunk rajzokat, ezekről hirtelen a luxemburgi múzeumban kiállítottról találtam képet:
http://www.luxembourg.co.uk/NMMH/pic6e.jpg
Akár lehet csinálni egy kiállítási diorámát! :)
A készlet más gyártó kiadásában nem kapható 1/35-ben tudomásom szerint, így aki egy ilyen kiegészítő járművet akar építeni, az meg kell birkózzon vele.
Építés
Három fő modulban építettem a járművet:
Alváz, kabin, plató.
Alváz: itt az összeállítás elég gyorsan ment, bár jócskán kellett tömíteni. Főleg a kerekeket tartó tengelyeknél volt nagy az illeszkedési hiba. A kerekek pozícionálását egy vízszintes lapon végeztem. Az alvázon a kabin alatt található nyolc kis luk, ezeket érdemes kifúrni, mert nagyon sokat dob a látványon. Amit még házilag elkészítettem, az a gép orrán található, a kékvezetékeket pótoltam drótból, illetve a gyárilag öntött csavarfejek annyira sorjásak voltak, és el is voltak csúszva egymáson, hogy ezt gyorsan levágtam és egy academy készletből pótoltam.
Kabin: itt is gyorsan lehet haladni, amire figyelni kell, az a fülke falainak pontos illesztése.
Itt is csak pár apróságot pótoltam: az ajtók belső oldalára két kapaszkodót, illetve a műszerfal mögé tettem pár vezetéket. Két nagyobb lélegzetvételű munka volt a kabinon: a rácsok cseréje. A kabin hátfalán lévő rácsot 2 mm-rel jobbra arrébb kell helyezni, mert ha kivágjuk akkor nem fedi a motortakaró burkolat. De a képeken ez látható. Miután megvolt a farigcsálás, Z63 féle bronzhálót tettem ide. A vezető oldalán lévő rács szintén ebből készült. A kabin üvegeit túl vastagnak találtam (valóságban 3,5 centis páncélüveg lenne), így kicseréltem vékony fóliára.
Plató: Itt a darabok összerakása gyorsan ment, pár helyen kellett tömíteni. Nagy feljavítást nem végeztem, a rögzítő füleket hajlítottam meg drótból és ragasztottam pillanatragasztóval a helyükre. Ha nem pakoljuk tele a platót, érdemes leponyvázni, mert nagyon sokat kell tömíteni a kilökő tüske nyomokat, illetve beszívódásokat. De pár felszerelési tárgy ápol és eltakar és még látványnak sem utolsó.
Festés
A járművet a fent leírtak szerint három részegységben festettem. Az alapszín a vallejo AIR sorozatának panzer yellow színe, 1/3 arányban világosítva fehérrel. Ezt több rétegben vittem föl. Utolsó rétegként az alapszín világosítás nélküli változatával átfújtam a jármű alsó részét.
Művészolajos, humbrolos befolyatás következett, majd a kopások felfestése művészolajjal, Itt próbáltam több árnyalattal festeni, hiszen nem minden egyformán kopik. A kopások elhelyezésére azt a tanácsot kaptam, hogy gondoljam végig, h hol kopik egy igazi jármű.
Néhány kopás nem lett az igazi, de ezt is gyakorolni kell.
Az üléseket fekete alappal festettem, majd erre művészolajjal vittem fel szürkét, főleg oda, ahol jobban érintkezik a testfelülettel (combok, fenék, hát). Az ülés zegzugos részeibe pasztellport vittem fel, jelezve a rárakódott port.
A műszerfal művészolaj, száradás után átmosva híg barnával.
A kerekek közül egyet szürkére festettem, hogy megtörjem a sárga egyhangúságát. Mivel az RSO kerekei nem voltak gumírozva (zörgött is emiatt rendesen menet közben), fémes színnel koptattam, ugyanígy a meghajtókerekek fogait is.
A plató az alap után átmosást kapott, majd szürke és világosbarna árnyalatokkal festettem a fa kopásait, majd kapott még egy fekete befolyatást. A fémes részekre minimális rozsda és kopás került.
A lánctalp friul. Az alapszínt ecet - domsestos oldatba való áztatás után kapta meg, ezt ködöltem át világosbarnával. A kiálló részeket csiszolópapírral visszakoptattam.
Az utánfutó a járműhöz hasonlóan készült.
Talaj
A dioráma alapját méretre vágott bútorlapból csináltam, erre erősítettem rá (szöggel, ragasztással) a 45 fokban elvágott léceket (barkácsboltban vettem őket). Az illesztéseket és a szögek nyomait folyékony fával kentem ki, majd száradás után lecsiszoltam. Ezután kialakítottam a domborzatot a virágosok által használt zöld habból (nem tudom a nevét pontosan). Ennek előnye h könnyen formálható és ragasztható. Miután megvolt a forma, vastag kartonból (szalagos irományfedél névre hallgató dosszié) kivágtam ennek is a keretét és az alapra ragasztottam. Mikor ez megvolt, az egészet lefújtam matt fekete spray festékkel.
Ezután kimaszkoltam, majd homok és sűrűre kevert tapétaragasztó keverékéből megcsináltam a talajt magát. Picit nehezen akart megmaradni az alapon, de elegyengettem és nem volt gond. A még lágy talajba belenyomtam a táblát, a kerítés oszlopait, a bokrokat (kiszárított tejoltó galaj), meg apró kavicsokat szórtam a majdani útra. Miután az egész kicsit szikkadt, előszedtem mindenféle lánctalp maradékot és elkezdtem belenyomkodni a talajba, mintha sok ármű ment volna arra. Teljes száradás után kevertem egy föld árnyalatot és lefújtam a talajt. Majd ennek a színnek különböző árnyalataival ködöltem. Ezután bekentem a fű helyét tapétaragasztóval és műfüvet szórtam rá. Ezután kifestettem a köveket egyenként, különböző színekkel (szürke barna keverékek). A bokrokat lefújtam zöldre. Helyére került a tábla ami lécből és balzafából készült. Egy részét kézzel festettem, egy része pedig gyári.
A dioráma elejére a névtáblát számítógépen szerkesztettem, majd felragasztottam a helyére.
Egy figura majd a későbbiekben kerül rá, csak még nem találtam megfelelőt.
A doboz felirata alapján egy elég új makettel van dolgunk. Ezzel szemben a doboz belsejében az Italeri ős Steyr makettje lapul (még az öntőkereteken is az Italeri katalógusszáma van).
Lehet hogy egyedi probléma, de nekem egy alkatrész már letörve volt a dobozban (az egyik tengely) és mire hazaértem, már a másik ugyanolyan is letört a keretről. EZ még nem is olyan nagy gond, mert a kereteket fólia védi, és ez a kis alkatrész a fólián kévő lukakon, kiesett. Nem árt tehát odafigyelni.
A makett jó közepes, van rajta sorja is, tömítenivaló is (kilökőtüske nyomok). A részletezettség hagy némi kivánnivalót maga után, érdemes az Eduard direkt ehhez a kithez adott maratását beépíteni (35988). A lánctalp helyett pedig én egy Friult fogok felrakni szerintem, a műanyag csík nem az igazi. :(
A plató fa alkatrészeit el lehet készíteni fából, illetve a ponyvával is lehet házilag dolgozni, vagy egyszerűen csak lehagyni, aki nem akar vesződni vele.
Hét különböző festéshez kapunk rajzokat, ezekről hirtelen a luxemburgi múzeumban kiállítottról találtam képet:
http://www.luxembourg.co.uk/NMMH/pic6e.jpg
Akár lehet csinálni egy kiállítási diorámát! :)
A készlet más gyártó kiadásában nem kapható 1/35-ben tudomásom szerint, így aki egy ilyen kiegészítő járművet akar építeni, az meg kell birkózzon vele.
Építés
Három fő modulban építettem a járművet:
Alváz, kabin, plató.
Alváz: itt az összeállítás elég gyorsan ment, bár jócskán kellett tömíteni. Főleg a kerekeket tartó tengelyeknél volt nagy az illeszkedési hiba. A kerekek pozícionálását egy vízszintes lapon végeztem. Az alvázon a kabin alatt található nyolc kis luk, ezeket érdemes kifúrni, mert nagyon sokat dob a látványon. Amit még házilag elkészítettem, az a gép orrán található, a kékvezetékeket pótoltam drótból, illetve a gyárilag öntött csavarfejek annyira sorjásak voltak, és el is voltak csúszva egymáson, hogy ezt gyorsan levágtam és egy academy készletből pótoltam.
Kabin: itt is gyorsan lehet haladni, amire figyelni kell, az a fülke falainak pontos illesztése.
Itt is csak pár apróságot pótoltam: az ajtók belső oldalára két kapaszkodót, illetve a műszerfal mögé tettem pár vezetéket. Két nagyobb lélegzetvételű munka volt a kabinon: a rácsok cseréje. A kabin hátfalán lévő rácsot 2 mm-rel jobbra arrébb kell helyezni, mert ha kivágjuk akkor nem fedi a motortakaró burkolat. De a képeken ez látható. Miután megvolt a farigcsálás, Z63 féle bronzhálót tettem ide. A vezető oldalán lévő rács szintén ebből készült. A kabin üvegeit túl vastagnak találtam (valóságban 3,5 centis páncélüveg lenne), így kicseréltem vékony fóliára.
Plató: Itt a darabok összerakása gyorsan ment, pár helyen kellett tömíteni. Nagy feljavítást nem végeztem, a rögzítő füleket hajlítottam meg drótból és ragasztottam pillanatragasztóval a helyükre. Ha nem pakoljuk tele a platót, érdemes leponyvázni, mert nagyon sokat kell tömíteni a kilökő tüske nyomokat, illetve beszívódásokat. De pár felszerelési tárgy ápol és eltakar és még látványnak sem utolsó.
Festés
A járművet a fent leírtak szerint három részegységben festettem. Az alapszín a vallejo AIR sorozatának panzer yellow színe, 1/3 arányban világosítva fehérrel. Ezt több rétegben vittem föl. Utolsó rétegként az alapszín világosítás nélküli változatával átfújtam a jármű alsó részét.
Művészolajos, humbrolos befolyatás következett, majd a kopások felfestése művészolajjal, Itt próbáltam több árnyalattal festeni, hiszen nem minden egyformán kopik. A kopások elhelyezésére azt a tanácsot kaptam, hogy gondoljam végig, h hol kopik egy igazi jármű.
Néhány kopás nem lett az igazi, de ezt is gyakorolni kell.
Az üléseket fekete alappal festettem, majd erre művészolajjal vittem fel szürkét, főleg oda, ahol jobban érintkezik a testfelülettel (combok, fenék, hát). Az ülés zegzugos részeibe pasztellport vittem fel, jelezve a rárakódott port.
A műszerfal művészolaj, száradás után átmosva híg barnával.
A kerekek közül egyet szürkére festettem, hogy megtörjem a sárga egyhangúságát. Mivel az RSO kerekei nem voltak gumírozva (zörgött is emiatt rendesen menet közben), fémes színnel koptattam, ugyanígy a meghajtókerekek fogait is.
A plató az alap után átmosást kapott, majd szürke és világosbarna árnyalatokkal festettem a fa kopásait, majd kapott még egy fekete befolyatást. A fémes részekre minimális rozsda és kopás került.
A lánctalp friul. Az alapszínt ecet - domsestos oldatba való áztatás után kapta meg, ezt ködöltem át világosbarnával. A kiálló részeket csiszolópapírral visszakoptattam.
Az utánfutó a járműhöz hasonlóan készült.
Talaj
A dioráma alapját méretre vágott bútorlapból csináltam, erre erősítettem rá (szöggel, ragasztással) a 45 fokban elvágott léceket (barkácsboltban vettem őket). Az illesztéseket és a szögek nyomait folyékony fával kentem ki, majd száradás után lecsiszoltam. Ezután kialakítottam a domborzatot a virágosok által használt zöld habból (nem tudom a nevét pontosan). Ennek előnye h könnyen formálható és ragasztható. Miután megvolt a forma, vastag kartonból (szalagos irományfedél névre hallgató dosszié) kivágtam ennek is a keretét és az alapra ragasztottam. Mikor ez megvolt, az egészet lefújtam matt fekete spray festékkel.
Ezután kimaszkoltam, majd homok és sűrűre kevert tapétaragasztó keverékéből megcsináltam a talajt magát. Picit nehezen akart megmaradni az alapon, de elegyengettem és nem volt gond. A még lágy talajba belenyomtam a táblát, a kerítés oszlopait, a bokrokat (kiszárított tejoltó galaj), meg apró kavicsokat szórtam a majdani útra. Miután az egész kicsit szikkadt, előszedtem mindenféle lánctalp maradékot és elkezdtem belenyomkodni a talajba, mintha sok ármű ment volna arra. Teljes száradás után kevertem egy föld árnyalatot és lefújtam a talajt. Majd ennek a színnek különböző árnyalataival ködöltem. Ezután bekentem a fű helyét tapétaragasztóval és műfüvet szórtam rá. Ezután kifestettem a köveket egyenként, különböző színekkel (szürke barna keverékek). A bokrokat lefújtam zöldre. Helyére került a tábla ami lécből és balzafából készült. Egy részét kézzel festettem, egy része pedig gyári.
A dioráma elejére a névtáblát számítógépen szerkesztettem, majd felragasztottam a helyére.
Egy figura majd a későbbiekben kerül rá, csak még nem találtam megfelelőt.
|
|
Doboztető
|
|
|
Összeállítás 1
|
|
|
DSC00870_resize
|
|
|
DSC00871_resize
|
|
|
Összeállítás 5
|
|
|
Összeállítás 6
|
|
|
Összeállítás 7
|
|
|
Összeállítás 8
|
|
|
Összeállítás 9
|
|
|
Összeállítás 10
|
|
|
Összeállítás 11
|
|
|
Összeállítás 12
|
|
|
Összeállítás 13
|
|
|
Összeállítás 14
|
|
|
Összeállítás 15
|
|
|
Matrica
|
|
|
Lánctalp belső oldala
|
|
|
Lánctalp külső oldala
|
|
|
Összes alkatrész
|
|
|
Átlátszó részek
|
|
|
Futómű öntőkerete
|
|
|
Kerekek közelről
|
|
|
Steír alkatrészek
|
|
|
Faerezet imitáció
|
|
|
Alváz alkatrészek
|
|
|
Kabin + PAK 40 alkatrészek
|
|
|
Fülke alapja
|
|
|
székek
|
|
|
Ponyva
|
|
|
PAK 40
|
|
|
Hűtőrács
|
|
|
doboz oldala
|
|
|
kabin
|
|
|
RSO 001
|
|
|
RSO 002
|
|
|
RSO 002
|
|
|
RSO 003
|
|
|
RSO 004
|
|
|
RSO 005
|
|
|
A kész jármű
|
|
|
Utánfutó
|
|
|
A kész jármű
|
|
|
A kész jármű
|
|
|
A kész jármű
|
|
|
A kész jármű
|
|
|
A kész jármű
|
|
|
DSC02210_resize
|
|
|
A kész jármű
|
|
|
A kész jármű
|
|
|
A kész jármű
|
2008.05.24.
Utolsó módosítás: 2009.05.24.
Utolsó módosítás: 2009.05.24.