A Stukát valószínűleg mindenki ismeri, még a nem "repülőbolondok" is, hiszen a korabeli propagandának köszönhetően a német villámháború egyik jelképévé vált. Mivel ismert típusról van szó, és persze a Google mindenki barátja, azért történetének és változatainak ismertetésétől eltekintenék.
A makett
Az Italeri készlete ebben a dobozban 2010-ben jelent meg. A készletet átvette még a Revell (4620) és a Tamiya (60776) is (érdemes ezekre az makett átvételekre figyelni, mert a Tamiya dobozos kétszer annyiba kerül; én a www.scalemates.com oldalon szoktam megnézni, mi is a helyzet).
A doboz tartalmát és az összeállítási/festési rajzot itt nézhetitek meg:
http://www.super-hobby.hu/products/German-Junkers-JU-87-B2-R2-Stuka.html
Az Italeri 1/72-ben a Ju-87 több változatát is gyártotta: a B2/R2 változat mellett D-5 és G-2 is létezik. Ha jól tudom, a 1221 számú készletből meg lehet építeni burkolatlan futóművel is. Sajnos ezen készletek beszerzése eléggé nehéz, gondolom, már nincsenek gyártásban.
Festések
A doboztetőn szereplőn kívül még ezekhez kapunk matricákat.
Négyféle festéshez kapunk matricákat, horogkereszt nélkül:
- A B2 változat a doboztetőn is látható afrikai festés
- B R2 változat, Kréta, 1941, sárga motorburkolattal és oldalkormánnyal
- C B2 változat, Franciaország 1940, szabvány RLM65/70/71
- D R2 változat, olasz légierő, Görögország, 1940
A C festést választottam, tetszett a szabvány német festésen a színes egységjelzés.
Én a készlethez anno 2016-ban 2200 Ft-ért jutottam hozzá a Modellzona boltból (bár ezen sorok írásakor, 2018 márciusában már 3200-ért vesztegetik).
Az építés
A kabinnal kezdtem. Beragasztottam a botkormányt, a rádiós/lövész ülését, majd lefestettem minden kabin alkatrészt, valamint a törzsfelek belső részét zöldesszürkére (valami RLM02-höz hasonlót próbáltam kotyvasztani Revell enamelekből: fehér, 39 sötétzöld és 77 porszürke 1:1:1 arányban). Sajnos az oldalfalak részletezettsége zérus, de mivel zárt kabinnal készült, azért elmegy.
Kifestettem a műszerfalat, üléseket, rádiót, majd ezeket is beragasztottam. Apró feljavításként a célzóberendezés üvegét átlátszó műanyag lapból pótoltam. Száradás után lefestettem barnásfekete temperával, amit visszamostam ecsettel, így próbáltam imitálni az árnyékokat, mérsékelt sikerrel.
Eközben kifúrtam a szárnyak alsó felén a lyukakat, ahová a függesztmények, féklapok lesznek ragasztva, majd a összeragasztottam a szárnyat. A száradás után némi csiszolásra szorult a szárny. A szárnynál a csűrők és azok mozgatói egybe vannak öntve a szárny alsó részével, a mozgatórudak helyett ilyen "izék" vannak. Az igényesebbek ezt levághatják, a mozgatórudakat pótolhatják húzott szálból, stb., nekem jó a gyári állapot is).
A kabint beragasztottam a jobb törzsfélbe, majd összeragasztottam a törzsfeleket. A kieső időkben készült még a futómű is, a gumikat 800-as vizes csiszolópapírral belapítottam. Ezután összeragasztottam a szárnyat és a törzset.
Az orr-rész összeállítása problémásabb volt, itt kellett tömíteni, de azért nem megoldhatatlan (a tömítéshez Mr. White Puttyt használtam, amit nitrohígítóval hígítottam). A törzset és a törzs-szárny csatlakozást is tömítettem, csiszoltam, felkerültek a vízszintes vezérsíkok és annak tartói is, ezután az orr-rész és a két futómű is felkerült. Így a sárkány nagyja meg is van, már csak az "apróságokat" kell majd feltenni.
A szárnyba épített két géppuska eredetileg jelzett helyét tömíteni kellett, oda nem lehet őket feltenni, meg a valóságban is feljebb voltak. A törzs alatti nagy bomba szára is túl hosszú, a két szárból kb. 1 mm-t kivágtam, majd pillanatragasztóval összeraktam. A bombákat, kipufogókat, légcsavart, zuhanófékeket és kabintetőt külön festettem le, ezek a gép festése után kerültek fel.
A festés Revell enamelekkel készült, ecsettel, H100 szintetikussal hígítottam.
Az alábbi színeket használtam:
- RLM65: 49 matt világoskék és matt fehér 5:1 arányban
- RLM70: 40 matt feketészöld és 15 matt sárga 4:1 arányban
- RLM71: 39 matt sötétzöld és 15 matt sárga 4:1 arányban
A színeket erősen higítva vittem fel, 3-4 rétegben, a rétegek között jó hosszú száradási időket hagyva. A maszkoláshoz Revell szalagot használtam. A kabintetőt csíkokra vágott szalaggal maszkoltam (itt némileg egyszerűsített az Italeri, a keretek széle nem pontosan olyan mint az eredetin, de szerintem ebben a méretarányban és árkategóriában nekem még belefér), majd a festés után Palma faragasztóval rögzítettem (ez nem ködöli be, valamint átlátszóra szárad).
A maszkolás eltávolítása után javítottam a festés hibáit (volt, ahol nem lett egyenletes a széle, vagy befolyt egy kis híg festék a szalag alá, hiába simítottam rá).
Matricázás előtt egy higítós papírzsebkendővel átdörgöltem a gép felületét, hogy kissé fényesebb legyen, meg a szalag mentén összegyűlt festéklépcső is eltűnjön (csak finoman, nehogy szétbarmoljam a festést).
Ezután matricáztam, Revell Decal Soft segítségével. Horogkereszteket egy makettinfós kollégával sikerült cserélni, ezeket a készlet nem tartalmazza. Matricázás után a panelvonalakba feketésbarna temperát kentem, majd visszamostam vizes ecsettel, így próbáltam kiemelni a lemezosztásokat.
A huzalantenna húzott szálból készült és pillanatragasztóval lett rögzítve. Sajnos kissé vastagabb, mint szerettem volna, próbáltam nejlonharisnya-szállal is, de azt sehogy sem tudtam megragasztani. Apró trükk, ha nem elég feszes az antenna: jól felmelegített csavarhúzót közelítve hirtelen megfeszül a húzott szál.
A kész makett
Hát ez az én tenyérnyi kis Stukám. Kellemes építés volt, a hiányosságok ellenére ajánlani tudom a készletet. Ha sikerül beszerezni valamelyik másik Italeri 1/72-es változatot, akkor elkészülnek a tesók is. Esetleg ugyanez a készlet, a doboztetőn látható, afrikai "kígyós" festéssel.
