Pintér György - Múzeumi krimik
A Panzerjäger 12,8cm Selbstfahrlafette az önjáró páncéltörő lövegek kategóriájába tartozik. Összesen két prototípusa készült el, amelyeket a keleti frontra vezényeltek. Az egyik 1942-ben Oroszországban eltűnt, a másik 1943 januárjáig a 2. Panzer Division állományába tartozott. Sztálingrádnál a 22 győzelmi gyűrűvel ékesített jármű a szovjet hadsereg zsákmányává vált. A jármű sajátos megjelenését a hatalmas, közel 7 tonnás 12,8 cm-es löveg biztosítja. A löveg súlypontját a jármű súlypontja közelébe kellett helyezni, különben orrnehézzé válik, ráadásul bólintásnál a lövegcső a földbe fúródhatott volna. Az alváz alapjában a Pz IV-es harckocsi alváza, de hosszát megnövelték, a láncmeghajtó kerék és a láncfeszítő görgő is jóval nagyobb távolságra van a legközelebbi futógörgőhöz képest, mint az a Pz IV futóművén. Ez is a hosszú löveg elhelyezését és a súlypont helyes kialakítását célozta.
Az öt fős személyzet - a harckocsikhoz hasonlóan - a járműparancsnok, a lövegkezelő/tüzér, a töltőkezelő, a járművezető és a rádiós volt.
A járműtípus rövid életének oka az volt, hogy a nyitott küzdőterű, a harckocsikhoz képest viszonylag gyengén páncélozott páncélvadászok ideje 1942-ben - a német légi fölény elvesztésével - lejárt, mivel az ellenséges bombázók és vadászok akadály nélkül támadhatták a felülről védtelen legénységet. Sorozatgyártását nem kezdték meg, a harci tapasztalatok alapján nem is tervezték rendszerbe állítását.
A jármű makettjét a Trumpeter készítette el. Három világosszürke öntőkereten kapjuk az alkatrészek nagy részét, további külön alkatrészként a páncélteknőt és a küzdőtér oldalfalait. A lánctalp egy-egy gumicsík.
Az alkatrészek szépek, részletesek, sorja elvétve fordul elő. Az illeszkedések jók, az építés döccenők nélkül haladt. Lehetőség van a löveg mozgatható állapotban történő beépítésére is. A lánctalp pillanat ragasztóval könnyedén ragasztható, Gunze Dark Iron árnyalatú, rozsdaszínnel befolyatva. A járművet Revell 78-as sötétszürkével, ecsettel festettem le, majd ennek egy világosított árnyalatával száraz ecseteltem a felületeket. Ezután barna és fekete tempera keverékéből készült sötétbarna színnel az egész járművet jó vastagon lekentem. Pár nap száradás után tiszta vízbe mártott ecsettel visszamostam a temperát. Az antennát húzott szálból a párom készítette. A matricák szépen nyomottak, vékonyak. A legyártott két járművet lehet segítségükkel elkészíteni, én a győzelmi jelzésekkel ellátott példányt választottam.