1:35
Pintér György - Múzeumi krimik
A dioráma története, úgy kezdődött, hogy megpróbáltam eltávolítani a festékrétegeket a korábban többször is lefestett figuráimról. Próbaképpen egy régi Dragon készlet katonáit vetettem be. És bár több fórumon is leírták, mégis kicsit bizonytalanul kezdtem bele a műveletbe. A Tiret lefolyótisztítóban való egynapos fürdés után azonban a három festékréteg úgy eltűnt mintha soha nem is létezett volna. Így újra rendelkezésemre állt a Dragon 6024-es German Sturmpionier (Kursk 1943) elnevezésű figurakészlete. Ekkor jött az ötlet, hogy a lángszórós fickóval kéne valamit kezdeni. Mivel csak úgy szimplán nem akartam megépíteni és korábban láttam egy makettező fórumon egy lángszóróst úgy elkészítve, hogy épp egy lángcsóvát fúj ki, ezért úgy gondoltam, hogy mindenképp megpróbálom valahogy működés közben bemutatni ezt a kegyetlen, ám igen hatásos fegyvert. Az interneten tovább kalandozva rátaláltam egy képes leírásra, ahol bemutatták, hogy hogyan lehet vattából lángcsóvát csinálni festékszóró segítségével. Sajnos nekem nincs szórópisztolyom és ecsettel festek, így egy kicsit át kellett terveznem a folyamatot. Ugyanakkor tudtam, hogy az eredmény sem lesz olyan szép és élethű, de mindenképp meg akartam valósítani. A figurakészlet négy figurája közül még választottam egy társat a lángszórós barátunk mellé és kezdődhetett is a dioráma tervezése és építése.
Terveim szerint egy keleti fronton lejátszódó jelenet elevenedik meg, ahol a német rohamutászok betörnek egy orosz lövészárokba és egy fedett géppuskafészket gyújtanak fel. A dioráma elkészítéséhez megnéztem a „Stosstrup aus der HKL” című német oktató- illetve propagandafilmet, amelyben végigkövethető, hogy ideális esetben hogyan tör be egy német rohamutász alakulat az ellenséges lövészárokba. Ezután már kezdődhetett is a dioráma megtervezése és az alap kialakítása. El kell mondanom, hogy a diorámáimat és általában mindent próbálok elég költséghatékony módon elkészíteni. A dioráma alapját így egy vágódeszkának született fa lap adta. Erre a lapra került a hungarocell, amellyel kialakítottam a terület magasabb pontjait és az árkot. Ezek után következett a fedezék elkészítése és a lövészárok oldalán lévő ágak elkészítése, amelyek a beomlást akadályozzák meg. Ezeket különböző vastagságú faágakból készítettem el. A fedezék teljes belső részén is elkészítettem bár ez később teljesen feleslegessé vált (de legalább ezen a részen dolgoztam vele a legtöbbet, ezután majd minden munkafolyamatot kétszer végiggondolok, mielőtt belekezdek valamibe). Miután kész volt a „famunka” következhetett a talaj elkészítése. Most ebben az esetben a gipszből elkészített talajt választottam, ennek az volt az oka, hogy éppen gipsz volt itthon és amúgy is ki akartam próbálni egy újságban olvasott technikát. A hungarocellt leöntöttem gipsszel, majd a még nedves gipszre szárazat szórtam, ekkor létrejött egy göröngyös felület. Az árok alját egy kicsit simábbra készítettem el, ugyanis ezt letaposták a benne közlekedő orosz katonák. Miután megvolt az alap következett a láng és a füst elkészítése. A lángszóró csövét kicsit rövidnek találtam, így meghosszabbítottam egy fél cm-rel (természetesen ez a fél centi, amikor már minden kész volt eltört és nem is tudtam rendesen kijavítani), ezenkívül beleillesztettem egy vékony drótot, amelyre a vattapamacsokat tettem növekvő sorrendben. Mivel nem volt szórópisztolyom így más megoldást kellett találnom. A legkézenfekvőbbnek az tűnt, hogy színtelen lakk spray-vel lefújom, majd mikor a lakk megszárad, akkor ecsettel lefestem. Ez így is történt. A füstöt hasonlóan készítettem el, az akkor már kész figurát letakartam és a lángcsóvát beillesztettem a fedezékbe, majd körbetömködtem vattával és következett a színtelen lakk. Ez egy kicsit töményre sikeredett, a füst nem lett légies. Ha újra nekikezdenék, akkor fekete színű spray-t használnék, akkor nem kéne még egy festékréteg és kicsit légiesebb lenne az egész. Mindenesetre kész lett és következhetett a festés, amit egyszerű temperával végeztem. Az elején tömény fekete volt később azonban világosítottam rajta. A talajt szintén temperával festettem meg, majd pedig Pritt ragasztóval rögzítettem rajta a szárított kaprot, ami ebben az esetben fűként szerepel. A robbantott részeken feketével sötétítettem a talajt ezzel jelezve a robbanások helyét.
A figurákat olajfestékkel festettem. Próbáltam minél jobban elkészíteni az arcokat, azonban a szemek még mindig nem lettek az igaziak. A felszerelési tárgyak egy részét már nem használtam fel a régi készletből. A lángszórós fickó esetében a kenyérzsák, kollégájánál pedig a gránátok és egyéb felszerelés cipelésére használt zsákok is kiégethető gyurmából készültek. Így nem kellett azon aggódnom, hogy rendesen befér-e majd a hóna alá a zsák és hogy elfér-e alatta a tölténytáska, mivel én formáztam meg és annyi helyet adtam a többi felszerelési tárgynak, amennyit kívántak. A végén a lövészárokba elszórt felszerelést helyeztem, mivel minden rendes katona, amint meglátta, hogy egy lángszóró már kellemetlenül közel ért hozzá, azonnal elkezdett menekülni. Az elszórt tárgyak közé még pár törött fadarabot is helyeztem, ez a megsérült oldalfalból származik.
Mindent összevetve a lefolyótisztítós festékleoldás nagyon jól működik, ez mindenképp bebizonyosodott. Az ecsettel festésnek azonban vannak határai, ez is bebizonyosodott. Azonban évekkel egy vizes dioráma után sikerült egy tüzes diorámát is megalkotni, még ha kevesebb sikerrel is.
Terveim szerint egy keleti fronton lejátszódó jelenet elevenedik meg, ahol a német rohamutászok betörnek egy orosz lövészárokba és egy fedett géppuskafészket gyújtanak fel. A dioráma elkészítéséhez megnéztem a „Stosstrup aus der HKL” című német oktató- illetve propagandafilmet, amelyben végigkövethető, hogy ideális esetben hogyan tör be egy német rohamutász alakulat az ellenséges lövészárokba. Ezután már kezdődhetett is a dioráma megtervezése és az alap kialakítása. El kell mondanom, hogy a diorámáimat és általában mindent próbálok elég költséghatékony módon elkészíteni. A dioráma alapját így egy vágódeszkának született fa lap adta. Erre a lapra került a hungarocell, amellyel kialakítottam a terület magasabb pontjait és az árkot. Ezek után következett a fedezék elkészítése és a lövészárok oldalán lévő ágak elkészítése, amelyek a beomlást akadályozzák meg. Ezeket különböző vastagságú faágakból készítettem el. A fedezék teljes belső részén is elkészítettem bár ez később teljesen feleslegessé vált (de legalább ezen a részen dolgoztam vele a legtöbbet, ezután majd minden munkafolyamatot kétszer végiggondolok, mielőtt belekezdek valamibe). Miután kész volt a „famunka” következhetett a talaj elkészítése. Most ebben az esetben a gipszből elkészített talajt választottam, ennek az volt az oka, hogy éppen gipsz volt itthon és amúgy is ki akartam próbálni egy újságban olvasott technikát. A hungarocellt leöntöttem gipsszel, majd a még nedves gipszre szárazat szórtam, ekkor létrejött egy göröngyös felület. Az árok alját egy kicsit simábbra készítettem el, ugyanis ezt letaposták a benne közlekedő orosz katonák. Miután megvolt az alap következett a láng és a füst elkészítése. A lángszóró csövét kicsit rövidnek találtam, így meghosszabbítottam egy fél cm-rel (természetesen ez a fél centi, amikor már minden kész volt eltört és nem is tudtam rendesen kijavítani), ezenkívül beleillesztettem egy vékony drótot, amelyre a vattapamacsokat tettem növekvő sorrendben. Mivel nem volt szórópisztolyom így más megoldást kellett találnom. A legkézenfekvőbbnek az tűnt, hogy színtelen lakk spray-vel lefújom, majd mikor a lakk megszárad, akkor ecsettel lefestem. Ez így is történt. A füstöt hasonlóan készítettem el, az akkor már kész figurát letakartam és a lángcsóvát beillesztettem a fedezékbe, majd körbetömködtem vattával és következett a színtelen lakk. Ez egy kicsit töményre sikeredett, a füst nem lett légies. Ha újra nekikezdenék, akkor fekete színű spray-t használnék, akkor nem kéne még egy festékréteg és kicsit légiesebb lenne az egész. Mindenesetre kész lett és következhetett a festés, amit egyszerű temperával végeztem. Az elején tömény fekete volt később azonban világosítottam rajta. A talajt szintén temperával festettem meg, majd pedig Pritt ragasztóval rögzítettem rajta a szárított kaprot, ami ebben az esetben fűként szerepel. A robbantott részeken feketével sötétítettem a talajt ezzel jelezve a robbanások helyét.
A figurákat olajfestékkel festettem. Próbáltam minél jobban elkészíteni az arcokat, azonban a szemek még mindig nem lettek az igaziak. A felszerelési tárgyak egy részét már nem használtam fel a régi készletből. A lángszórós fickó esetében a kenyérzsák, kollégájánál pedig a gránátok és egyéb felszerelés cipelésére használt zsákok is kiégethető gyurmából készültek. Így nem kellett azon aggódnom, hogy rendesen befér-e majd a hóna alá a zsák és hogy elfér-e alatta a tölténytáska, mivel én formáztam meg és annyi helyet adtam a többi felszerelési tárgynak, amennyit kívántak. A végén a lövészárokba elszórt felszerelést helyeztem, mivel minden rendes katona, amint meglátta, hogy egy lángszóró már kellemetlenül közel ért hozzá, azonnal elkezdett menekülni. Az elszórt tárgyak közé még pár törött fadarabot is helyeztem, ez a megsérült oldalfalból származik.
Mindent összevetve a lefolyótisztítós festékleoldás nagyon jól működik, ez mindenképp bebizonyosodott. Az ecsettel festésnek azonban vannak határai, ez is bebizonyosodott. Azonban évekkel egy vizes dioráma után sikerült egy tüzes diorámát is megalkotni, még ha kevesebb sikerrel is.
|
|
P6230084
|
|
|
P8050030
|
|
|
P8060031
|
|
|
P8270032
|
|
|
P8270039
|
|
|
P8270009
|
|
|
P6230083
|
|
|
P6230085
|
|
|
P6230091
|
|
|
P6230092
|
|
|
P6230095
|
|
|
P6230096
|
|
|
P6230107
|
2011.07.07.
Utolsó módosítás: 2011.08.11.
Utolsó módosítás: 2011.08.11.