Pintér György - Múzeumi krimik
A Su 34-es Italeri makett megépítésének ötlete az xb-70-es után jött.
A készlet az Italeri Su-34 es névre hallgat. Nos a Doboz kibontása után, szembetűnt a szett első hibája. A jobb oldali hajtómű első szívócsonkja kicsit ferde... rendben sebaj lássunk neki. A makett építésénél több helyen is találkoztam, illesztési pontatlanságokkal, ami nagyon sok bosszúságot okozott számomra. Száraz próbák hada után láttam, hogy a két függőleges vezérsík gyári beakasztási pontja (2 kis fül az alján), semmit nem ér mert olyan hézag marad a törzs és a vezérsík között, hogy átjárnék közötte. Levágtam róla a két kis pöcköt és megcsiszoltam így redukáltam a rést kb 0.1 mm-re.
Következzen hát a pilótafülke festése mert mondván ez az első lépés az instrukció alapján. Nos fiúk, lányok el kell keserítenem mindenkit, de a fülkéhez NEM adtak matricaszettet így magadnak kell kifesteni az egészet. Nem kis meló.... Utána beépítésre került, aztán folytattam a törzs és a szárnyak felrakásával. Aminek nagyon örültem, hogy mintha a nagy könyvben lett volna megírva szinte hézag mentesen összeillettek a dolgok ! Szárnyak rajta törzs összeépítve. Itt találkozunk újra a bevezetőben említett vezérsíkokkal. Legalább 2 óra szívás volt mire rá tudtam úgy erőszakolni, hogy viszonylag hézag mentes legyen.
Ez után következett a gép alja. Én behajtott futóval szerettem volna (persze miért is ne az legyen a nehezebb út) a szettet eredetileg nyitott állapottal adják. Fúrás faragás, bosszús percek következtek ismételten mikor a 4. próbálkozás után sem illeszkedett tökéletesen a futókamra ajtaja. Csiszolás, próba, próba, próba SIKER !!! Végre megvan a kívánt pozíció, gyorsan ragasszuk bele, nehogy elmozduljon.
Miután sikerült mindent rögzítenem, és összeállt a gép szerkezete előkészültem a festéshez. Mindenképpen fújni akartam nem pedig ecsettel festeni.
Festés:
3 színt vittel fel a makettre. Elsőként a törzs fölső része szürke, az alja pedig égszínkék lett. A szárny belépőéleinél pedig az orrsegédszárnyak fehérre lettek festve. Na nézzük csak. Hol is kezdjem a tömény szívást amit átéltem orosz cimboránkkal.
Elsőként lemaszkoltam a gép alját, hogy fújni tudjam a tetejét. Minden stimmel maszkolás is, mehet a fújás. Rendben ment minden a festék szépen fedte a gépet. Következzen egy nap száradás.
A festés második napján, látván, hogy teljesen megszáradt a rétek lehúztam a gép aljáról a maszkolást, és bemaszkoltam a gép felső részét (szürke).
Fújás alul is megtörtént különös dolgok nélkül szépen fedett a kék festék. Ismételten egy nap száradás következett.
Fúú de izgulunk, milyen is lett az összkép.. Miközben húzom a le szürke rétegről a fóliát, már láttam, hogy valami nem stimmel. Feljön a festék ? Huhh szerencsére nem. Esett le a kő a szívemről ! 5 másodpercig !!
Amint lehúztam az összes maszkolást a gépről napfény felé fordítva, látom, hogy a szürke rétegben megmaradtak a maszkoló szalag nyomai..
Na mi legyen a géppel ? Vártam, vártam, vártam amíg a kék festék úgy gondolta szépen megszárad a gépen. Újabb maszkolás majd a szürke újra festése ! Ismételten SIKER ! Úgy éreztem magam, mint Gyurta Dani az első olimpiai arany után.
Matricázás/ utómunkálatok:
A festék megszáradása után jöhetnek a matricák. Brutálisan jól mutat a szürkén a piros öt ágú csillag. A matrica szett visszafogott volt, pár matrica volt csak benne.
A felhelyezés a jól megszokott vizes módszer szerint történt.
Utolsóként helyeztem föl a gépre:
-Pitotcsövet
-Tankolócsonkot
-2 szenzort a törzsre
A géppel egy olyan jelenetet volt szándékomban ábrázolni, hogy az Xb-70 orosz terület fölé tévedt, az orosz légierő pedig egy SU-34-est küldött ,hogy fogja el azt. A SU hamarosan kifogy az üzemanyagból ezért van kinn a tankoló csonk. (Tudom a két gép időben eltér egymástól !)
Köszönöm a figyelmet !