Fiat CR.42 Falco
1:48, Italeri
No.2640 (2006)
Pintér György - Múzeumi krimik
A CR.42 Falco "Sólyom" (Caccia - vadász és a tervező Celestino Rosatelli - neve után CR) kétfedelű vadászrepülőgép a - Magyar királyi Honvéd Légierő-ben szintén rendszeresített - CR.32 leváltására az Olasz Légierő (Regia Aeronautica) részére fejlesztették ki. A típust a Fiat Aviazione turini gyárában gyártották, melyet Belgium, Svédország és Magyarország légiereje is rendszeresített. Több mint 1800 darab épült, mellyel a legnagyobb példányszámban gyártott, a világháborúban bevetett olasz repülőgéppé vált. A nagyon jó repülőtulajdonságokkal rendelkező gépből az MKHL 68 darabot vásárolt 1939-ben, majd még 2 darabot kaptunk 1941-ben egy magyar területen leszállt, jugoszláv SM.79 gépért cserébe. A típus jól teljesített magyar kezekben, a mérlege 17 légigyőzelem mellett 4 harci veszteség. Különösen sikeres napja volt a magyar Cséereknek 1941. július 12, amikor a 2/3. Ricsi század pilótái 5 légigyőzelmet jelentettek: kettőt-kettőt a századparancsnok Szobránczy Aladár százados és Pottyondi László főhadnagy, egyet Vámos Győző hadnagy.
A makettet 2017 elején fejeztem be, ez volt az első magyar témájú repülőm. Óriási inspirációt jelentettek hozzá Nagy Sándor és Nagy János László CR.42 makettjei. Egyfajta próbaként épült ez az Italeri, mielőtt nekiállnék az akkorra már több példányban beszerzett, jóval jobb minőségű Special Hobby készleteknek, amik sajnos azóta is a polcon vannak érintetlenül. A mátyásföldi 4/1. Szent György vadászrepülő-század gépét ábrázolja Jugoszlávia 1941. áprilisi megszállását követően, teljes átfestés előtt (köszönöm a képet Zámbori Péternek).
A repülő érdekessége a komplex festés, ami számomra annyira izgalmassá teszi. A gép a CR.42 beszerzés második, 1940 elejétől leszállított kontingensébe tartozott, amely repülők felül gyári terepfestéssel (sárga - 16 Giallo Mimetico 1938, zöld - 14 Verde Mimetico Chiaro 1940, barna - 22 Colore 10 Bruno Chiaro), alul szürke (1 Grigio Azzurro 1940) vagy ezüst színnel érkeztek. A lajstromszámok fehér, sárga vagy vörös színnel voltak felfestve.
A délvidéki műveletek idején a saját erők könnyebb feismerése céljából a bevetett gépek sárga jelzőszíneket kaptak a csapatoknál: a motorburkolat, a szárnyvégek felső és alsó része, valamint a teljes farokrész kapott átfestést sietős módon, így az alatta lévő foltozás átlátszott a sárga felületeken. Ez megfigyelhető az ekkor bevetett más típusú gépeinkről készült fotókon is. A konfliktus lezárása után az alakulataikhoz visszetért gépeken - ugyancsak a csapatoknál - igyekeztek eltűntetni a feltűnő sárga jelzőszínt a teljes átfestés helyett csak felülfoltozással ("beolvasztással"), zöld színnel. Elképzelhető, hogy a zöld foltozást megelőzte egy homoksárga átfestés is. A feltűnő színű lajstromszámot szintén átködölték (bár ez megfigyelhető még a rikító sárga részleges feséssel repülő gépeken is). A makett ezt az állapotot ábrázolja. Az alsó felületekre a Alclad II alumínium színt használtam, felül Gunze színeket. A törzsgyűrű színe az RLM27-nek gondolt, ahhoz választott Gunze keverék volt. Az sárga átfestést RAL 7028 színnek képzeltem a készítéskor, amit abban az időben foltozószínként is használtak a terepszínű gépeken. Ha most festeném, kihagynám a 27-es sárgán a homoksárga átfestést, minden jelzés a 27-es szín lenne a gépen és ködölve fújnám, nem teljes fedéssel. A zöld visszaködölést akkor 62-es színnek képzeltem, ehhez megfelelőnek gondolt Gunze árnyalatot használtam hozzá. A jelzések közül csak a századjelvény és a légcsavarlapátok gyártói emblémái származnak HAD maktricalapról, az ékeket kimaszkoltam, a lajstrámszámot sablonnal fújtam fel (ezúton is köszönöm a rajzot Podva), mert a HAD lapon piros színnel szerepel a V-228 lajstrom.
A makett összeállításánál nem merült fel különösebb probléma. Feltűnő hibája a készletnek talán csak a túl hangsúlyos vásznazás. A kormányfelületeket kivágtam, a huzalbekötések pálcáit ólomlemezből vágtam ki. Feljavításként a géppuskacsöveket kifúrtam, a pitotcsöveket újragyártottam, az üléshez Eduard maratott üléshevedereket építettem be, valamint a levegőbeömlő motorburkolat alatti szakaszát kellett házilag kialakítani, mert a dobozban lévő éjszakai változat szögletes beömlője eltért a "sima" kiviteltől.
A szárnydúcok huzalmerevítését, valamint a kormányfelületek huzaljait húzott szállal oldottam meg.
Felhasznált irodalom:
Bernád Dénes, Punka György (2013). Hungarian Fighter Colours Vol.1.
A makettet 2017 elején fejeztem be, ez volt az első magyar témájú repülőm. Óriási inspirációt jelentettek hozzá Nagy Sándor és Nagy János László CR.42 makettjei. Egyfajta próbaként épült ez az Italeri, mielőtt nekiállnék az akkorra már több példányban beszerzett, jóval jobb minőségű Special Hobby készleteknek, amik sajnos azóta is a polcon vannak érintetlenül. A mátyásföldi 4/1. Szent György vadászrepülő-század gépét ábrázolja Jugoszlávia 1941. áprilisi megszállását követően, teljes átfestés előtt (köszönöm a képet Zámbori Péternek).
A repülő érdekessége a komplex festés, ami számomra annyira izgalmassá teszi. A gép a CR.42 beszerzés második, 1940 elejétől leszállított kontingensébe tartozott, amely repülők felül gyári terepfestéssel (sárga - 16 Giallo Mimetico 1938, zöld - 14 Verde Mimetico Chiaro 1940, barna - 22 Colore 10 Bruno Chiaro), alul szürke (1 Grigio Azzurro 1940) vagy ezüst színnel érkeztek. A lajstromszámok fehér, sárga vagy vörös színnel voltak felfestve.
A délvidéki műveletek idején a saját erők könnyebb feismerése céljából a bevetett gépek sárga jelzőszíneket kaptak a csapatoknál: a motorburkolat, a szárnyvégek felső és alsó része, valamint a teljes farokrész kapott átfestést sietős módon, így az alatta lévő foltozás átlátszott a sárga felületeken. Ez megfigyelhető az ekkor bevetett más típusú gépeinkről készült fotókon is. A konfliktus lezárása után az alakulataikhoz visszetért gépeken - ugyancsak a csapatoknál - igyekeztek eltűntetni a feltűnő sárga jelzőszínt a teljes átfestés helyett csak felülfoltozással ("beolvasztással"), zöld színnel. Elképzelhető, hogy a zöld foltozást megelőzte egy homoksárga átfestés is. A feltűnő színű lajstromszámot szintén átködölték (bár ez megfigyelhető még a rikító sárga részleges feséssel repülő gépeken is). A makett ezt az állapotot ábrázolja. Az alsó felületekre a Alclad II alumínium színt használtam, felül Gunze színeket. A törzsgyűrű színe az RLM27-nek gondolt, ahhoz választott Gunze keverék volt. Az sárga átfestést RAL 7028 színnek képzeltem a készítéskor, amit abban az időben foltozószínként is használtak a terepszínű gépeken. Ha most festeném, kihagynám a 27-es sárgán a homoksárga átfestést, minden jelzés a 27-es szín lenne a gépen és ködölve fújnám, nem teljes fedéssel. A zöld visszaködölést akkor 62-es színnek képzeltem, ehhez megfelelőnek gondolt Gunze árnyalatot használtam hozzá. A jelzések közül csak a századjelvény és a légcsavarlapátok gyártói emblémái származnak HAD maktricalapról, az ékeket kimaszkoltam, a lajstrámszámot sablonnal fújtam fel (ezúton is köszönöm a rajzot Podva), mert a HAD lapon piros színnel szerepel a V-228 lajstrom.
A makett összeállításánál nem merült fel különösebb probléma. Feltűnő hibája a készletnek talán csak a túl hangsúlyos vásznazás. A kormányfelületeket kivágtam, a huzalbekötések pálcáit ólomlemezből vágtam ki. Feljavításként a géppuskacsöveket kifúrtam, a pitotcsöveket újragyártottam, az üléshez Eduard maratott üléshevedereket építettem be, valamint a levegőbeömlő motorburkolat alatti szakaszát kellett házilag kialakítani, mert a dobozban lévő éjszakai változat szögletes beömlője eltért a "sima" kiviteltől.
A szárnydúcok huzalmerevítését, valamint a kormányfelületek huzaljait húzott szállal oldottam meg.
Felhasznált irodalom:
Bernád Dénes, Punka György (2013). Hungarian Fighter Colours Vol.1.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025.12.02.
Utolsó módosítás: 2025.12.17.
Utolsó módosítás: 2025.12.17.