North American P-51D Mustang
1:48, Meng
(2016)
Pintér György - Múzeumi krimik
2017 őszén sikerült hozzájutnom a Meng „újdonságához”, egy 1:48 méretarányú P-51D Mustang készlethez. Régóta tervben volt, hogy építek egy D verziót, mivel a formavilága mindig is nagyon tetszett. Nekem ennyi indok elég is volt hozzá, hogy a bakancslistámra kerüljön, annak ellenére, hogy inkább a modern, sugárhajtású repülők rabja vagyok.
Ezen készlet beszerzésére az igazi késztetést mégis az adta, hogy egy számomra eddig teljesen ismeretlen módszerrel kell összerakni a készletet. 2016-ban a Meng-nél ugyanis mérnök barátaink egy brainstormingot követően előálltak egy újítással. Kitalálták, hogy az egyre drágábbá váló hobbi kedvelőit meglepik azzal, hogy a ragasztó árát megspórolják nekik. Ennek szellemében valósították meg ezt a makettet, melynek összeállításakor nem kell ragasztót használnunk (vagyis többnyire nem). Tulajdonképpen majdnem olyan, mintha Legoznánk, vannak kis tüskék, meg vannak kis lyukak, amik a szoros illesztést biztosítják, a többit kitaláljátok…
A dobozban öt szürke és egy színtelen, átlátszó öntőkeretet találunk, összesen 108 felhasználható alkatrésszel (megszámoltam, komolyan). A kidolgozottságra, részletek megjelenítésére nem lehet panasz, nagyon kevés sorja itt-ott azért látható, de ezek egyáltalán nem vészesek. A kabintető hosszanti középvonalán végigfut egy vékony szál, amelyet egy éles szikével és kis polírozással nyom nélkül el tudunk távolítani. A kész paripánk matricázását a Cartograf által biztosított ívvel végezhetjük el, és két lehetőségből választhatunk (Short fuse Sallee és American Beauty). Személyes véleményem, hogy, habár szép a matricaív, maga a két kínált lehetőség kicsit unalmas, ahhoz képest, hogy a jenki gépek orrán olykor igen kreatív festéseket láthatunk.
A cikk írása közben, hogy saját tapasztalat alapján be tudjam mutatni a ragasztómentes összeállítás szépséget, összeraktam a műszerfal paneljét, az oldalkormány pedáljait, valamint az ülést. Az illesztések pontosak és szorosak, úgy gondolom valóban nem szükséges a ragasztó használata. Egyedül az ülés háttámlájának a helyére illesztésekor tapasztaltam, hogy könnyen levehető a panelről, amelyre rögzíteni kell. Egyébként kisebb-nagyobb sérülések nélkül két összeállított darab nem távolítható el egymástól. Persze a dupla biztosítás kedvéért később mégis körbekentem az illesztéseket extra híg ragasztóval. Úgy gondolom az építés folyamán végig így fogok tenni… just to be sure.
Maga a pilótafülke egyébként igen szépen kidolgozott, részletgazdag. A lustábbak használhatnak matricát a műszerfalon. Az üléshez sajnos nem jár biztonsági öv, így ezt vagy házilag, vagy külön beszerezhető fotomaratás segítségével érdemes pótolni. A fülke elkészítése után még össze kell rakni a törzs hátsó-alsó részét a farokfutóval. Amint ezekkel végeztünk, valamint a helyére tettük a légcsavart tartó tüskét, a két féltörzs összeilleszthető. Akinek gyermeki boldogságot okoz, ha a maketten szabadon foroghat a légcsavar (én ilyen vagyok), örülhet ennek a készletnek. A doboz egyébként kettő légcsavart tartalmaz, egyik felhasználásával a D verzió, másikkal a K verziót készíthetjük el.
A főfutó akna részletességén házi kábelezéssel javíthatunk, majd az alsó szárnyfélbe pattinthatjuk. Ezután a helyére illeszthetjük a csűrő- és féklapokat. A készlet kialakítása szerint a fékszárnyat csak leengedett helyzetben tehetjük a helyére. Ha nem eszerint akarjuk megépíteni, mindenképpen faragni kell az alkatrészeken. Miután minden a helyén, a felső szárnyrészeket összerakjuk az alsóval, innen pedig semmi akadálya, hogy rögzítsük a törzshöz.
A szárnyakról egy gondolatként megemlíteném, hogy részletes szegecselések láthatók rajtuk. Ezeket azonban érdemes eltüntetni, hiszen a Mustangokon, a minél kisebb légellenállás elérése érdekében az addigiaktól eltérően, egy új profilú szárnyat használtak, mely elősegítette, hogy a szárny közel teljes felületén lamináris áramlás jöjjön létre. Ezt tovább javították azzal, hogy a szegecseket tömítő anyagok segítségével elrejtették, majd lefestették (sőt, bizonyos infók szerint a panelek közötti hézagokat is feltöltötték). Persze a jó néhány bevetést teljesített gépeknél ezek a tömítők idővel kihullhattak (illetve előfordult, hogy szándékosan le is súrolták), de az interneten található korabeli képek alapján úgy tűnik, hogy a gépek szárnyai teljesen simák, a panelek látszanak ugyan, de a szegecsek nem.
Az összeállítási útmutatót követve elértünk ahhoz a ponthoz, ahol először kell ragasztót használnunk, persze csak abban az esetben, ha a törzs alján található hűtő hátsó redőnyét nyitott helyzetben építjük meg. Itt vettem észre, hogy sajnos nekem sikerült kifognom egy kicsit selejtes dobozt, ugyanis maga a hűtő (B26) alkatrész fröccsöntése igen rosszul sikerült, a mellékelt képen ez látható is. Ezzel kapcsolatban írtam a Meng-nek, hátha biztosítanak pótalkatrészt. Majd meglátjuk milyen a „vevőszolgálatuk”, ha más nem valahogy kijavítom. Ragasztóra lesz még szükségünk, ha repülés közben, zárt futómű akna ajtókkal képzeljük el a kész repülőt.
A kabintetőnél is sikerült kínai barátainknak egy érdekes megoldással szolgálni, ugyanis miután helyére rakjuk, majd a törzs hátsó gerinc részét is rögzítettük, a kabin nyitott, vagy zárt pozíciója tetszőlegesen változtatható lesz kedvünk szerint (hétfőn zárva, kedden nyitva stb.). Bár ezt nem próbáltam ki élesben, de első ránézésre ez így működik. Legalábbis bízom benne, hogy jól gondolom, mert eléggé beleéltem magam.
Utolsó lépésként helyére rakjuk a vízszintes vezérsíkokat, valamint az oldalkormányt és kész a masina.
Függesztményként találunk az öntőkereteken két-két 408 literes, valamint 284 literes üzemanyag tartályokat és 45 kg-os bombákat.
Összességében a ragasztómentes összeállítás érdekes megoldásnak tűnik. Nem hiszem, hogy ettől az építés primitív, vagy kezdő szintű lenne, sőt, talán még nehezít is a folyamaton, hiszen például a szárazpróba teljesen lehetetlen.
Más gyártók Mustang készleteit nem ismerem, de szerintem ez egy jó választás lehet azoknak, akiknek tervben van ennek a típusnak az építése. Ezt annak ellenére is így gondolom, hogy az enyémben sajnos van egy rossz alkatrész, ez ne riasszon el senkit.
Ezen készlet beszerzésére az igazi késztetést mégis az adta, hogy egy számomra eddig teljesen ismeretlen módszerrel kell összerakni a készletet. 2016-ban a Meng-nél ugyanis mérnök barátaink egy brainstormingot követően előálltak egy újítással. Kitalálták, hogy az egyre drágábbá váló hobbi kedvelőit meglepik azzal, hogy a ragasztó árát megspórolják nekik. Ennek szellemében valósították meg ezt a makettet, melynek összeállításakor nem kell ragasztót használnunk (vagyis többnyire nem). Tulajdonképpen majdnem olyan, mintha Legoznánk, vannak kis tüskék, meg vannak kis lyukak, amik a szoros illesztést biztosítják, a többit kitaláljátok…
A dobozban öt szürke és egy színtelen, átlátszó öntőkeretet találunk, összesen 108 felhasználható alkatrésszel (megszámoltam, komolyan). A kidolgozottságra, részletek megjelenítésére nem lehet panasz, nagyon kevés sorja itt-ott azért látható, de ezek egyáltalán nem vészesek. A kabintető hosszanti középvonalán végigfut egy vékony szál, amelyet egy éles szikével és kis polírozással nyom nélkül el tudunk távolítani. A kész paripánk matricázását a Cartograf által biztosított ívvel végezhetjük el, és két lehetőségből választhatunk (Short fuse Sallee és American Beauty). Személyes véleményem, hogy, habár szép a matricaív, maga a két kínált lehetőség kicsit unalmas, ahhoz képest, hogy a jenki gépek orrán olykor igen kreatív festéseket láthatunk.
A cikk írása közben, hogy saját tapasztalat alapján be tudjam mutatni a ragasztómentes összeállítás szépséget, összeraktam a műszerfal paneljét, az oldalkormány pedáljait, valamint az ülést. Az illesztések pontosak és szorosak, úgy gondolom valóban nem szükséges a ragasztó használata. Egyedül az ülés háttámlájának a helyére illesztésekor tapasztaltam, hogy könnyen levehető a panelről, amelyre rögzíteni kell. Egyébként kisebb-nagyobb sérülések nélkül két összeállított darab nem távolítható el egymástól. Persze a dupla biztosítás kedvéért később mégis körbekentem az illesztéseket extra híg ragasztóval. Úgy gondolom az építés folyamán végig így fogok tenni… just to be sure.
Maga a pilótafülke egyébként igen szépen kidolgozott, részletgazdag. A lustábbak használhatnak matricát a műszerfalon. Az üléshez sajnos nem jár biztonsági öv, így ezt vagy házilag, vagy külön beszerezhető fotomaratás segítségével érdemes pótolni. A fülke elkészítése után még össze kell rakni a törzs hátsó-alsó részét a farokfutóval. Amint ezekkel végeztünk, valamint a helyére tettük a légcsavart tartó tüskét, a két féltörzs összeilleszthető. Akinek gyermeki boldogságot okoz, ha a maketten szabadon foroghat a légcsavar (én ilyen vagyok), örülhet ennek a készletnek. A doboz egyébként kettő légcsavart tartalmaz, egyik felhasználásával a D verzió, másikkal a K verziót készíthetjük el.
A főfutó akna részletességén házi kábelezéssel javíthatunk, majd az alsó szárnyfélbe pattinthatjuk. Ezután a helyére illeszthetjük a csűrő- és féklapokat. A készlet kialakítása szerint a fékszárnyat csak leengedett helyzetben tehetjük a helyére. Ha nem eszerint akarjuk megépíteni, mindenképpen faragni kell az alkatrészeken. Miután minden a helyén, a felső szárnyrészeket összerakjuk az alsóval, innen pedig semmi akadálya, hogy rögzítsük a törzshöz.
A szárnyakról egy gondolatként megemlíteném, hogy részletes szegecselések láthatók rajtuk. Ezeket azonban érdemes eltüntetni, hiszen a Mustangokon, a minél kisebb légellenállás elérése érdekében az addigiaktól eltérően, egy új profilú szárnyat használtak, mely elősegítette, hogy a szárny közel teljes felületén lamináris áramlás jöjjön létre. Ezt tovább javították azzal, hogy a szegecseket tömítő anyagok segítségével elrejtették, majd lefestették (sőt, bizonyos infók szerint a panelek közötti hézagokat is feltöltötték). Persze a jó néhány bevetést teljesített gépeknél ezek a tömítők idővel kihullhattak (illetve előfordult, hogy szándékosan le is súrolták), de az interneten található korabeli képek alapján úgy tűnik, hogy a gépek szárnyai teljesen simák, a panelek látszanak ugyan, de a szegecsek nem.
Az összeállítási útmutatót követve elértünk ahhoz a ponthoz, ahol először kell ragasztót használnunk, persze csak abban az esetben, ha a törzs alján található hűtő hátsó redőnyét nyitott helyzetben építjük meg. Itt vettem észre, hogy sajnos nekem sikerült kifognom egy kicsit selejtes dobozt, ugyanis maga a hűtő (B26) alkatrész fröccsöntése igen rosszul sikerült, a mellékelt képen ez látható is. Ezzel kapcsolatban írtam a Meng-nek, hátha biztosítanak pótalkatrészt. Majd meglátjuk milyen a „vevőszolgálatuk”, ha más nem valahogy kijavítom. Ragasztóra lesz még szükségünk, ha repülés közben, zárt futómű akna ajtókkal képzeljük el a kész repülőt.
A kabintetőnél is sikerült kínai barátainknak egy érdekes megoldással szolgálni, ugyanis miután helyére rakjuk, majd a törzs hátsó gerinc részét is rögzítettük, a kabin nyitott, vagy zárt pozíciója tetszőlegesen változtatható lesz kedvünk szerint (hétfőn zárva, kedden nyitva stb.). Bár ezt nem próbáltam ki élesben, de első ránézésre ez így működik. Legalábbis bízom benne, hogy jól gondolom, mert eléggé beleéltem magam.
Utolsó lépésként helyére rakjuk a vízszintes vezérsíkokat, valamint az oldalkormányt és kész a masina.
Függesztményként találunk az öntőkereteken két-két 408 literes, valamint 284 literes üzemanyag tartályokat és 45 kg-os bombákat.
Összességében a ragasztómentes összeállítás érdekes megoldásnak tűnik. Nem hiszem, hogy ettől az építés primitív, vagy kezdő szintű lenne, sőt, talán még nehezít is a folyamaton, hiszen például a szárazpróba teljesen lehetetlen.
Más gyártók Mustang készleteit nem ismerem, de szerintem ez egy jó választás lehet azoknak, akiknek tervben van ennek a típusnak az építése. Ezt annak ellenére is így gondolom, hogy az enyémben sajnos van egy rossz alkatrész, ez ne riasszon el senkit.
|
|
Doboz
|
|
|
A öntőkeret
|
|
|
A öntőkeret 2
|
|
|
B öntőkeret
|
|
|
C öntőkeret
|
|
|
D öntőkeret
|
|
|
E öntőkeret
|
|
|
F öntőkeret
|
|
|
Műszerfal és ülés
|
|
|
Matrica
|
|
|
Szárny
|
|
|
Hűtő
|
2018.01.29.