Mikojan-Gurjevics MiG-15UTI

-, saját

Pintér György - Múzeumi krimik Mi más készülhetne egy extra hosszú (XXXL-es) tojáshéjból, mint egy kétüléses MiG-15?
A valóság az, hogy nem ennyire egyszerűen fogalmazódott meg az alábbi cikkben szereplő MiG-15UTI tojásrepülő megépítésének ötlete, a makett építésének összefoglalója pedig akár a "végtelen történet" alcímet is viselhetné.

Az ötlet megszületése és az építés kezdete nagyjából 2008-ra tehető. Ezt megelőzően határozta el pár lelkes magyar aviatikus, hogy ismét repülőképes állapotba hoz egy kétüléses, sugárhajtású MiG-15 kiképző repülőgépet, és a HA-UTI lajstromjellel ellátva repülőnapról repülőnapra járva, mindenki számára bemutatják a Szovjetunió repülőiparának egyik büszkeségét jelentő típust, ami az akkori magyar légierőnél is nagy számban fordult elő.

A repülőgép tragikus sorsa aztán rányomta a bélyegét a makett építésére is. (Eddig nem is gondoltam rá, hogy e kettő között lehet ilyen jellegű összefüggés, de most, ezen sorok írásakor egyre csak erősödik a gyanúm, hogy ez állhat a háttérben.)

Ugyanis nem sokkal a makett építésének kezdete után, egy tesztrepülés során olyan súlyos balesetet szenvedett a HA-UTI, hogy a javítása gazdaságilag nem volt lehetséges.

Ekkor gondolkodtam el azon először, hogy valóban a HA-UTI-t akarom-e megépíteni és ha igen, repülőképes állapotban, vagy a futópályán szárnyaszegetten heverve. Döntöttem: MÉGSEM ezt a gépet mintázom meg. Második koncepcióként egy külföldi repülőnapokon gyakran előforduló, piros orrgyűrűvel rendelkező, fényesre polírozott és ápolt repülőgépet képzeltem el.
A HA-UTI sorsa azonban elkezdte kísérteni a makettet is...

Az építés eleinte gond nélkül zajlott. A tojáshéj felületén lévő dudorok lecsiszolását követően az időközben gyárira cserélt, de akkor még a házilag barkácsolt kézi vágógépemet használva könnyedén vágtam le a tojás két végét, a későbbi szívócsatorna és fúvócső előkészítése céljából. A kabin helyét is ugyanilyen egyszerűen vágtam ki. A körzőheggyel történő karcolgatás, amit még a Mi-8-nál alkalmaztam, már a múlté volt. Cserébe viszont el kellett viselnünk a fogorvosi procedúrákra emlékeztető szagokat: amikor a nagy sebességű vágókorong belemetsz a meszes héjba, az olyan, mintha fogat fúrnának. Nagy port nem csinál a vágókorong, de iszonyú büdös lesz a lakásban.

Tartva attól, hogy a szárnyak és a vezérsík egy óvatlan mozdulat miatt később leszakad a törzsről és javíthatatlanul megrongálja a festést is, egy újfajta, csapos megoldással kívántam megerősíteni a szárnyak és a függőleges vezérsík csatlakozását a törzshöz. Ugyanis hiába csiszolom meg a tojást, a polisztirén makettragasztó nem mindig tapad tökéletesen a héjon, pillanatragasztót pedig a porózus papírszárny miatt nem tudok használni.

Tipp: csak akkor ragasszunk a helyére bármit, ha meggyőződtünk arról, hogy a mérete és alakhűsége megfelelő a számunkra!

Ebből talán sejtitek, hogy valami utólag nem tetszett. Sőt! Se a szárnyakat, se a vezérsíkot nem találtam megfelelőnek, pedig 2009-ben már festésre késznek ítéltem a makettet. A meglehetősen részletesre sikerült kabin is készen volt már, zárt tetővel.
A szárnyakat gond nélkül eltávolítottam, a vezérsík csapjának ragasztása viszont olyan jól sikerült, hogy jött a tojáshéjjal együtt. Azaz, kitört egy jókora darab a törzsből.

Jöhetett a kompozitos javítás! Tűreszelő, kartonpapír, pillanatragasztó, "síkba" csiszolás, csap befogadó furatának kifúrása.
Az eredmény tökéletes ...lenne, ha javítás közben nem szorítottam volna annyira a tojást. Még a kitört rész pótlására szánt karton beragasztása előtt egy diszkrét reccsenés után kétcentis repedés keletkezett a törzs jobb oldalán, a fúvócső mellett!
Kétségbeesésemben majdnem kidobtam az egészet, de már épp elég munkám volt benne, ezért a folytatás mellett döntöttem. Így egymás után két jelentős szerkezeti javítást is el kellett végeznem. Utóbbit egyszerűen pillanatragasztóval és sok csiszolással oldottam meg.
A javításokat követően a sok folttal a törzsén már akkor úgy nézett ki a tojás Mig-15, mint a festés nélküli HA-UTI.

A "kompozitos" munkák után és több év szünetet követően 2014-ben végre helyére került az új vezérsík és a jelentősen átdolgozott szárnyak is. Ezek már megfelelő méretű futóaknákat tartalmaznak és számomra kellően részletesek, mert a bordázat, elektromos vezetékek, a csűrőmozgató huzalok és azok vezetőtárcsái is beépítésre kerültek. Talán ahhoz képest túlságosan is részletesek lettek, hogy csak akkor látszódnak, ha a hátára fordítom a makettet.

Időközben elkészülek a futószárak és a kerekek is. A főfutóaknák mellett a főfutószárak lettek a kedvenceim. Egy 1/72-es repülőmakett fel nem használt rakétáiból készültek, elektromos huzalból vannak a fékcsövek, a kerekeket pedig egy szintén 1/72-es, Spitfire-készletből raboltam. (Azt úgysem fogom repülőképes állapotban megépíteni, olyan rossz minőségű, régi, megörökölt készlet.)

2015-ben vettem észre, hogy a szárnyakkal valami nincs rendben. Lefestettem a szárnyakat egy vékony rétegben, hogy előhozzam a felületi hibákat. Találtam is akkora benyomódásokat a felső felületeken a főfutóaknák fölött, hogy másodszor vettem fontolóra a makett kukába dobását. Az ok az lehetett, hogy nem figyeltem a megfelelő alátámasztásra a főfutóaknák kialakítása során, és óvatlanul behorpasztottam itt-ott a felső borítást. Megjegyzem, nem tesz jót a festetlen papírnak, ha túl sokat fogdossuk. Még annak a fajtának sem, amit én használok. Ez halvány zöldeskék színű A5-ös írólap, sokkal simább, kevésbé porózus felületű és kissé merevebb, mint a többi ilyen papírlap. Nem tudom, honnan van, de mivel boltban nem láttam még ilyet, féltve őrzöm a készletemet.

Az addig befektetett rengeteg munka miatt megkegyelmeztem a MiG-nek, és "csakazértis" nekiálltam kijavítani a szárnyakat. Új szárnyak persze szóba sem jöhettek, hiszen a részletes, egyedileg épített főfutóaknákat semmi pénzért nem akartam újból megcsinálni. Maradt hát a tömítés-visszacsiszolás-tömítés-visszacsiszolás...

A kabinbelsővel hasonlóan jártam, mint a szárnyakkal. Kitaláltam, hogy inkább nyitott állapotban építem meg. Ehhez viszont nem találtam tökéletesnek. A szélvédő és a két ülés közötti rész visszabontásával járó újabb koncepcióváltást követően jelenleg a harmadik verzió vár befejezésre.
Eszerint nyitott állapot helyett mégis zárt kabintetővel készül majd a Mig.

A végleges koncepció szerint egy talapzaton álló, lepusztult állapotú repülő fog megépülni.
A remélhetőleg immár végleges koncepció szerinti, elszíneződött plexi alatt nem sok berendezés lesz látható, a kabinbelső részleges visszabontását követő újraépítés előttem álló feladatai azonban ismét hosszú időre elvették a kedvemet.
Nehéz úgy elkészíteni a két pilóta munkahelyét elválasztó terület alkatrészeit, hogy mindent szinte nulláról, dirib-darab maradékokból kell felépíteni, ráadásul nem is méretarányosan, de valahogy mégis olyanformán, hogy ne legyen torz.
Ez a legnehezebb a tojásrepülő-makettezésben.

Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy időközben egy költözés során ismét letört a vezérsík, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy a javításként korábban behelyezett karton törött ki, a tojáshéj nem sérült meg, úgyhogy ezt kivételesen könnyedén orvosoltam.

Mostanáig, 2023-ig gyűjtöttem a lelkierőt a folytatáshoz, pedig a kabin befejezésén kívül már csak az orrfutóakna részletezése lenne hátra. Az ajtókat mozgató munkahengerek imitációját, néhány zsanért és kábelt kellene még elkészítenem, hogy az orrfutóakna kidolgozottsága összhangban legyen az új szárnyakban lévő főfutóaknákkal.
És akkor még mindig ott lenne az alumínium színűre történő festés, amit számtalanszor el lehet rontani, ezért tartok is tőle...

Hiába a befektetett rengeteg munkaóra, a sok kudarc utáni újrakezdés. A kb. 80%-os makett újra ott áll a vitrin legbelső sarkában. És bár sokszor lett volna okom folytatni (még 2019-ben vásároltam egy magyar és szovjet csillagokat és oldalszámokat tartalmazó HAD matricakészletet a MiG-hez nem kevés pénzért, tehát azt fel kellene használnom, hogy ne menjen kárba), mindig volt más valami, amihez több kedvvel nyúltam.
Például e cikk írásakor a Makettinfo-n korábban már bemutatott Messerschmitt-emhez készítek füves alapot, saját gyártású műfűvel; azon felül pedig már majdnem kész koncepciók vannak a fejemben és gyűjtögetem a képanyagokat 5 másik maketthez.

De valamikor majd folytatni fogom a MiG-15UTI-t!
És akkor eldől, hogy örökre Sziszüphosz sziklája marad-e a MiG, vagy Főnixmadárként támad fel a hamvaiból.