Pintér György - Múzeumi krimik
Néhány mondat az eredeti repülőről:
A Beriev Be-4 (eredetileg KOR-2) szovjet felderítő hidroplán volt a II. Világháborúban.Elegáns, felsőszárnyas monoplán enyhe inverz-sirályszárnnyal. A nagy csillagmotort a törzs feletti gondolában helyezték el.
1940-ben repült először ez a teljesen fémből épült gép. Új és alapvetően vonzó repülőcsónak volt, amit csak a púpos motorgondola csúfított el egy kicsit.A lépcsőzetes repülő-hajótesthez mindkét oldalon egyszerűsített rugóstagok rögzítették a w-alakú szárnyat. Ezt a megoldást azért választották, hogy a szárny fölé szerelt motor a lehető legmagasabban legyen, így megfelelő távolságot biztosítson az állítható háromlapátos propellernek.
Először Szevasztopolban, majd annak eleste után, 1943-tól Krasznojarszkban folyt a gyártás. Pontos adatok nem találtam, de kb. 100 példányt készítettek.
Repülők terén mindenevő vagyok, s amikor megláttam itt a Makettinfon a cserebere rovatban,gondoltam meg kell szereznem, mivel nem is hallottam még erről a gépmadárról. Legyen egy ilyen is a gyűjteményemben. A gyártó is ismeretlen volt előttem, úgyhogy valami azt súgta, hogy sok jóra ne számítsak…
A doboztetőn látható kép csábítónak is mondható, egészen addig, míg ki nem derül mi van benne. Egy nagyon egyszerű összeállítási rajz, de el lehet rajta igazodni. Három darab öntőkeret, ebből az egyik az átlátszó (?) alkatrészeket tartalmazza. A műanyag elég kemény, szerencsére nem törik könnyen. Sorja, sorja hátán, de nem gond,van megfelelő szerszám! Biztos, ami biztos,előkészítettem a tömítőt is… Sorjázás után szárazpróba és az első bökkenő:nem nagyon illenek össze a megfelelő alkatrészek. Csiszolás, néhol reszelés. Miután a törzsfelek jól illeszkedtek,gondoltam nekiállok a kabin elkészítésének. Hoppá! Az nincs, illetve ami van,azt inkább hagyjuk.
Én általában dobozból építek, kiegészítőket nagyon ritkán használok, de itt most úgy gondoltam,kell valamit tennem, hogy ne az üres belsőt lássuk, ha belepillantunk. Bár az üvegfelületek nem valami sokat láttatnak a belső térből. Elő a maradékos dobozkát, kerestem benne ülést, pilótát, műszerfalat. Először műszerfal, mint később kiderült,ez aztán abszolút nem látszik, de én tudom, hogy van benne. Ülés, pilóta. Második bökkenő, ha a pilótát az üléssel együtt beletettem a testbe,nem fért rá a kabintető. Választanom kellett ülés vagy pilóta. Kipróbáltam mindkettőt,mi látszik belőle. Most a pilóta és a megfigyelő a földön ülnek, de ez sem tűnik fel,„hála” a kabintetőknek.
Jöhet a szárny és a motor! Harmadik és negyedik bökkenő. Semmi sem passzol, még jó hogy előkészítettem a tömítőt. A motor nem fér bele a gondolába, jöhet újra a reszelő.
Mire ezekkel elkészültem,a pilóták feneke eléggé elzsibbadhatott a puszta fémen üldögéléstől.Velük nem foglalkoztam, magamat meg nem sajnáltam, mondván: „Te akartad ezt a makettet, most aztán megkaptad! Úgyhogy egy rossz szót se halljak!”
A hátsó szárnyak, a merevítők és a szárnyakon található kis úszók elkészítése az előzőekhez képest már szinte semmi nehézséget nem okozott.
Festés: sötétzöld felső rész, világoskék alsó, úgy gondoltam,ennyi munka után ezt már nem bonyolítom. A matrica volt a legpozitívabb dolog az egész dobozban.
Az építést néhányszor megszakítottam,és egy másik kevésbé macerásabb makettel dolgoztam egy kicsit (kellett sikerélmény, hogy erőt merítve újból nekiálljak ennek a…).
Egy a lényeg: ELKÉSZÜLT! Nem a legszebb darab a gyűjteményemben, de hogy eddig a legtöbb munkát igénylő,az biztos. Még szerencse, hogy limitált széria, így nem sok kollégát fog az „őrületbe kergetni”.