ZiS-3
1:35, Zvezda
Pintér György - Múzeumi krimik
A szovjet ZiS-3 ágyú a második világháború egyik legismertebb tüzérségi fegyverévé vált és számos, 1942 nyarától ’45 tavaszáig készült archív felvételen találkozhatunk vele, Sztálingrádtól egészen Berlinig.
Mint a legtöbb szovjet technikát, nagyon olcsón és tömegesen gyártották. Lőszere 76-76,2 mm-es volt, akárcsak a T34/76 harckocsinak, lőtávolsága körülbelül 13 km. Elsődleges funkciója a „tankelhárítás” volt, német páncélosok ellen fejlesztették ki, a könnyű és közepes harckocsik ellen bizonyult igazán hatékonynak, a Tigris és a Párduc frontpáncélzatát már nem tudta olyan könnyen áttörni.
Bár a kezelőszemélyzet száma a legtöbb forrásban 6-7 fő, diorámámban mégis csak három tüzért jelenítettem meg, a Zvezda készlete ennyit tartalmazott, de egyébként is kisméretű alapon akartam dolgozni, így ez a megoldás helytakarékosabbnak is bizonyult.
A MAKETT:
A makett egy régi Zvezda készlet, amit a miskolci makett kiállításon és versenyen sikerült megszereznem. Régóta gondolkodtam egy dioráma elkészítésén és mikor megláttam a dobozát az jutott eszembe, hogy első „próbálkozásnak” majd jó lesz.
Korábban már találkoztam újabb kiadású Zvezda figurákkal, (szovjet ejtőernyősök – Afganisztán) azok valahogy részletesebbnek és finomabban kidolgozottnak tűntek a ZiS személyzetétől. Ettől függetlenül csiszolás, ragasztás és festés után ők is egy életszerű, hangulatos harci jelenet képét adták. A parancsnok kezében távcső van, hátán átvetve egy PPS géppisztoly, a töltő katonának ad instrukciókat a lövés irányát illetően. A másik két töltő-kezelő figura nagyjából ugyanazt a felszerelést kapta; puska, kulacs, gyalogsági ásó és oldaltáska, talán gázálarczsák.
Mivel ez volt az első alkalom, hogy tüzérségi löveget és diorámát készítettem, kicsit szokatlan volt az elején. Az ágyú összerakásánál nem volt különösebb probléma, csak az ágyúcsövön maradt egy feltűnő illesztési csík és kicsit arrébb egy csúnya hézag. Szerencsére sikerült megoldani Revell tömítőpasztával és többszörös átfestéssel. Az ágyú színe Model Master field drab a figurákon minden festék Revell. Az egyenruhájuk színe világosszöld, a nyári harcteret szerettem volna megjeleníteni. (A Zvezda eredetileg egy téli álcázófestést kínált a löveghez.)
Röviddel a miskolci után, a szolnoki helikopterbázison rendezték a következő makettkiállítást. Ott sikerült megvásárolnom a MIG Jimenez „Stony Steppe” dioráma alapját, egy doboznyi Italeri homokzsákot és az AK Interactive „Summer Kursk Earth” weathering festéket.
A figurák és az ZiS ekkor már –nagyjából- elkészültek, így a következő lépés a környezet megtervezése-elkészítése volt.
A dioráma alapot különösebb kiegészítések nélkül használtam, ugyanis minden rajta volt, ami egy orosz sztyeppéhez kell: kövek, különböző színű fűcsomók, kopott, kiszáradt részek, stb. Utólag egy kiszáradt fával próbáltam színesíteni az összhatást. A weathering festékből nagyon keveset tettem az ágyú különböző részeire, talán a képeken nem is látni igazán, de úgy gondoltam a kevesebb több. A folyamatos vontatás és használat következtében rászáradt nyári sarat, földet próbáltam megjeleníteni azokon a részeken, amelyek a legtöbbször találkoznak piszokkal (kerekek, alváz). Egy kicsi sár került a katonák csizmáira is, foltokban a nadrágra. A homokzsákokat lefestettem és egy diszkrét kupacot építettem belőlük a személyzet előtt. Az egész képet életszerűbbé teszi, hogy a Zvezda „üres töltényhüvelyeket” és még el nem használt lőszereket is kínált a készlethez, valamint egy lőszeresládát. Egyelőre még nem kapott keretet a makett, erre majd később kerül sor, egy lakkozott fakeret lesz rajta.
Összegezve, elégedett vagyok vele mint első komolyabb diorámával, de tudom hogy sok olyan apróság, kiegészítő van amivel még életszerűbbé, szebbé tehettem volna, de ezekkel még kicsit várok, addig míg jobban bele nem jövök. Szívesen várom az ötleteket, véleményeket!
Mint a legtöbb szovjet technikát, nagyon olcsón és tömegesen gyártották. Lőszere 76-76,2 mm-es volt, akárcsak a T34/76 harckocsinak, lőtávolsága körülbelül 13 km. Elsődleges funkciója a „tankelhárítás” volt, német páncélosok ellen fejlesztették ki, a könnyű és közepes harckocsik ellen bizonyult igazán hatékonynak, a Tigris és a Párduc frontpáncélzatát már nem tudta olyan könnyen áttörni.
Bár a kezelőszemélyzet száma a legtöbb forrásban 6-7 fő, diorámámban mégis csak három tüzért jelenítettem meg, a Zvezda készlete ennyit tartalmazott, de egyébként is kisméretű alapon akartam dolgozni, így ez a megoldás helytakarékosabbnak is bizonyult.
A MAKETT:
A makett egy régi Zvezda készlet, amit a miskolci makett kiállításon és versenyen sikerült megszereznem. Régóta gondolkodtam egy dioráma elkészítésén és mikor megláttam a dobozát az jutott eszembe, hogy első „próbálkozásnak” majd jó lesz.
Korábban már találkoztam újabb kiadású Zvezda figurákkal, (szovjet ejtőernyősök – Afganisztán) azok valahogy részletesebbnek és finomabban kidolgozottnak tűntek a ZiS személyzetétől. Ettől függetlenül csiszolás, ragasztás és festés után ők is egy életszerű, hangulatos harci jelenet képét adták. A parancsnok kezében távcső van, hátán átvetve egy PPS géppisztoly, a töltő katonának ad instrukciókat a lövés irányát illetően. A másik két töltő-kezelő figura nagyjából ugyanazt a felszerelést kapta; puska, kulacs, gyalogsági ásó és oldaltáska, talán gázálarczsák.
Mivel ez volt az első alkalom, hogy tüzérségi löveget és diorámát készítettem, kicsit szokatlan volt az elején. Az ágyú összerakásánál nem volt különösebb probléma, csak az ágyúcsövön maradt egy feltűnő illesztési csík és kicsit arrébb egy csúnya hézag. Szerencsére sikerült megoldani Revell tömítőpasztával és többszörös átfestéssel. Az ágyú színe Model Master field drab a figurákon minden festék Revell. Az egyenruhájuk színe világosszöld, a nyári harcteret szerettem volna megjeleníteni. (A Zvezda eredetileg egy téli álcázófestést kínált a löveghez.)
Röviddel a miskolci után, a szolnoki helikopterbázison rendezték a következő makettkiállítást. Ott sikerült megvásárolnom a MIG Jimenez „Stony Steppe” dioráma alapját, egy doboznyi Italeri homokzsákot és az AK Interactive „Summer Kursk Earth” weathering festéket.
A figurák és az ZiS ekkor már –nagyjából- elkészültek, így a következő lépés a környezet megtervezése-elkészítése volt.
A dioráma alapot különösebb kiegészítések nélkül használtam, ugyanis minden rajta volt, ami egy orosz sztyeppéhez kell: kövek, különböző színű fűcsomók, kopott, kiszáradt részek, stb. Utólag egy kiszáradt fával próbáltam színesíteni az összhatást. A weathering festékből nagyon keveset tettem az ágyú különböző részeire, talán a képeken nem is látni igazán, de úgy gondoltam a kevesebb több. A folyamatos vontatás és használat következtében rászáradt nyári sarat, földet próbáltam megjeleníteni azokon a részeken, amelyek a legtöbbször találkoznak piszokkal (kerekek, alváz). Egy kicsi sár került a katonák csizmáira is, foltokban a nadrágra. A homokzsákokat lefestettem és egy diszkrét kupacot építettem belőlük a személyzet előtt. Az egész képet életszerűbbé teszi, hogy a Zvezda „üres töltényhüvelyeket” és még el nem használt lőszereket is kínált a készlethez, valamint egy lőszeresládát. Egyelőre még nem kapott keretet a makett, erre majd később kerül sor, egy lakkozott fakeret lesz rajta.
Összegezve, elégedett vagyok vele mint első komolyabb diorámával, de tudom hogy sok olyan apróság, kiegészítő van amivel még életszerűbbé, szebbé tehettem volna, de ezekkel még kicsit várok, addig míg jobban bele nem jövök. Szívesen várom az ötleteket, véleményeket!
|
|
dior1
|
|
|
dior2
|
|
|
dior3
|
|
|
dior4
|
|
|
dior5
|
|
|
dior6
|
|
|
dior7
|
|
|
dior8
|
|
|
dior10
|
|
|
dior12
|
2016.10.08.