Projekt 82 Sztálingrád
1:700, Triumph Model
No.TM70008 (2024)
Pintér György - Múzeumi krimik
A hajó tervezésének kezdetét két okra lehet visszavezetni. Ebből az egyik kissé furcsán hangzik.
Valamikor az 1930-as évek végén a Szovjetunóban akadt valaki, aki tartani kezdett attól, hogy a brit flotta behatol a Balti-tengerre, onnan a Finn-öbölbe és bombázni fogja a partvidéket.
Azt nem lehet tudni, hogy Joszif Sztálin ezt egymagában gondolta így, vagy esetleg akadtak mások is, akik osztották a véleményét, de tény, hogy ő volt a hajó építésének legnagyobb támogatója. Úgy tűnik, az már kevésbé volt érdekes, hogy 1941 májusában a briteknek alighanem más gondjuk is volt, mint végrehajtani egy balti-tengeri hadműveletet.
A reálisabb ok viszont az lehetett, hogy a szovjetek az 1930-as évek végén már terveztek egy közel 40.000 tonnás csatacirkáló osztályt (Kronstadt osztály), mely drágának és nehezen kivitelezhetőnek bizonyult. Az egyik ilyen hajónak le is fektették a gerincét 1939 nyarán. De az ipari kapacitás kicsi volt, így a fegyverzet és a gépi berendezések nem készültek el 1941 tavaszáig. Sőt! Amikor a németek kifejlesztették és megépítették a 380 mm-es lövegeket, melyeket a Bismarckon is használtak, a szovjetek meg akarták vásárolni tőlük ezt a lövegtípust. Az ügylet végül nem jött létre, mint ahogy a Kronstadt sem épült meg.
Ezért a szovjet flotta tervezőhivatala 1941 májusában utasítást kapott, hogy tervezze meg a Projekt 82-es hajóosztályt. A már fentebb említett brit "fenyegetésen" kívül azért reálisabb célokat is megfogalmaztak a hajó feladatait illetően. A Projekt 82 lényegében a Kronstadt "olcsóbb" verziója lett volna, kb. 20.000 tonnás vízkiszorítással és 203 milliméteres fő lövegekkel. Három előzetes vázlat született meg egy hónap alatt, de a további tervezést felfüggesztették, mivel '41 júniusában Németország megtámadta a Szovjetuniót.
A terveket 1943-ban vizsgálták felül és új feladatokat is megfogalmaztak a hajóval kapcsolatban. Ezért a fő lövegek kaliberét 210-230 mm-re növelték.
A következő felülvizsgálat 1944 novemberében történt és itt már a vízkiszorítást is növelték 20-ról 25 ezer tonnára. Aztán egy hétéves időszak következett. Ez nem állt másból, mint a tervek át- és átdolgozásából, hozzáigazítva őket a különféle katonai és politikai egyeztetések eredményéhez. A végső tervet 1951 júniusában hagyták jóvá és decemberben a nyikolajevi Marti hajógyárban lefektették a Sztálingrád gerincét. 40.000 tonnás vízkiszorításával, 9 darab 305 milliméteres fő lövegével, 130, 45 és 25 milliméteres lövegeivel, valamint 35 csomós sebességével méltó ellenfele lett volna az akkori brit és amerikai hajóknak. A szovjetek négy hajó építését tervezték.
De ugyanaz a dolog történt, mint a Kronstadt esetében. A hajóépítő kapacitás kevés volt. A Sztálingrád például egy sólyán épült egy Szverdlov osztályú könnyűcirkálóval. Ráadásul ez egy olyan sólya volt, mely még a háború alatt megrongálódott és felújításra szorult volna, ez tovább lassította az építést. A szükséges acél, gépi berendezések és egyéb felszerelés késve értek a gyárba, így az egész projekt közel hathónapos csúszásba került. 1953 január elsején a hajónak már 40%-ban készen kellett volna lennie, de kb. 20%-nál tartottak. Aztán 1953 áprilisában Sztálin halála után az építés abba is maradt. A hajótörzset vízrebocsátották és még közel tíz évig célhajóként használták. Végül a maradványokat valamikor 1962-ben vagy 63-ban bontották szét.
A Triumph Model 2024 januárjában hozta forgalomba ezt a készletet. Követték több más gyártó példáját és egy olyan makettet adtak ki, melyben nemcsak a makett, hanem a hozzátartozó összes feljavító is megtalálható. A dobozban vannak műgyanta, 3D nyomtatott és fotómaratott alkatrészek is.
A kivitelezés nagyon elegáns, bár véleményem szerint a doboztetőn lévő fotó kissé sötét lett. Mindenesetre, ahogy a képen is látható, az alkatrészek nagyon gondosan vannak csomagolva. A dobozt kibontva nem a "szokásos" műanyagzacskókat, vagy fóliákat találjuk, hanem habszivacsot. Nézzünk hát bele a dobozba!
A hajótörzs 3D nyomtatott alkatrész. Sőt! Az összes fő darab az. A cég kétféleképp adja ki a makettet. Vagy vízvonalmakettként, vagy teljes törzsű makettként lehet elkészíteni. Ahogy a képen is látható, ha teljes törzsű hajót szeretnénk, akkor a törzs vízvonal alatti részén különböző illesztési pontok vannak kialakítva, hogy egyenletesen illeszkedjen a felső részhez.
Egyébként figyeljük meg, mennyire ügyeltek a részletekre a hajótörzsön! A fafedélzet osztásai szépen láthatók, a különböző nyílásfedelek és szellőzők is élesen, szabályosan emelkednek ki a fedélzetből. Külön érdekesség a hajó neve, melyet a gyártók általában matricaként adnak meg. Mint látható, itt nem így történt.
A felépítmény egyetlen nagy tömb, de itt is ügyeltek rá, hogy a szellőzők és vízzáró ajtók részletesek és pontosak legyenek. A felépítmény felső része pedig három különálló darab. Itt is érdemes megfigyelni a mellvédek és az ajtók kidolgozását.
A fegyverzet szintén részletgazdag. Figyeljük meg például a fő és másodlagos ágyúk lövegtornyain látható periszkópokat és szegecselést. Vagy a fő lövegekhez nyomtatott vászontakaró ráncait, vagy a légvédelmi gépágyúkon a závárzatot és a csövek finom kidolgozását.
A fő elemeket rengeteg, szintén részletesen kidolgozott alkatrész egészíti ki. A következő képeken a horgonyláncokat, radarokat, különféle tűzvezető és megfigyelő állásokat, mentőcsónakokat és tutajokat láthatunk. Mindegyiknél érdemes szemügyre venni a részleteket. A horgonyláncnál nemcsak a szemek kapcsolódására ügyeltek (egy vízszintes, egy függőleges), hanem még a szemek közepén lévő erősítőelem meglétére is. A radarok közül néhánynak olyan finom a textúrája, hogy szinte átlátszik. A mentőcsónakoknál pedig érdemes megfigyelni a fafedélzet és a csónakbelső kidolgozását.
A készletre a koronát a fotómaratások és a fémalkatrészek teszik fel. A maratás két lapból áll.
A nagyobb, rézszínű lapon a törzshöz és a felépítményhez tartozó alkatrészek találhatók. Korlátok, létrák, járófelületek, a radar és a csónakdaruk elemei. A kisebbik, acélszínű lapon pedig az árbóc elemei láthatók. Itt is felhívnám a figyelmet a csúszásgátló felületek szép kidolgozására.
A fémalkatrészek zacskója a lövegcsöveket és az árbócok elemeit tartalmazza.
A makett összeállításához két, első látásra kisméretű füzetkét kapunk. Aztán szétnyitva őket kiderül, hogy ezek valójában elég nagyméretű, majdnem A3-as plakátok. Az egyik két oldalán a hajó összeállítása látható, a másik kettőn pedig az, hogy a maratásokat hova kell felragasztani.
Az összeállítás nem túl bonyolult, hiszen a makett tulajdonképp öt-hat nagyobb darabból áll. A maratások felragasztása az, ami időigényesnek tűnik.
A festéshez GSI Creos és Tamiya színeket adnak meg. Az igazság pedig az, hogy támadt bennem némi bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy a fő színként megadott GSI Creos szürke mennyire helyes. A szovjetek egy elég sötét, enyhén kékes árnyalatú szürkét használtak a Balti tengeren. A Creos C13 viszont egy világos, inkább az északi flottánál használt szürke színt jelöl. Természetesen nem tudhatom, hogy a gyártó mennyire mélyedt el a színkutatásban, de tény, hogy az árnyalatkülönbség észrevehető a Tamiya és a Creos között. Tehát elképzelhető, hogy inkább a C331 lenne a helyes szín.
Ettől a színproblémától eltekintve azt kell mondjam, hogy egy nagyszerű makettet kapunk a pénzünkért. A részletek szépek, jól ki vannak dolgozva és ahogy utaltam rá, az összeállítás nem túl bonyolult.
Kedvcsinálónak legyen szabad egy képet mutatnom a kész makettről. A Triumph Model facebook oldalán található még több is, meg néhány kép az építésről. Remélem az enyém is ilyen lesz majd. Ajánlom ezt a makettet mindenkinek, aki egy ritkaságot szeretne a gyűjteményébe.
Történelmi háttér
A hajó tervezésének kezdetét két okra lehet visszavezetni. Ebből az egyik kissé furcsán hangzik.
Valamikor az 1930-as évek végén a Szovjetunóban akadt valaki, aki tartani kezdett attól, hogy a brit flotta behatol a Balti-tengerre, onnan a Finn-öbölbe és bombázni fogja a partvidéket.
Azt nem lehet tudni, hogy Joszif Sztálin ezt egymagában gondolta így, vagy esetleg akadtak mások is, akik osztották a véleményét, de tény, hogy ő volt a hajó építésének legnagyobb támogatója. Úgy tűnik, az már kevésbé volt érdekes, hogy 1941 májusában a briteknek alighanem más gondjuk is volt, mint végrehajtani egy balti-tengeri hadműveletet.
A reálisabb ok viszont az lehetett, hogy a szovjetek az 1930-as évek végén már terveztek egy közel 40.000 tonnás csatacirkáló osztályt (Kronstadt osztály), mely drágának és nehezen kivitelezhetőnek bizonyult. Az egyik ilyen hajónak le is fektették a gerincét 1939 nyarán. De az ipari kapacitás kicsi volt, így a fegyverzet és a gépi berendezések nem készültek el 1941 tavaszáig. Sőt! Amikor a németek kifejlesztették és megépítették a 380 mm-es lövegeket, melyeket a Bismarckon is használtak, a szovjetek meg akarták vásárolni tőlük ezt a lövegtípust. Az ügylet végül nem jött létre, mint ahogy a Kronstadt sem épült meg.
Ezért a szovjet flotta tervezőhivatala 1941 májusában utasítást kapott, hogy tervezze meg a Projekt 82-es hajóosztályt. A már fentebb említett brit "fenyegetésen" kívül azért reálisabb célokat is megfogalmaztak a hajó feladatait illetően. A Projekt 82 lényegében a Kronstadt "olcsóbb" verziója lett volna, kb. 20.000 tonnás vízkiszorítással és 203 milliméteres fő lövegekkel. Három előzetes vázlat született meg egy hónap alatt, de a további tervezést felfüggesztették, mivel '41 júniusában Németország megtámadta a Szovjetuniót.
A terveket 1943-ban vizsgálták felül és új feladatokat is megfogalmaztak a hajóval kapcsolatban. Ezért a fő lövegek kaliberét 210-230 mm-re növelték.
A következő felülvizsgálat 1944 novemberében történt és itt már a vízkiszorítást is növelték 20-ról 25 ezer tonnára. Aztán egy hétéves időszak következett. Ez nem állt másból, mint a tervek át- és átdolgozásából, hozzáigazítva őket a különféle katonai és politikai egyeztetések eredményéhez. A végső tervet 1951 júniusában hagyták jóvá és decemberben a nyikolajevi Marti hajógyárban lefektették a Sztálingrád gerincét. 40.000 tonnás vízkiszorításával, 9 darab 305 milliméteres fő lövegével, 130, 45 és 25 milliméteres lövegeivel, valamint 35 csomós sebességével méltó ellenfele lett volna az akkori brit és amerikai hajóknak. A szovjetek négy hajó építését tervezték.
De ugyanaz a dolog történt, mint a Kronstadt esetében. A hajóépítő kapacitás kevés volt. A Sztálingrád például egy sólyán épült egy Szverdlov osztályú könnyűcirkálóval. Ráadásul ez egy olyan sólya volt, mely még a háború alatt megrongálódott és felújításra szorult volna, ez tovább lassította az építést. A szükséges acél, gépi berendezések és egyéb felszerelés késve értek a gyárba, így az egész projekt közel hathónapos csúszásba került. 1953 január elsején a hajónak már 40%-ban készen kellett volna lennie, de kb. 20%-nál tartottak. Aztán 1953 áprilisában Sztálin halála után az építés abba is maradt. A hajótörzset vízrebocsátották és még közel tíz évig célhajóként használták. Végül a maradványokat valamikor 1962-ben vagy 63-ban bontották szét.
A makett
A Triumph Model 2024 januárjában hozta forgalomba ezt a készletet. Követték több más gyártó példáját és egy olyan makettet adtak ki, melyben nemcsak a makett, hanem a hozzátartozó összes feljavító is megtalálható. A dobozban vannak műgyanta, 3D nyomtatott és fotómaratott alkatrészek is.
A kivitelezés nagyon elegáns, bár véleményem szerint a doboztetőn lévő fotó kissé sötét lett. Mindenesetre, ahogy a képen is látható, az alkatrészek nagyon gondosan vannak csomagolva. A dobozt kibontva nem a "szokásos" műanyagzacskókat, vagy fóliákat találjuk, hanem habszivacsot. Nézzünk hát bele a dobozba!
A hajótörzs 3D nyomtatott alkatrész. Sőt! Az összes fő darab az. A cég kétféleképp adja ki a makettet. Vagy vízvonalmakettként, vagy teljes törzsű makettként lehet elkészíteni. Ahogy a képen is látható, ha teljes törzsű hajót szeretnénk, akkor a törzs vízvonal alatti részén különböző illesztési pontok vannak kialakítva, hogy egyenletesen illeszkedjen a felső részhez.
Egyébként figyeljük meg, mennyire ügyeltek a részletekre a hajótörzsön! A fafedélzet osztásai szépen láthatók, a különböző nyílásfedelek és szellőzők is élesen, szabályosan emelkednek ki a fedélzetből. Külön érdekesség a hajó neve, melyet a gyártók általában matricaként adnak meg. Mint látható, itt nem így történt.
A felépítmény egyetlen nagy tömb, de itt is ügyeltek rá, hogy a szellőzők és vízzáró ajtók részletesek és pontosak legyenek. A felépítmény felső része pedig három különálló darab. Itt is érdemes megfigyelni a mellvédek és az ajtók kidolgozását.
A fegyverzet szintén részletgazdag. Figyeljük meg például a fő és másodlagos ágyúk lövegtornyain látható periszkópokat és szegecselést. Vagy a fő lövegekhez nyomtatott vászontakaró ráncait, vagy a légvédelmi gépágyúkon a závárzatot és a csövek finom kidolgozását.
A fő elemeket rengeteg, szintén részletesen kidolgozott alkatrész egészíti ki. A következő képeken a horgonyláncokat, radarokat, különféle tűzvezető és megfigyelő állásokat, mentőcsónakokat és tutajokat láthatunk. Mindegyiknél érdemes szemügyre venni a részleteket. A horgonyláncnál nemcsak a szemek kapcsolódására ügyeltek (egy vízszintes, egy függőleges), hanem még a szemek közepén lévő erősítőelem meglétére is. A radarok közül néhánynak olyan finom a textúrája, hogy szinte átlátszik. A mentőcsónakoknál pedig érdemes megfigyelni a fafedélzet és a csónakbelső kidolgozását.
A készletre a koronát a fotómaratások és a fémalkatrészek teszik fel. A maratás két lapból áll.
A nagyobb, rézszínű lapon a törzshöz és a felépítményhez tartozó alkatrészek találhatók. Korlátok, létrák, járófelületek, a radar és a csónakdaruk elemei. A kisebbik, acélszínű lapon pedig az árbóc elemei láthatók. Itt is felhívnám a figyelmet a csúszásgátló felületek szép kidolgozására.
A fémalkatrészek zacskója a lövegcsöveket és az árbócok elemeit tartalmazza.
A makett összeállításához két, első látásra kisméretű füzetkét kapunk. Aztán szétnyitva őket kiderül, hogy ezek valójában elég nagyméretű, majdnem A3-as plakátok. Az egyik két oldalán a hajó összeállítása látható, a másik kettőn pedig az, hogy a maratásokat hova kell felragasztani.
Az összeállítás nem túl bonyolult, hiszen a makett tulajdonképp öt-hat nagyobb darabból áll. A maratások felragasztása az, ami időigényesnek tűnik.
A festéshez GSI Creos és Tamiya színeket adnak meg. Az igazság pedig az, hogy támadt bennem némi bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy a fő színként megadott GSI Creos szürke mennyire helyes. A szovjetek egy elég sötét, enyhén kékes árnyalatú szürkét használtak a Balti tengeren. A Creos C13 viszont egy világos, inkább az északi flottánál használt szürke színt jelöl. Természetesen nem tudhatom, hogy a gyártó mennyire mélyedt el a színkutatásban, de tény, hogy az árnyalatkülönbség észrevehető a Tamiya és a Creos között. Tehát elképzelhető, hogy inkább a C331 lenne a helyes szín.
Ettől a színproblémától eltekintve azt kell mondjam, hogy egy nagyszerű makettet kapunk a pénzünkért. A részletek szépek, jól ki vannak dolgozva és ahogy utaltam rá, az összeállítás nem túl bonyolult.
Kedvcsinálónak legyen szabad egy képet mutatnom a kész makettről. A Triumph Model facebook oldalán található még több is, meg néhány kép az építésről. Remélem az enyém is ilyen lesz majd. Ajánlom ezt a makettet mindenkinek, aki egy ritkaságot szeretne a gyűjteményébe.
|
|
A Projekt 82 jellegrajza
|
|
|
A dobozfedélrajz
|
|
|
Az alkatrészeket habszivacs óvja a dobozban
|
|
|
A hajótest vízvonal feletti része
|
|
|
A hajó megépíthető vízvonalmakettként és teljes testtel is
|
|
|
A hajótest két fele egymáson
|
|
|
A fedélzeti csúszásgátló burkolat imitációja
|
|
|
Részletek az előfedélzeten
|
|
|
A tat oldalán kiemelkedik a hajó neve, nem matricát kapunk
|
|
|
A felépítmény rendkívül részletgazdag
|
|
|
Az ajtók, szellőzők is kidolgozottak
|
|
|
A 3D nyomtatás előtt ilyen alkatrészbontás elképzelhetetlen lett volna
|
|
|
A parancsnoki híd szintjei
|
|
|
A mellvéd légterelői szépen ki vannak emelve
|
|
|
A kémlelőnyílások szépen és szabályosan vannak kialakítva
|
|
|
A főfegyverzet lövegtornyai
|
|
|
Még a periszkópokat és a szegecselést is megjelenítették
|
|
|
A 130 mm-es lövegtornyok
|
|
|
A lövegek vászontakaróin a ráncok is látszanak
|
|
|
A 45 mm-es légvédelmi tornyok
|
|
|
A 25 mm-es légvédelmi gépágyúk tornyai
|
|
|
Az alkatrészcsoportokat külön zacskó védi a sérülésektől
|
|
|
A horgonyláncoknál ügyeltek a helyes kapcsolódásra és a merevítőosztást is megcsinálták
|
|
|
A radarok hártyavékonyak
|
|
|
A csónakdaruk alapja, erre megy rá a maratott darugém
|
|
|
A horgonyok
|
|
|
A gépágyúk készenléti lőszerszekrényei
|
|
|
A horgonydobok és más fedélzeti szerelvények
|
|
|
Jobbra a vontatott aknamentesítő paraván úszói
|
|
|
Reflektorok
|
|
|
Radarok és reflektorok
|
|
|
A 305 mm-es lövegek és a másodlagos fegyverzet távmérői
|
|
|
A motorcsónakokon imitálták a faborítást és egészen apró részleteket is kidolgoztak
|
|
|
A mentőcsónakok
|
|
|
A felfújható tutajok hálója is át van törve
|
|
|
A sárgaréz fotomaratások lapja
|
|
|
Az acélszínű fotomaratások lapja
|
|
|
A lövegcsöveket és az árbócok egyes elemeit sárgarézből esztergálták
|
|
|
|
|
|
Az összeállítási útmutató füzetkéi csalókák
|
|
|
Kiteregetve közel A3 méretűek
|
|
|
Az összeállítás nem túl bonyolult
|
|
|
A fém alkatrészek igénylik a legtöbb munkát
|
|
|
A festési utasítással kapcsolatban támadtak kételyeim
|
|
|
|
|
|
A Triumph Model saját bemutatómakettje
|
2024.11.05.