Kommersz, kínai - mondhatnánk egy kis túlzással.
Nem a minősége az, a típusjelzésben az első K export változatot jelöl (Kommercheskiy), a második K pedig a vevőországot (Kitayski). A Szu-30 pedig a Szu-27UB továbbgondolása, a cél egy valódi többfeladatú harcigép létrehozása volt, mint egy ellenpárja az F-15E-nek. Egy M-mel maradtam adós, ez egy, az eredetihez képest jelentősen modernizált változatot takar (Modernizirovannyi).
Oroszországban két gyárban folyik Szuhojok gyártása, az egyik a KnAAPO, a másik az Irkut. a két gyár lényegében egymás konkurenciája, külön-külön típusokkal és fejlesztésekkel, a cikkben szereplő Szu-30MKK a KnAAPO terméke.
No de térjünk rá a makettre!
Kemény kartondobozban nagy halom alkatrész, a törzs az orrkúpot leszámítva két félből áll, két jókora félből. Nagyon szép az öntvények minősége, beszívódás, sorja nincs. Sajnos a kabintető közepén, hosszában végigfut egy csík. Én lepolíroztam róla és egy kis Future-rel tüntettem el a beavatkozás nyomát.
A megjelenített részleteket tekintve leginkább a matricaként adott műszerekre szaladt össze a szemöldököm. Volt még pár részlet, ami felett nagyvonalúan átsiklottak, pl. a fegyverzet, de 2010-es szerszámról beszélünk, a maga korában simán megállta a helyét. Kivéve a matricás műszerek. Az akkor is slendrián volt.
A kabint viszonylag gyorsan összeraktam a képeken látható minimális kiegészítésekkel, és haladtam is tovább. Természetesen a törzsfelek egyesítése volt a következő mérföldkő. A szárazpróbák során vettem észre, hogy bár jól illeszkedik a két fél, lesz egy kis extra dolgom, ugyanis a futóművek aknái olyanok voltak, mintha félbehagyták volna a tervezésüket. Az orrfutó aknáiból úgy emlékszem, a részletek hiányoztak, a főfutók aknáinak az oldalai maradtak ki, így ezeket kellett pótolni elsősorban. Másodsorban pedig némi kábelezés, egy kis ráadás lemezelés és egy-egy kitámasztó rúd átalakítása volt a feladat, na meg kábelezés, vezetékezés, mert elég hangsúlyosan megjelennek.
Hátra volt még a legnagyobb módosítás.
Referenciakeresgélés közben talán az ARC fórumán találtam rá Flankerman-ra és temérdek Szuhojára. Tőle tudtam meg valamit, ami korábban fel sem tűnt, nevezetesen, hogy a függőleges vezérsíkok rosszak. Kb. 5 mm-t kell betoldani a Trumpeter vezérsíkjainak tövébe és kialakítani egy-egy beömlőt. Szuper.
A nagyolós része egész gyorsan megvolt, viszont az összecsiszolással és a panelvonalak átkarcolásával nagyon meggyűlt a bajom. Utólag visszagondolva meg kellett volna venni a Dream Model kész vezérsíkjait és kész.
A vezérsíkok közben készült a törzs is, valamennyi tömíteni való akadt az orron és a fullánk környékén is. Ezt elrendezni szinte üdítő volt a svancokhoz képest. Ha pedig belenyúltam a makettbe, akkor belenyúltam igazán, a hajtóművek pótlevegő beszívóinak lamelláit ki kellett egyeljem, mert fotók alapján kétszer annyi osztás volt a makett alkatrészein, mint kellett volna.
Mire nagyjából kilakatoltam a sárkányt, a függesztményt is eldöntöttem magamban. A szárnyvégekre egy-egy zavarókonténer jött. Emlékeim szerint ezeknek Szorbcia van és ezek mentek exportra, a belső pedig a Hibini, de ha valaki kijavítana, tegye nyugodtan.
Rakétákból egy-egy pár R-73 és R-77 és összesen négy H-31. Ezeknek a rakétáknak a kifestésük is külön játék volt a sok szín miatt. Óh, mire sikerült beszereznem a Tamiya titán színét!
Ha pedig festés, maga a repülő is megérett eddigre a festésre, így következett egy szürke alapozás a jól bevált szürke Gunze alapozóval. Jó sok kellett rá. Az egyenletesen szürke felszínt pedig felül feketével végig elő-paneleztem, ami meglepően levegő és időigényes volt a sima alapozáshoz képest. Alulra jóval visszafogottabb középszürkét választottam, az is bőven elég lesz oda.
Mivel eléggé izgatott voltam már addigi makettező pályafutásom legnagyobb fém(színű) felületeinek megfújásától, no meg maszkolás szempontjából is így tűnt a legjobbnak, a hajtóművek és egyéb fém színű részek festésével kezdtem. A hajtóművek borítólemezeit először a Gunze Mr. Metal Color 214 Dark Ironnal fújtam át, aztán pamutronggyal felpolíroztam, aztán jöhetett egy Model Master rozsdamentes acél, ebből kapott a gépágyú torkolatánál is az a néhány lemez. Eztán jöhetett a játék. Még néhány fém hatású festéket, illetve áttetszőt is előkaptam, hogy a nagy hőterhelés miatti színelváltozásokat megjeleníthessem, mindegyikkel csak óvatosan, éppenhogy ködölve, majd a szerelőpaneleket körbemaszkoltam, és azok is megkapták külön a magukét. Ezzel egyidőben a K-31-eket is lefestettem. Itt az ICM útmutatását követtem, amit azért leellenőriztem néhány fényképpel - szemre rendben volt.
Egy alapos maszkolás után rátérhettem a "ruhájára" a Szuhojnak. A hasára a Trumpeter által ajánlott Gunhe H332-t mefgelelőnek is találtam, két réteg után szépen ki is maszkoltam, és izgatottan léptem is tovább, de elég bizonytalan lett a járás. A felső félre ugyanis Gunze H337-et vagy Humbrol 145-öt adtak meg, már azok közül, amiket be tudtam szerezni. Előbbi még nagyjából hasonlított, de az utóbbinak szerintem köze sem volt hozzá, és mivel a Model Master festékek, ami valószínűleg jó lett volna, már akkor is beszerezhetetlenek voltak, végül a Humbrol 144 mellett döntöttem, mert az általam akkor elérhetőek közül ez hasonlított a legjobban.
A megfelelő fedőszín megtalálásának katartikus megélése után nem tétlenkedtem sokat, úgy döntöttem, hogy a dielektrikus paneleket a szárnyakon nem matricázom, hanem inkább fújom, hogy az orrkúppal és a vezérsíkok hegyeivel biztosan egyszínűek legyenek. A függőleges vezérsíkoknál figyelni kell, nem egyforma a kettő, nekem természetesen az építés során sikerült is felcserélnem azokat. Ezt még pár apróság felfestése követte a sárkányon, illetve párhuzamosan készültek az indítósínek, a futóművek és a futóművek aknáinak ajtajai is, mind-mind esemény nélkül. Egy dolog volt még a tarsolyban. A hajtóművek beömlőire egy-egy takaró fedőt készítettem műanyag lapból és némi drótból.
Elérkezett a lakkozás ideje. Nem egy pillanat volt amíg mindent két-három rétegben végigfújtam fényes lakkal, de a sárkány felső felét mindenképpen kellett, mert a festés végére kissé érdes lett a felülete, hiába próbáltam felpolírozni.
Valószínűleg nem lep meg senkit, a fényes lakkrétegeket matricázás követte. Hivatalosan két gépet készíthetünk el a mellékelt matricaívből, de valójában egész számsorok foglalnak azon helyet. A matricákat könnyen tudtam kezelni, semmi ok panaszra, megjegyzésre. Ha kicsit csillognak, az a makett felülete miatt van. a Matricákat lezártam egy újabb réteg lakkal, és következett egy átmosás sötétszürkével, de csak óvatosan. Ezt lezártam egy utolsó, félfényes lakréteggel, aztán jöhetett a végszerelés, majd a kicsomagolás.
Ez egy olyan készlet, amit szívesen megépítenék újra.
