T-28

1:72, Zvezda No.5064

Pintér György - Múzeumi krimik Anno egy makettező társam összerakott a Hellertől néhány rovart - hangyát, szarvasbogarat. Akkor mondta: még jó, hogy a százlábút nem adták ki. Valahogy ez jutott eszembe, amikor megláttam a Zvezda görgőtömkelegét.
No, de nézzük miről is van szó!

A harmincas évek elején a harckocsifejlesztés még vacillált az egytornyú és a többtornyú megoldások között. Így születhetett meg a T-35, ami öt tornyával inkább egy csatahajót mintázott, nehézkességével és ehhez képest gyenge tűzerejével inkább célpontnak volt jó, na meg jól mutatott a Vörös-téren a november 7-i díszszemlén. Kisöccse, a T-28-as kicsivel több babért szaggatott. Még külföldre is elkerült. Az akkor létező szovjet-török együttműködés keretében két példány átkerült Atatürk államába. Ezen kívül még két hadseregnek volt szerencséje ehhez a monstrumhoz. '39 véres szeptemberében kivették a részüket a Lengyelország szétdarabolására indított hadjáratból. Pár hónappal később Karéliában próbáltak betalálni a Mannerheim-vonal erődjeinek lőréseibe. Volt, hogy sikerült. Viszont ugyanitt kiderült, hogy páncélzata a kézifegyverek tüze ellen véd, de a páncéltörőknek nem bír ellenállni. Így a háború befejeztével javítottak a páncélvédettségen. Az 1941-es német támadás során leginkább a német zuhanóbombázók okozták a veszteségeket, jórészt feltrancsírozva az ötszázdarabos állományt. A világon jelenleg két darab van épségben. Az egyik Moszkvában, a másik a finnországi Parolában, ahová zsákmányként került.

Ennek a típusnak az 1/72-es makettjét adta ki a Zvezda. (Létezik Trumpi-féle változat is.) Kapunk szép szürke alkatrészeket, több mint kétszázat. Ebből csak a kisméretű futógörgők vannak minimum 48-an! (Azért minimum, mert az azonos négy öntőkereten több van, de csak 48-at kell felhasználni.) Az összeállítási útmutató szépen végigvezet a munkán, de nagyon kell figyelni, mert például a látszólag azonos görgők sem egyformák. A tornyok ismerősek a korábban összerakott Zvezda T-35-ről.
A dobozgrafika egy lendületes, a ritka összefegyvernemi összmunka képe, ahol az előre törő T-28 fölött lecsapó I-16-osok szaggatják az ellenség idegeit a nagy orosz sztyeppén. Háttérben diszkrét lángolással ég egy rövid csövű Pz III.

A munka a teknő elkészítésével kezdődik. Ezt követően neki lehet vágni a görgő-tengernek. Tizenkét fordított "T" alakú alkatrészre négy-négy görgő kerül. Az illeszkedések jók. Csiszolni csak a levágási pontokon kell.
A lánctalp kisebb-nagyobb darabokból áll össze. Könnyítésként a meghajtó, illetve feszítő görgőkre illeszkedő, gyárilag meghajlított tag-darabokat kapunk. Itt az illesztésre kell figyelni, amúgy jó megoldásnak tűnik. Ügyes megoldás a meghajtókerekek 3-3 darabból való összerakásának megsegítése illesztőtüskékkel. Így nem lehet rosszul összerakni - ami elengedhetetlen, hogy a megfelelő pozícióba hajlított lánctalptagok rendesen a helyükre kerüljenek. Mivel azonban a lánctalpon lévő nyílások nem elég nagyok, esetleg meg kellene gondolni a "körmök" végének lecsipkedését.

A két kis toronnyal folytatódik a munka. Jól illeszkedő, apró alkatrészekből áll össze a két géppuskatorony. El lehet készíteni forgathatóra is, de mivel ez nem egy játékszer, én fixre ragasztom. A két, hajszálnál valamivel vastagabb géppuskacsövet nem ragasztottam a helyére - ne törjön le a további munkák során. Következett a központi, a főfegyvert tartalmazó torony. A tornyok esetében jól felismerhető a szovjet harckocsigyártás egyfajta modulrendszerűsége is. Hiszen ezekkel a tornyokkal találkozhatunk a kor szinte minden harckocsiján, legyen az T-26, a BT-sorozat bármelyik tagja, vagy éppen a "nagytestvér" T-35. A dolog végül is logikus és némileg takarékos is. Ez a megoldás a T-34-ig tartott ebben a formában.
Mielőtt a lánctalpakat felraktam, az egész kapott egy zöld festést. Közben folyt a gondolkodás, miféle „ruhába” öltöztessem művemet. Leginkább a három színű kamó tetszett. Ezt alapvetően a „Nyugat-Ukrajna és Nyugat-Belorusszia népeinek megmentésére”, azaz az 1939 szeptemberében már német támadás alatt álló Lengyelország keleti harmadának oda(?)- vissza(?)csatolására indított „különleges, katonai művelet”-ben használták.
Miközben az agyam járt, a kezem sem pihent. Összeraktam a főtornyot. A löveget, blendéstől öt alkatrészből álmodta meg a Zvezda. Plusz a két beépített géppuska, a két búvónyílás, a keretantenna és ha felrakom, a légvédelmi géppuska – csak ennyi a főtorony. Persze a lövegcsövet kifúrtam, már csak a látvány kedvéért is.
A lánctalpakat oldalanként nyolc jól illeszkedő darabból kapjuk.