T-34
1:35, Zvezda
Pintér György - Múzeumi krimik
A fejembe vettem, hogy készítek egy kurszki diorámát... Már beszereztem hozzá egy korai Tigrist is, amit a következő cikkemben láthattok is. Kurszk persze nem létezhet T-34-es nélkül. Kerestem kutattam, de akkor épp senki sem árult jó minőségű szovjet tankot elfogatható áron. Majd egyszer csak az egyik boltban megláttam 4600Ft-ért, de a gyártót látván mindjárt el is bizonytalanodtam... ZVEZDA... Áh, mi baj lehet? Ragasztó van, műanyag van, tömítő van.
Építsünk T-34-est!
Hazaértem, kibontottam. Az első öntőkereten amit megfogtam a görgők voltak. Gyönyörű, részletes, sorjamentes darabok. Nahát! Ilyet tudnak a ruszkik?! Mindenki szidja a Zvezdát... Aztán a kezembe vettem a torony két felét, -amit már elég gyatrára öntöttek- majd úgy szárazon egymáshoz illesztettem őket. Na komám... Biztos a pokolra jutok, annyit káromkodtam. Ezek után megláttam a lánctalpnak nevezett bigyót. Gumi lánctalp... Ami a T72-es esetében nagyon is jónak bizonyult! De ez??? Apám, 4 darabból van a lánctalp, ami nem is gumi, hanem inkább valami habszivacsra hasonlító csernobili szigetelőanyag lehetett. Örjöngtem...
Bedobtam a sarokba az egészet! Majd egy másfél óra múlva nekiláttam. Elkezdtem faragni a tornyot, illesztettem, ragasztottam, nagyon sokat tömítettem... Igazából más, komolyabb nehézségekbe nem ütköztem az építés során, sőt kezdtem élvezni.
A festés megint ecsettel készült.
Végszóra a gyenge minőségű gyártmányból ezt lehet kihozni.
Építsünk T-34-est!
Hazaértem, kibontottam. Az első öntőkereten amit megfogtam a görgők voltak. Gyönyörű, részletes, sorjamentes darabok. Nahát! Ilyet tudnak a ruszkik?! Mindenki szidja a Zvezdát... Aztán a kezembe vettem a torony két felét, -amit már elég gyatrára öntöttek- majd úgy szárazon egymáshoz illesztettem őket. Na komám... Biztos a pokolra jutok, annyit káromkodtam. Ezek után megláttam a lánctalpnak nevezett bigyót. Gumi lánctalp... Ami a T72-es esetében nagyon is jónak bizonyult! De ez??? Apám, 4 darabból van a lánctalp, ami nem is gumi, hanem inkább valami habszivacsra hasonlító csernobili szigetelőanyag lehetett. Örjöngtem...
Bedobtam a sarokba az egészet! Majd egy másfél óra múlva nekiláttam. Elkezdtem faragni a tornyot, illesztettem, ragasztottam, nagyon sokat tömítettem... Igazából más, komolyabb nehézségekbe nem ütköztem az építés során, sőt kezdtem élvezni.
A festés megint ecsettel készült.
Végszóra a gyenge minőségű gyártmányból ezt lehet kihozni.
|
|
DSC_0049
|
|
|
DSC_0045
|
|
|
DSC_0046
|
|
|
DSC_0048
|
|
|
DSC_0056
|
2012.08.10.