T-34/76 Modell 1940

1:76, Revell No.03212 (2004)

Pintér György - Múzeumi krimik A T-34 harckocsicsalád az egyik legismertebb harcjármű a világon. Legendájának kialakulásában nagy része volt a 76 mm-es ágyúnak, a széles lánctalpaknak, melyek átsegítették a hómezőkön és a sártengereken egyaránt, és a vastag páncélzatnak. A 31 tonnás monstrumot egy 500 lóerős motor hajtotta, mellyel 50 km/h-s sebességet lehetett elérni. Sikerét az is mutatja, hogy a háború után számos országban még évekig rendszerben tartották.

A dobozt kinyitva 76 alkatrészt lehet megpillantani. Mellékletként kapunk egy kis diorámaalapot egy rohamozó harcossal, és néhány kerítésdarabot. Az összeépítési útmutató a Revell cégtől megszokottan világos, és könnyen követhető. 17 lépésre van bontva az építés egésze. A matricalap két változat megépítését teszi lehetővé. A felhasználandó festékeket Revell-kódban adja meg a gyártó.

Az építés során több helyen találkoztam sorjával, melyeket rendre eltávolítottam. A lövegblende összerakásánál és a torony alsó és felső részének illeszkedésénél kellett tömítőpasztát (Neoflex) használnom. A tornyot az építési útmutatóval ellentétben én leragasztottam, és a lánctalp felrakását is utoljára hagytam. A toronygéppuskát és a pótlánctalpakat nem használtam föl. Az útmutató 16-os lépését én az elejére vettem, ugyanis a páncélteknő összeépítésére ekkor került sor. A futógörgőket először lefestettem és aztán építettem be azokat.

Mindezek után következett a festés. Az alapszín Humbrol 117. Tulajdonképpen bármilyen zöldet használhattam volna, mert szinte nem is volt két egyforma színű szovjet harcjármű a fronton. A festésnél Humbrol hígítót használtam. Két vékony réteg került föl a harcjárműre ecsettel. Az alapszín fölvitele után kerültek föl a matricák. A matricákra vékony matt lakkréteg került. A teljes száradás után nagymértékben hígított fekete és sötétbarna festékkel átmostam az egész páncélost, de ezúttal lakkbenzint használtam hígítónak, mert ha az alapszín hígítóját használom, akkor feloldódik az alapszín is. A rétegek között egy nap száradást hagytam. Humbrol festékekből okkersárga fehér és világoszöld pontokat festettem, és aztán ezeket lakkbenzinnel és egy laposecsettel egybemostam. (A technikáról a Pro Modell 2004/4 számában lehet olvasni.) A panelek belső felületét Humbrol 86-tal szárazecseteltem. A kipufogók Humbrol 62 színt kaptak, száradás után narancssárga pasztelkrétaporral kezeltem felületüket. A kormot fekete pasztelkrétaporral imitáltam a kipufugóknál, és a csőtorkolatnál egyaránt. Az üzemanyagtartályokon lévő olajfolyásokat Humbrol 21-gyel utánoztam úgy, hogy hígítóval lemostam az apró festékfoltot. A géppuskát Humbrol 53-mal festettem le. A lánctalpak alapszíne Humbrol 26. A végső formájukat Humbrol 53, és Humbrol 11 szárazecseteléssel értem el. A lánctalp belső oldalán a futógörgők okozta kopásnyomot grafitporral imitáltam. Végezetül pasztellkrétaporral kezeltem a futóműt, és a vízszintes felületeket.

Az imént bemutatott makett színvonalát tekintve egyenes arányosságban van az árával. Ügyes festéssel föl lehet dobni az összhatást. Versenyen biztos nem lesz dobogós, de wargameban a felállítandó harckocsizászlóaljam kiválló szimbóluma.