T-54
1:72, ACE
Pintér György - Múzeumi krimik
A sok T-hez újabb makettet sikerült vásárolnom a mosonmagyaróvári kiállítás forgatagában. Ez a T-34 után az egyik legnagyobb darabszámban készített, szovjet harckocsi, a T-54, 1:72-es méretarányú makettje. Az ACE gyártmánya eléggé rémálom-makettnek bizonyult.
Az esemény, amiről ez a dioráma-szerű szól, a T-54-es főszereplésével, megtörtént események alapján készült. 1968-ban a csehszlovák kommunisták vezetői valami mást vagy inkább másképp akarták. Kitalálták az „emberarcú” szocializmust. Ez valódi vélemény- és szólásszabadságot, működő többpárt rendszert jelentett volna. Ez és az akkor Magyarországon elkezdett – és pár év múlva befulladt – gazdasági reform együtt lett volna lehetőség a proletárdiktatúra felváltására. Nem sikerült. Nálunk a politikai reform hiánya vitte zsákutcába a dolgot. Csehszlovákiában egyre népszerűbbé váltak az eszmék illetve a csehszlovák párt akkori vezetője Dubček és az államfő Svoboda / aki a második világháború idején a szovjetek oldalán harcoló csehszlovák hadosztály parancsnoka volt./ túl népszerűek voltak ahhoz, hogy az akkori, szovjet pártvezető, Brezsnyev ezt elviselhette. Ő nem az az ember volt, aki eltűr kilengéseket. Nevéhez a „Brezsnyev-doktrína” fűződik. Ez pedig kimondta, hogy a Szovjetuniónak joga, hogy akár fegyveres erő bevetésével is megakadályozza az ellenforradalmi folyamatokat. Hogy ezek melyek, azt pedig Brezsnyev dönti el. 1968 tavaszán és nyarán többször összehívták – tanácskozásra- az európai, szocialista államok vezetőit, hogy jó útra térítsék a megtévedt, csehszlovák elvtársakat. Végül, július végén, már őket meg sem hívták a róluk szóló tárgyalásokra. (Volt már ilyen, éppen harminc évvel korábban, csak akkor Münchenben. Ott felosztották a csehszlovák államot.) Ekkor dőlt el, hogy a Varsói Szerződés segítséget fog nyújtani a csehszlovák elvtársaknak… és lőn… 1968 augusztus 21-ére virradó éjszaka a szovjet deszantosok elfoglalták a prágai repülőteret ( mint 10 esztendővel később a kabulit). Ezzel egy időben szovjet, lengyel, NDK-beli, magyar és bolgár csapatok lépték át a szárazföldi határokat és órák alatt lerohanták a védekezésre nem kész Csehszlovákiát.
A napokban ment az egyik, régi filmeket játszó csatornán egy riportfilm, „Táncdalfesztivál után” címmel. A Magyar Néphadsereg, 1968-as csehszlovákiai akcióiról szólt, a szemtanúk elbeszéléseiből. Mellé több filmbejátszás, a bevonuló csapatokról. Itt /is/ láttam a fehér sávokkal „egyénített” harckocsik oszlopát. Egy szemtanú elmondta a határ átlépésének történetét. Ez adta az ötletet.
Mindehhez meg kellett építenem ezt a makettet. Háááát! Nem sírtam, amikor elkészült. De addig! Szóval. A megszokott, puha dobozon egy vietnámi T-54-es tör előre a bambuszligetből, a háttérben lángoló –általam nem azonosított típusú – amerikai harckocsi.
( Ez nem túlzás, An-loc és Plei ku körzetéből még az MTI is harckocsi-ütközetekről adott hírt ’75 tavaszán.) Az A/4-es méretű összeállítási rajz eléggé „sűrített információkkal” , de átláthatóan ad segítséget. A mellékelt, bélyegnyi matricalap vietnámi, lengyel, egyiptomi, szovjet, NDK-beli, indiai és finn harckocsi megépítését teszi lehetővé.
A makett 73 számozott, fehér alkatrészből áll. /Ez persze jóval több, hisz pl.: a 61-es szám 24 darab lánctalptagot jelöl. Ránézésre minden rendben van. No, gondok majd később jelentkeznek! Az én példányomnak a teknő része minden baj okozójává vált. Megvetemedett, közben kicsikét elcsavarodott, ráadásul a méretével is gond volt.
A lánctalp, a már megszokott részben szemenkénti. Kis csiszolás után jól használható. A hátul elhelyezkedő meghajtó fogaskerék öntése eléggé szerencsétlen, mert az öntőkeretről történő eltávolításakor a fogak könnyen sérülnek. Ez minden ACE harckocsi lánctalpán előforduló hiba.
A készlet tartalmazza a korai és a későbbi variációhoz tartozó lövegcsöveket, légvédelmi géppuskát, illetve a kétféle infra reflektort. /Az egyiptomiak az AEG Telefunken gyártmányát építették tankjaikra./
No, a munka legunalmasabb részével, a futógörgőkkel kezdtem, amiből 10 darab van 2-2 részből. Valamilyen megfontolásból, a görgőket tartó rugós karokat külön öntötték, ezeket nekem kellett pozicionálni, hogy rendesen, a talajon guruljanak majd. /Ezt a trükköt, a később gyártott T-72-nél nem ismételték meg. Szerencsére! / A torony összerakása nem volt bonyolult. A lövegcsövet, a megfelelőt kellett kiválasztanom. A cső toronyba való csatlakozásánál, a burkolatot kicsit megdolgoztam gömbreszelővel, Néhány gyűrődést húztam bele. Így élethűbb lett. A teknő rossz méretét egy darab kartonnal pótoltam ki. A toronyra felszereltem a szovjet gyártású infrareflektort. A filmen nem láttam légvédelmi géppuskát, így az nem került föl.
A festéssel nem volt gond. Egységes, zöld festést kapott az egész jármű. A bevonuló csapatok megkülönböztetésére felfestett csíkok elhelyezkedését is figyelnem kellett közben. Semmiféle, egyéni jelzést nem tudtam felfedezni a rendelkezésre álló anyagokon, így ilyesmiket nem is festettem fel. A sok apróság felpakolása, a torony bal oldalára rögzített ponyvaköteg – kartonpapírból – történt előállításával és színezésével be is fejeződött volna a munka. Közben többször eszembe jutott, hogy jó volna valamilyen környezetbe behelyezni a „csíkos” tankot.
Egy alap állt rendelkezésemre. Azt a pillanatot akartam ábrázolni, amikor az egyik magyar harckocsi áttöri a csehszlovák határátkelő leeresztett sorompóját. 1968. augusztus 21-én, 0 óra körül. ( Bár egyes források szerint PT-76-os volt ez a jármű! )
Volt egy gyenge képem a šahy határátkelőről. Ennek álltam neki. A T-54-es dobozából kivágtam akkora darabot, ami elegendő volt a beton út elkészítéséhez. Fekete golyóstollal rajzoltam be a kátrány – vonalakat, amelyek a beton osztások közt alakultak ki. Két, A-37-esről maradt rakétablokkból került ki a sorompó két bakja s egy öntőkeret darab adta a sorompó karját. Számítógépen elkészítettem a határátkelő feliratát és a csehszlovák állami címer tábláját, egy kis térképet az iroda falára. Gyufásdobozból az ablaknál álló íróasztalt, műanyag lapból és tűzőtüskékből a szék lábát. A padlót kockás – azaz négyzethálós – füzetlapból színeztem ki. Hogy élethűbb legyen, az íróasztalra iratokat ragasztottam. A hátsó fal elé, amelyet nem készítettem el egy szekrényt állítottam, gyufásdobozból. Az íróasztalra sikerült fekete öntőkeret darabokból egy telefont kialakítanom. Erre kollégáim kétségbe vonták elmebeli képességeimet.
Végül is elkészült ez a dioráma-féle.
Az esemény, amiről ez a dioráma-szerű szól, a T-54-es főszereplésével, megtörtént események alapján készült. 1968-ban a csehszlovák kommunisták vezetői valami mást vagy inkább másképp akarták. Kitalálták az „emberarcú” szocializmust. Ez valódi vélemény- és szólásszabadságot, működő többpárt rendszert jelentett volna. Ez és az akkor Magyarországon elkezdett – és pár év múlva befulladt – gazdasági reform együtt lett volna lehetőség a proletárdiktatúra felváltására. Nem sikerült. Nálunk a politikai reform hiánya vitte zsákutcába a dolgot. Csehszlovákiában egyre népszerűbbé váltak az eszmék illetve a csehszlovák párt akkori vezetője Dubček és az államfő Svoboda / aki a második világháború idején a szovjetek oldalán harcoló csehszlovák hadosztály parancsnoka volt./ túl népszerűek voltak ahhoz, hogy az akkori, szovjet pártvezető, Brezsnyev ezt elviselhette. Ő nem az az ember volt, aki eltűr kilengéseket. Nevéhez a „Brezsnyev-doktrína” fűződik. Ez pedig kimondta, hogy a Szovjetuniónak joga, hogy akár fegyveres erő bevetésével is megakadályozza az ellenforradalmi folyamatokat. Hogy ezek melyek, azt pedig Brezsnyev dönti el. 1968 tavaszán és nyarán többször összehívták – tanácskozásra- az európai, szocialista államok vezetőit, hogy jó útra térítsék a megtévedt, csehszlovák elvtársakat. Végül, július végén, már őket meg sem hívták a róluk szóló tárgyalásokra. (Volt már ilyen, éppen harminc évvel korábban, csak akkor Münchenben. Ott felosztották a csehszlovák államot.) Ekkor dőlt el, hogy a Varsói Szerződés segítséget fog nyújtani a csehszlovák elvtársaknak… és lőn… 1968 augusztus 21-ére virradó éjszaka a szovjet deszantosok elfoglalták a prágai repülőteret ( mint 10 esztendővel később a kabulit). Ezzel egy időben szovjet, lengyel, NDK-beli, magyar és bolgár csapatok lépték át a szárazföldi határokat és órák alatt lerohanták a védekezésre nem kész Csehszlovákiát.
A napokban ment az egyik, régi filmeket játszó csatornán egy riportfilm, „Táncdalfesztivál után” címmel. A Magyar Néphadsereg, 1968-as csehszlovákiai akcióiról szólt, a szemtanúk elbeszéléseiből. Mellé több filmbejátszás, a bevonuló csapatokról. Itt /is/ láttam a fehér sávokkal „egyénített” harckocsik oszlopát. Egy szemtanú elmondta a határ átlépésének történetét. Ez adta az ötletet.
Mindehhez meg kellett építenem ezt a makettet. Háááát! Nem sírtam, amikor elkészült. De addig! Szóval. A megszokott, puha dobozon egy vietnámi T-54-es tör előre a bambuszligetből, a háttérben lángoló –általam nem azonosított típusú – amerikai harckocsi.
( Ez nem túlzás, An-loc és Plei ku körzetéből még az MTI is harckocsi-ütközetekről adott hírt ’75 tavaszán.) Az A/4-es méretű összeállítási rajz eléggé „sűrített információkkal” , de átláthatóan ad segítséget. A mellékelt, bélyegnyi matricalap vietnámi, lengyel, egyiptomi, szovjet, NDK-beli, indiai és finn harckocsi megépítését teszi lehetővé.
A makett 73 számozott, fehér alkatrészből áll. /Ez persze jóval több, hisz pl.: a 61-es szám 24 darab lánctalptagot jelöl. Ránézésre minden rendben van. No, gondok majd később jelentkeznek! Az én példányomnak a teknő része minden baj okozójává vált. Megvetemedett, közben kicsikét elcsavarodott, ráadásul a méretével is gond volt.
A lánctalp, a már megszokott részben szemenkénti. Kis csiszolás után jól használható. A hátul elhelyezkedő meghajtó fogaskerék öntése eléggé szerencsétlen, mert az öntőkeretről történő eltávolításakor a fogak könnyen sérülnek. Ez minden ACE harckocsi lánctalpán előforduló hiba.
A készlet tartalmazza a korai és a későbbi variációhoz tartozó lövegcsöveket, légvédelmi géppuskát, illetve a kétféle infra reflektort. /Az egyiptomiak az AEG Telefunken gyártmányát építették tankjaikra./
No, a munka legunalmasabb részével, a futógörgőkkel kezdtem, amiből 10 darab van 2-2 részből. Valamilyen megfontolásból, a görgőket tartó rugós karokat külön öntötték, ezeket nekem kellett pozicionálni, hogy rendesen, a talajon guruljanak majd. /Ezt a trükköt, a később gyártott T-72-nél nem ismételték meg. Szerencsére! / A torony összerakása nem volt bonyolult. A lövegcsövet, a megfelelőt kellett kiválasztanom. A cső toronyba való csatlakozásánál, a burkolatot kicsit megdolgoztam gömbreszelővel, Néhány gyűrődést húztam bele. Így élethűbb lett. A teknő rossz méretét egy darab kartonnal pótoltam ki. A toronyra felszereltem a szovjet gyártású infrareflektort. A filmen nem láttam légvédelmi géppuskát, így az nem került föl.
A festéssel nem volt gond. Egységes, zöld festést kapott az egész jármű. A bevonuló csapatok megkülönböztetésére felfestett csíkok elhelyezkedését is figyelnem kellett közben. Semmiféle, egyéni jelzést nem tudtam felfedezni a rendelkezésre álló anyagokon, így ilyesmiket nem is festettem fel. A sok apróság felpakolása, a torony bal oldalára rögzített ponyvaköteg – kartonpapírból – történt előállításával és színezésével be is fejeződött volna a munka. Közben többször eszembe jutott, hogy jó volna valamilyen környezetbe behelyezni a „csíkos” tankot.
Egy alap állt rendelkezésemre. Azt a pillanatot akartam ábrázolni, amikor az egyik magyar harckocsi áttöri a csehszlovák határátkelő leeresztett sorompóját. 1968. augusztus 21-én, 0 óra körül. ( Bár egyes források szerint PT-76-os volt ez a jármű! )
Volt egy gyenge képem a šahy határátkelőről. Ennek álltam neki. A T-54-es dobozából kivágtam akkora darabot, ami elegendő volt a beton út elkészítéséhez. Fekete golyóstollal rajzoltam be a kátrány – vonalakat, amelyek a beton osztások közt alakultak ki. Két, A-37-esről maradt rakétablokkból került ki a sorompó két bakja s egy öntőkeret darab adta a sorompó karját. Számítógépen elkészítettem a határátkelő feliratát és a csehszlovák állami címer tábláját, egy kis térképet az iroda falára. Gyufásdobozból az ablaknál álló íróasztalt, műanyag lapból és tűzőtüskékből a szék lábát. A padlót kockás – azaz négyzethálós – füzetlapból színeztem ki. Hogy élethűbb legyen, az íróasztalra iratokat ragasztottam. A hátsó fal elé, amelyet nem készítettem el egy szekrényt állítottam, gyufásdobozból. Az íróasztalra sikerült fekete öntőkeret darabokból egy telefont kialakítanom. Erre kollégáim kétségbe vonták elmebeli képességeimet.
Végül is elkészült ez a dioráma-féle.
|
| Magyar hk. a… |
2007.12.03.
Utolsó módosítás: 2012.12.19.
Utolsó módosítás: 2012.12.19.