Pintér György - Múzeumi krimik
Már régóta tervezgettem egy szovjet tank megépítését, a kiszemeltjeim között volt az Italeri T-62-ese, és a Revell T-72-ese is. A sors végül úgy hozta, hogy az utóbbi makett került a kezeim közé.
Az öntökeretekre az első pillantást vetve a szokásos látvány fogad: sorja egy szem se, homokszínű öntőkeretekben kapjuk az építőelemeket.
Az építést nem részletezném, hiszen nem találtam semmilyen komolyabb hibát, a lánctalp szemenkénti megoldása viszont lenyűgözött, hiszen nagyon pontosan illeszkedtek, így a felrakása semmiféle problémát nem okozott, gyorsan végeztem vele. A lövegtoronyra igen sok mindent kell feltenni, ez talán az egyik legidőigényesebb munka, de mivel a minőség itt is kifogástalan, bosszúságra semmi nem adott okot.
Az összeépítés után következett az elmaradhatatlan festés. Az útmutató háromféle festést javasol, és ad hozzá matricát. Egyet 1988-ból a Keletnémet Hadsereg 9. páncéloshadosztályából, egyet az Iraki Hadsereg 3. páncéloshadosztályából, még az Öböl-háború idejéből, és egyet a Finn Hadsereg állományából, szintén 1988-ból.
Én az utóbbi mellett döntöttem, csak a festésben tértem el a javasolt színektől. Ugyanis az útmutató a szokásos finn színeket ajánlja, azaz a fekete-zöld-szürke színeket. Nekem azonban a szürke szín hiányzott a készletemből, így más megoldás után kellett néznem. Az egyik harckocsikkal foglalkozó könyvemben láttam egy képet egy finn T-72-esről, ami tetőtől talpig zöldben pompázott. Én is zöldre festettem tehát a tankot, majd felraktam a finn matricákat, mind a hatot.
Szerintem nem lett olyan rossz a végeredmény, a makett pedig helyet kaphat az "álommakettek" sorában.